Láncra vert, imára kulcsolt kezek

A szabadság illúziója

Jorsits Attila,

Mindenki követ valakit vagy valamit. Ha nem Istent, akkor valami mást…

“Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8,36)

Az ember eredendően társas lény, lételemünk a más személyekhez, közösségekhez való tartozás. Ennek nem csupán materiális, hanem lelki okai is vannak. Szükségünk van a más személyekkel való kapcsolatra, mert önmagunkat a környezetünk visszajelzései alapján értelmezzük, önértékelésünk tehát nagyban függ embertársaink ránk, tetteinkre, szavainkra adott reakcióitól. Ezt persze sokan tagadják; hirdetik, hogy őket nem érdekli a többi ember véleménye, de ez önámítás. Mivel a közösségi lét elképzelhetetlen bizonyos mértékű idomulás nélkül, ezért valójában mindannyian alkalmazkodunk, és ez nem baj. Mutatja, hogy számítunk egymásnak.

Probléma akkor van, amikor ezt az alkalmazkodást – tudatosan vagy tudattalanul – túlzásba visszük. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mindannyian befolyásolhatók vagyunk. Talán a legszemléletesebb példa erre a különböző divatok követése – és itt nem csak az öltözködésre gondolok. A divat a közízlés kifejezője. A többség véleményét mutatja, vagyis azt, hogy a többség mit tart aktuálisan szépnek, jónak, helyesnek stb. Azért nagyon nehéz neki ellenállni, mert a divatot követő, trendi ember számíthat a legtöbb pozitív visszajelzésre, és ez hatalmas kísértés.

A legérdekesebbek a divat követése mögötti lelki folyamatok. A trendek követése ugyanis nem a megjátszásról szól, hanem arról, hogy az egyes divatokat az ember valóban magáévá teszi; ténylegesen azok a dolgok kezdenek el neki tetszeni, azokat az elveket tartja helyesnek, követendőnek. A divat követése ezért – egy bizonyos szint felett mindenképp – tudatos vagy tudattalan önfeladással is jár.

Ne értsen félre senki, addig semmi baj nincs a divattal, amíg csak azt akarja megmondani, hogy mit vegyek fel, vagy hogyan fésüljem a hajamat. A probléma akkor kezdődik, amikor nem csak a külsőnket akarja alakítani. Sajnos mindig vannak divatos gondolkodásmódok, vallások, világnézetek is, amelyeket emberek tömegei azért vallanak magukénak, mert épp az az aktuális trend.

Luther egyik népszerű hasonlata az ember életét egy szekérhez hasonlítja, amit vagy Isten, vagy az Ördög hajt. Olyan nincs, hogy senki sem ül a bakon. A minden befolyás nélküli szabadságot ő ezért csupán illúziónak tartja. Ez a gondolat ma a fentiek miatt is aktuális. Sokan azonosítják a kereszténységet a szolgai önfeladással, míg az Isten nélküli életet a teljes szabadsággal, ám ez önbecsapás. Tény, hogy aki Isten útjára lép, annak változnia kell, de nem önmagát, egyéniségét kell feladnia, hanem a bűneit. Jézus meg akar szabadítani minket minden megkötözöttségünktől. Isten követése ezért – paradoxnak tűnő módon – valójában megszabadítja az embert nemcsak a bűnei, hanem a külső befolyások, divatok, trendek általi kényszertől is.

A jövő héten kezdődik a böjt, a bűnbánat, önvizsgálat és az Isten felé fordulás időszaka. Érdemes a következő hetekben kicsit elmélkedni azon, hogy az életünket mennyiben határozzák meg trendek, külső elvárások, és mennyiben Isten. Valóban szabadok vagyunk, vagy kisebb-nagyobb mértékben egy érdekek által mozgatott korszellem uralja életünket?

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter Google+

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/a-szabadsag-illuzioja/
Copyright © 2012 - 2018 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu