Hogyan legyünk elégedettek? 4.

Hogyan szabadulhatunk meg az irreális alapokon nyugvó, kínzó elégedetlenségtől? A békés, megelégedett élet kulcsa.

Egy nő, akivel csúfolódik a tükörképe

“Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel.” (1Tim 6,6)

Kétfajta elégedetlenség létezik. Az egyik a nagyon is jogos, reális alapokon nyugvó elégedetlenség, amit valós hiányok és szükségek okoznak. Legyen szó saját vagy embertársaink elégedetlenségéről, ezek csökkentése, megszüntetése mindannyiunk feladata. A valós szűkölködés, a nyomor, az igazságtalanság elleni harc a keresztény ember számára is feladat és kötelesség. Az elégedetlenségek másik fajtájának – amelyről Pál apostol beszél – viszont nem sok köze van a reális igényekhez és a valós szükséghez. Ennek oka, hogy az ember az élete sok területén nem tudja kimondani, hogy elég. Állandóan hajszolja a többet és a jobbat, miközben valós szükségletei ezt nem indokolják. Ez a fajta elégedetlenség sajnos a keresztényeket is sújtja, nem szabadít meg tőle automatikusan a hit. Nem véletlen, hogy a megelégedéssel kapcsolatban Pál apostol a hit harcára buzdít.

Rendben, harcoljunk, de milyen területen kell harcolnunk? Az első lépés, hogy az ember tisztázza, hol a helye a világ rendjében. Pál apostol szavai igencsak kijózanítóak:

“Semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” (1Tim 6,7)

A hamis elégedetlenség az irrealitásokból táplálkozik, ezért először ezekkel kell leszámolni. A megelégedettség alapja ugyanis a reális látásmód. Az embernek reálisan kell látnia önmagát, a világot, Istent. Mindent úgy, ahogy van, túlzások és szépítések nélkül. Mindenkinek le kell számolnia az álomvilággal: azzal, hogy ő az univerzum középpontja, azzal, hogy Isten ajándékai neki járnak, azzal, hogy ő nagyobb, jelentősebb, zseniálisabb mindenkinél. Az elégedetlenségeket ezek az irreális álomképek táplálják. Mindig nagyobbra és többre vágyunk, emiatt képtelenek vagyunk megelégedni azzal, amink éppen van; mindeközben méltatlannak gondoljuk és nem tesszük azt, amire valóban alkalmasak és elhívottak vagyunk.

Addig senki semmilyen területen sem győzhet a hit harcában, amíg önmagát tekinti a mindenség középpontjának. A küzdeni nem akaró kereszténység legnagyobb problémája, hogy nem érzi át igazán saját méltatlanságának és szegénységének mélységét.

Furcsa módon a megelégedés első lépése, hogy az ember megértse, jogos elégedetlenséget elsőként önmagával szemben érezhet. Ezt persze nem könnyű elfogadni, de az sem megoldás, hogy a lelki nyomorúságainkat kivetítjük a külső körülményeinkre, mondván, ha azok megváltoznak, akkor minden rendbe fog jönni. Nem fog. Mivel ezek mögött az irreális elégedetlenségek mögött nem külső okok húzódnak, a probléma sem oldódik meg a külső körülményeink változásával. Be kell látnunk, hogy a probléma valódi forrása bennünk van. A valódi, tartós megelégedést ezért csak az énünk elleni harcban nyerhetjük el. Egy egoista ember (vagy egy egoista világ) soha sem lesz elégedett.

Paradox módon az ezerszer elbukó, de mindig talpra álló, bukásai ellenére is mindig harcoló, kudarcaival szembenéző, de azokba soha bele nem törődő ember lehet csak elégedett. Csak az ilyen ember érti és tapasztalja meg, hogy problémái nagy részének forrása nem is az őt körülvevő világban, hanem saját nyughatatlan lelkében van.

Erre a felismerésre persze bárki eljuthat hit nélkül is. Hol van itt a hit valódi szerepe? A megoldásnál. A probléma felismeréséig a kereszténységtől függetlenül is sokan eljutottak már, nemcsak vallási, hanem pszichológiai területen is. Az igazi problémát tehát nem is a diagnózis, hanem a gyógyítás jelenti. Ott a hit szerepe. Önmagunk ellen, kívánságaink ellen harcolni mindig is az ember legnagyobb kihívása volt. Annyira nehéz, hogy be kell vallanunk, egyedül nem is megy. Egy sokkal nagyobb, erősebb hatalom segítsége kell hozzá. Isten kell hozzá. Így a harc, bár továbbra is nagyon nehéz, a sok vereség ellenére mégsem reménytelen, mert a hívő embert Isten képessé teszi a győzelemre.

El kell fogadnunk, hogy a hit dolgaiért folyamatosan és nagyon keményen kell küzdeni. Elégedett ember szeretnél lenni? Ha hajlandó vagy ezért még önmagaddal is megküzdeni, Isten segítségével az lehetsz!

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

3 hozzászólás

  • Gravatar for Csanita Csanita szerint:

    Nagyon jó cikk, köszönöm!

  • Gravatar for István70 István70 szerint:

    Nagyon jó lelkiségi írás, kereséshez, hitmélyítéshez egyaránt. Itt azonban ne álljon meg az olvasó, a gyülekezet minden hibájával együtt szükséglet a hithez. Egyénileg, családban, barátokkal, hasonló érdeklődésű emberekkel körülvéve csak becsapjuk magunkat, kell a gyülekezet a maga vegyes, sokszor egyénileg nem szimpatikus tagjaival.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.