Egy fekvő ember mellett elhaladó férfi Bibliával a kezében

Az irgalmas samaritánus felebarátja 1.

Jorsits Attila,

Ki a felebarátom? Mielőtt válaszolni próbálnánk erre a kérdésre, azt kell tisztáznunk, kiket neveztek Jézus korában felebarátnak.

„Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat. Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom?” (Lk 10,25-29)

Az irgalmas samaritánus története az egyik legismertebb evangéliumi példázat. Az ilyen igehelyekről azért nehéz bármit is írni, mert valószínűleg mindannyian hallottunk, olvastunk róla már nem egy magyarázatot. Az ok, amiért úgy gondoltam, hogy érdemes elővenni ezt a történetet, hogy – éppen ismertsége folytán – hajlamosak vagyunk leegyszerűsíteni az igencsak gazdag mondanivalóját.

A történet fókuszában a törvénytudó kérdése áll: ki számít felebarátnak? Ez azért is lényeges, mert Jézus Isten és a felebarát szeretetében foglalta össze a tízparancsolat lényegét (bár tudjuk, hogy ilyen summázás már jóval Jézus előtt is létezett). Tehát akkor: ki a felebarát?

A felebarát szó jelentése a tízparancsolattól napjainkig komoly változáson ment keresztül. Van egy ószövetségi és egy Jézus által újraértelmezett jelentése is, ezek közül először az ószövetségit kell megértenünk. Nem szabad azonosítanunk sem az ember, sem a honfitárs, sem a hittestvér vagy a rászoruló fogalmakkal. A héber (r`h) szó igen sokféle – társ, barát, rokon, szolga, családtag stb. – viszonyt jelöl, ám mindig olyan embert, akivel valamilyen módon személyesnek mondható kapcsolatban állunk. A kifejezést ezért a legeltetni, felügyelni igével állítják rokonságba (ugyanaz a „r`h” gyök), ami felelős viszonyt jelöl. További, azonos gyökkel rendelkező szavak is hasonlóan felelős kapcsolatokra utalnak, pl. vigyázni valakire, felvigyázni, gondozni stb. Az Újszövetségben a közelálló (plészion) szóval fordították a felebarátot, amely szintén aláhúzza a fenti értelmezést.

A történet szempontjából lényeges, hogy Jézus korában a zsidóság a pogányokat nem tekintette felebarátjának. A jövevények iránti jóindulatot gyakorolták, de semmiképp nem akartak a kívülállókkal közeli, felelős – tehát felebaráti – kapcsolatot ápolni.

Igénk alapján felmerül a kérdés: ismerték-e a felebarát fogalmának jelentését Jézus korában? Természetesen igen. Akkor miért kérdezi a törvénytudó, hogy ki a felebarátja?

A törvénytudó nem arra kérdez rá, hogy mit jelent a felebarát fogalma, hanem arra, hogy meddig terjed a felebarátok köre – ezt ugyanis az írás sehol sem részletezi. Kérdésének lényege tehát nem a fogalom tisztázása, hanem a határ kijelölése, hogy kinek kell beleférnie abba a szeretetbe, amit Isten a felebaráttal szemben parancsol. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/az-irgalmas-samaritanus-felebaratja-1/
Copyright © 2012 - 2024 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu