A szabadság illúziója

Mindenki követ valakit vagy valamit. Ha nem Istent, akkor valami mást…

Láncra vert, imára kulcsolt kezek

“Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8,36)

Az ember eredendően társas lény, lételemünk a más személyekhez, közösségekhez való tartozás. Ennek nem csupán materiális, hanem lelki okai is vannak. Szükségünk van a más személyekkel való kapcsolatra, mert önmagunkat a környezetünk visszajelzései alapján értelmezzük, önértékelésünk tehát nagyban függ embertársaink ránk, tetteinkre, szavainkra adott reakcióitól. Ezt persze sokan tagadják; hirdetik, hogy őket nem érdekli a többi ember véleménye, de ez önámítás. Mivel a közösségi lét elképzelhetetlen bizonyos mértékű idomulás nélkül, ezért valójában mindannyian alkalmazkodunk, és ez nem baj. Mutatja, hogy számítunk egymásnak.

Probléma akkor van, amikor ezt az alkalmazkodást – tudatosan vagy tudattalanul – túlzásba visszük. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mindannyian befolyásolhatók vagyunk. Talán a legszemléletesebb példa erre a különböző divatok követése – és itt nem csak az öltözködésre gondolok. A divat a közízlés kifejezője. A többség véleményét mutatja, vagyis azt, hogy a többség mit tart aktuálisan szépnek, jónak, helyesnek stb. Azért nagyon nehéz neki ellenállni, mert a divatot követő, trendi ember számíthat a legtöbb pozitív visszajelzésre, és ez hatalmas kísértés.

A legérdekesebbek a divat követése mögötti lelki folyamatok. A trendek követése ugyanis nem a megjátszásról szól, hanem arról, hogy az egyes divatokat az ember valóban magáévá teszi; ténylegesen azok a dolgok kezdenek el neki tetszeni, azokat az elveket tartja helyesnek, követendőnek. A divat követése ezért – egy bizonyos szint felett mindenképp – tudatos vagy tudattalan önfeladással is jár.

Ne értsen félre senki, addig semmi baj nincs a divattal, amíg csak azt akarja megmondani, hogy mit vegyek fel, vagy hogyan fésüljem a hajamat. A probléma akkor kezdődik, amikor nem csak a külsőnket akarja alakítani. Sajnos mindig vannak divatos gondolkodásmódok, vallások, világnézetek is, amelyeket emberek tömegei azért vallanak magukénak, mert épp az az aktuális trend.

Luther egyik népszerű hasonlata az ember életét egy szekérhez hasonlítja, amit vagy Isten, vagy az Ördög hajt. Olyan nincs, hogy senki sem ül a bakon. A minden befolyás nélküli szabadságot ő ezért csupán illúziónak tartja. Ez a gondolat ma a fentiek miatt is aktuális. Sokan azonosítják a kereszténységet a szolgai önfeladással, míg az Isten nélküli életet a teljes szabadsággal, ám ez önbecsapás. Tény, hogy aki Isten útjára lép, annak változnia kell, de nem önmagát, egyéniségét kell feladnia, hanem a bűneit. Jézus meg akar szabadítani minket minden megkötözöttségünktől. Isten követése ezért – paradoxnak tűnő módon – valójában megszabadítja az embert nemcsak a bűnei, hanem a külső befolyások, divatok, trendek általi kényszertől is.

A jövő héten kezdődik a böjt, a bűnbánat, önvizsgálat és az Isten felé fordulás időszaka. Érdemes a következő hetekben kicsit elmélkedni azon, hogy az életünket mennyiben határozzák meg trendek, külső elvárások, és mennyiben Isten. Valóban szabadok vagyunk, vagy kisebb-nagyobb mértékben egy érdekek által mozgatott korszellem uralja életünket?

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

2 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Hübrisz nem csak az ókori görögöknél volt, hanem a mai emberre is jellemző. Ha évente száz sikerfilm sugallja a promiszkuitást, és egy egész generáció szerelmi élete szól filmek/sorozatok majomszerű utánzásáról, azt nem szokás a szabadság elleni támadásnak tekinteni. Fel sem tűnik az érintetteknek, hogy agymosás áldozatai.

    Ha a szószékről boldog monogámiát javallanak, az viszont durva beavatkozásnak minősül a „szabad” elmékben, felháborodnak rajta.

    Isten szabályai egyszerűen boldog földi életet eredményeznek, így aki másként próbál élni, az boldogtalanná teszi magát. Nem Isten bünteti a bűneiért, hanem a saját rossz döntései eredményeznek kisebb boldogságot, mint amit Isten szabályai lehetővé tettek volna számára. Ezt a felismerést a rövidlátás és az önismeret hiánya szokta akadályozni, de nyugdíjas korra sokaknál leesik a tantusz..

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Nagy igazság, hogy a tömegmédia végtermékei valójában nem az általa sugárzott műsorok, hanem az általa átformált emberek. Rengetegen teszik magukévá minden meggondolás vagy tudatosság nélkül a látott modelleket, és sajnos ez a tendencia egyre inkább erősödni látszik.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.