Miért üdvözülünk, vagy kárhozunk el? 2.

Hit vagy cselekedetek? Hit és cselekedetek? Ezek a kérdések rengeteg vitát robbantottak már ki az egyház története során. Több jó válasz is létezik ezekre a kérdésekre?

Anya a gyermekével elhalad egy hajléktalan ember mellett.

Nem is kell jót tenni?

Amikor keresztény közösségekben üdvösségről vagy kárhozatról gondolkodunk, szinte minden alkalommal szembesülünk a hit és cselekedetek viszonyának kérdésével. Ez a téma pedig elkerülhetetlenül felszínre hozza a felekezeti vitákat, amelyekben igen sok a félreértés. Például a sokak által kifogásolt tanítás, miszerint a katolikus egyház állítja, hogy hit nélkül, csupán cselekedetekből bárki üdvözülhet, valójában nem is létezik. (A témával kapcsolatban gyakran emlegetett Trienti/Trentói Zsinat sem mondott ki ilyet.) Ugyanígy az sem igaz, hogy Luther tanítása olyannyira a hitet hangsúlyozta, hogy ezzel a jó cselekedeteket gyakorlatilag lényegtelennek nyilvánította. Nem akarok a dogmatikai részletekben elmélyedni, de ezeket mindenképpen fontosnak tartottam tisztázni. Most legyen elég annyi, hogy a továbbiakban leírtak egyik történelmi keresztény felekezet tanításaival sem ütköznek.

A hit kontra cselekedetek viták során a legfontosabb, hogy tisztában legyünk a viták kontextusával. A reformáció-korabeli hitviták szinte mindegyike a keresztény környezetben élő, cselekvőképes ember üdvösségének kérdéseiről szóltak. Arról, hogy mi szükséges az olyan ember üdvösségéhez, aki hallotta az evangéliumot, és társadalmi helyzete, mentális állapota, egyéb körülményei nem gátolják a szabad cselekvésben. Miért fontos ez? Ezekből a tanításokból nem szabad következtetéseket levonni pl. a más vallásúak, a testileg, értelmileg akadályozottak, vagy bármely más ok miatt cselekvőképtelen emberek üdvösségére nézve. Ez nagyon fontos! Sok felesleges vita oka, hogy ezt napjainkban kevesen veszik figyelembe.

Ennek fényében felvetődik a kérdés: milyen emberek üdvösségéről olvashatunk a Szentírásban? Mindenkiéről. Emiatt a kijelentések kontextusának figyelembevételét a bibliaelemzés során is szemünk előtt kell tartani. Nézzük a példákat:

Üdvözülhet valaki csupán hitből, anélkül hogy bármi jót tett volna?

“Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba. Erre ő így felelt neki: Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,42-43)

A Jézus mellett megfeszített cselekvőképtelen lator így nyerte el az örök életet.

Lehetséges az üdvösség cselekedetekből, anélkül hogy valaki hitt volna Jézusban?

“Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.” (Róm 2,14-16)

Azok az emberek, akik soha nem hallottak Jézusról – emiatt nem is hihetnek benne –, az alapján lesznek megítélve, hogy az életvitelük mennyiben felelt meg a lelkiismeretük törvényeinek.

Mi a helyzet a hit és a belőle fakadó cselekedetek szétválaszthatatlanságával?

“Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2,14-17)

Jakab apostol szerint egy cselekvőképes keresztény számára, aki ismeri Isten szavát, a kettő szétválaszthatatlan.

Láthatjuk, hogy a hit és/vagy cselekedetek kérdésre a válasz mindig attól függ, kiről van szó. Isten üdvösséggel kapcsolatos követelményei ugyanis nem egységesek, hanem igazságosak. Létezhet olyan követelmény vagy elv, amely mindenkire egyaránt érvényes? A következő részben erre a kérdésre keressük a választ. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

11 hozzászólás

  • Gravatar for bandi bandi szerint:

    Sziasztok!

    A hit és a cselekedetek kontextusa…

    ..”cselekvőképes keresztény számára, aki ismeri Isten szavát, a kettő szétválaszthatatlan.”

    A “hogyanok” eltérőek……

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    A hit és/vagy cselekedetek vita olyan, mint az élethez “enni és/vagy inni és/vagy lélegezni” kell vita.

    Na most, aki önhibáján kívül nem lélegzik, az már csak nem halhat meg, ugye? Ez igazságtalanság, sőt diszkrimináció lenne. Mindenkinek joga van az életre, szegény nem tehet róla, hogy nem lélegzik… Vagy nem iszik. Vagy nem eszik.

    Ilyen tartalmasnak vélem a hit kontra cselekedetek vitát, csak ellenkező előjellel. A Biblia többféleképpen fogalmaz arról, hogy mi lesz az örök boldogság feltételeit nem teljesítőkkel: meghalnak, sötétben fáznak-vacognak, lángokban égve gyötrődnek. Nem valószínű, hogy ez egyszerre megtörténjen velük, a különböző megfogalmazások közös metszete, hogy aki nem az örök boldogságra jut, annak valamilyen formában nem lesz jó. Hogy hogyan, majd kiderül.

    Miért kaptuk Istentől az evangéliumi tanítást? Azért, hogy higgyünk Benne, mivel ő (szegényke) bizonytalan a létében, és mindenképp tőlünk akarja hallani, különben depis lesz? Tényleg?

    Vagy azért kaptuk Istentől az evangéliumi tanítást, hogy földi következmények (tettek) legyenek belőle? Ha nem lesz tett a tanításból, az Istennek baj, vagy a többi embernek? Akkor vajon a hit hiánya vagy a hit cselekedeteinek a hiánya az igazi probléma?

    • Gravatar for B. Zsuzsa B. Zsuzsa szerint:

      Nagyon jó kérdések! Én úgy gondolom, hogy a hit cselekedeteinek a hiánya az igazi probléma. Sok keresztény környezetben élő, a hitet “elméletileg” magáénak valló ember egyszerűen képtelen cselekedni.

  • Gravatar for Győző Győző szerint:

    A hit – adatik. A hitről szóló tanítást (biblikumot, dogmatikát, dogmafejlődést, stbbit) meg lehet tanulni. A hit Isten titokzatos elrendelése alapján -elektuszok- kapott AJÁNDÉK. Mégpedig csodálatos, s teljes látást adó…
    Ez a talaj, a gyökér.Ebből a talajból rügyeznek az un. jócselekedetek. De ez secunder dolog, s nem kritériuma az üdvösségnek! Érveim; sok totálisan hitetlen ember is tud jó lenni, rengetegen végeznek karitatív munkát, vagyis; humanisták. De Valaki azt mondta; “Én vagyok a kapu…” és: “Aki bennem hisz, az örök életre…..”stbbi.
    Ismerem Jakab levelét, remek, sugalmazott írás, nem is szabad kétségbe vonni. De ő is úgy ír a HITRŐL, mint az örök élet forrásáról, feltételéről.
    A fentiek alapján tartom öncélú vitának a “HIt, vagy cselekedet” ál-problematikáját. Van egy kiváló kötőszó; ÉS…

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Győző!

      Néhány kérdés fogalmazódott meg bennem a hozzászólásodat olvasva:

      Azt írod, a hit adatik. Akik nem hisznek, azoknak egyszerűen csak nem adatott?

      Azt írod, a hit teljes látást adó. Eszerint valaki a hit ajándékát bírva már mindent tud?

      Azt írod, a cselekedetek másodlagos dolgok – ezzel egyetértek. Az viszont számomra érdekes, hogy – ahogy írod – nem kritériuma az üdvösségnek. Hogyan magyarázod ennek fényében Jakab levelét és a Mt 25 végén Jézus beszédeit?

      Az utolsó kérdésem pedig, hogy ha azt írod, hogy nem kritériuma, akkor a végén miért írod, hogy “ÉS”? Mégis?

      Ne érts félre, nem kötözködni akarok, csak számomra ezek homályos pontok az írásodban.

  • Gravatar for Győző Győző szerint:

    Kedves Attila!

    Köszönöm reflexiódat. Tegnap már válaszolni akartam, de érthetetlen módon egy villanás, – és eltűnt az egész oldal, s miután újra előhívtam, üresen állt a majdnem befejezett levelem helye. A fehér mezőt 1 percig vörösnek láttam… – Egyébként úgy kerültem erre az oldalra, hogy nagyon érdekelt, vajon milyen konklúzióra jutottál a „nem múlik el ez a nemzedék…” kérdésében, (hozzáfűzném még a Mt. 10, 23.-at, a Mk. 13, 21-30.-at, s persze marad továbbra is a Mt. 17, 28. vers.) Sajnos, nem sikerült megtalálnom mindeddig, bizonyára az én vaksi mivoltom okán. Nos, ez után kutakodva akadt meg a szemem a fenti kommenteken, és ezeket elolvasva éreztem erős indítást annak a néhány vázlatszerű mondatnak a megírására. Bejött a régi axióma; minden tömörítés=homályosítás, csonkasága miatt alkalmat ad a jogos (!!!) félreértésre. Az érintett téma óriási, könyvtárnyi anyagot ölel fel, tán nem is egy blog kereteibe illeszthető. A mélységét,/magasságát (altitudó) misem bizonyítja jobban, mint az; 500 esztendő kellett ahhoz, hogy pár évvel ezelőtt megszülethessen az augsburgi Közös Nyilatkozat…

    Azonnal érzékeltem a soraidban lévő éles, analitikus logikai készségedet, amely a személyes adottságon túl, tán az informatikusi tevékenységedből is adódik, hiszen a számítógépek, a szofterek világában benne rejlik kőkeményen a matematika, ami a logika alapja. Magamat műszaki analfabétának szoktam nevezni, így, ha bennem is létezik a logika szeretete, s ennek követése, az teljesen más talajból fakad; én a skolasztika, a tomista filozófia légkörében formálódtam, amely ugyebár arisztotelészi gyökérzetű, és híres a penge élességű szillogizmusairól. Nos, emiatt sajnálom, hogy megalkudtam a könnyebb megoldással, és csak felskicceltem azt a néhány tőmondatot, amelyek alkalmat adtak kérdéseid megfogalmazására.
    Ennyit bevezetésképpen, s miután nem tudom, hány karakter fér egy ilyen kis keretbe, a kérdéseidre adandó válaszaimat egy újabb, következőbe fogom írni, de csak holnap, mert elszaladt az idő, és még vannak kötelezettségeim. Pontról-pontra, az általad adott sorrendben fogom ezt megtenni. Addig is üdv, in caritate!

    Ps: Megköszönném, ha a pontos helyét megadnád a fenti igehelyekkel kapcsolatos írásodnak.

  • Gravatar for Győző Győző szerint:

    Kedves Attila!

    Következzenek tehát válaszaim a tegnap jelzett sorrendben, -a teljesség igénye nélkül.

    Igen! Isten= ens absolutum!!! II.Mózes 33,19. Róma;9,15-16. MINDEN KEGYELEM! “Nem ti választottatok engem, hanem ÉN választottalak titeket.” Persze; van felkínált, de visszautasított meghívás is, a szabad akarat tétele alapján. (Kérlek, ne menjünk bele a predestináció-providentia titkának elemzésébe…)

    Mit értesz a “mindent tud” alatt??? Nem tudja pl. az összes egyetemi fakultás anyagait, de még annak az egynek sem minden szegmensét, amelyből absolvált… A tanár vszínűleg nem tud vízcsapot szerelni, és a szerelő nem ismeri a klasszika filológiát. De a hívő, megtért ember (tanár, és szerelő,) obiectum formale quo-ja, és etalonja: Jézus Krisztus, Aki MINDENT TUD, s Aki ennek a tudásnak az esszenciáját közli a Szent Szelleme által az övéinek. Még ehhez: más a scientia /tudás,/ és egészen más a sapientia. /bölcsesség./ Az első megszerezhető képességgel és szorgalommal, a második pedig MEGKAPHATÓ… Nos, én az utóbbira gondoltam, amikor a Hit TELJES LÁTÁST adásáról írtam. – Van, aki az egészet keresi/látja, s van, aki a részeket. (Anélkül, hogy tudná; ő csak a részeket látja…)
    Az “EGÉSZ” pedig a “MINDEN”….

    Azonnal folytatom, csak félek, hogy elvész, avagy nem fér több ide.

  • Gravatar for Győző Győző szerint:

    A 4. kérdésedre röviden csak ennyit: ismerem a Jakab levelet, meg a Mt. általad jelzett igéit,s távol álljon tőlem ezek marginalizálása! (( …A szitu diszkrét bája, hogy egy ev. teológus hivatkozik a kat. teológus felé, a fenti két locusra…Ez örömre ad okot. Íme;kezdő lépés az ökumené elmélyítése felé…)) – Miként is értettem azt, hogy “Nem kritériuma az üdvösségnek.”? Úgy, hogy ha nem fogadom el Jézust mint személyes üdvözítőmet/szabadítómat, akkor tehetek én fantasztikusan jó cselekedeteket hajnaltól éjjelig, ezek ÖNMAGUKBAN nem juttatnak célba.Erre utaltam,amikor a humanizmusról,s a karitatív szervezetekről írtam. Természetesen, az élő hitnek szükséges következményei a pozitív tettek, erről ír a mi Jakabunk, de ő is e kettő korrelációjának fényében!
    S ha e kettő mintegy szünbiózisban él egymással, akkor oktalanság lenne szembeállítani őket, merthogy:sziámi ikrek… Summázva a 4. kérdésedre adandó válaszomat; a cselekedetek ÖNMAGUKBAN nem kritériumai a színről-színre látásnak, de az ingyen kapható, és befogadott hittel EGYÜTT, NÉLKÜLÖZHETETLENEK!

    ….Az “ÉS” szónak e ponton van létjogosultsága.

    Kedves Testvérem! Csak remélni merem, hogy legalább részben sikerült a számodra eddig “homályos pontokat” megvilágítanom. Tudod; nincs törékenyebb az emberi szónál. Különösen, ha ezek a szavak az istengyermekség csodája körül dadognak…

    Urunk áldását, segítségét kérem értékes, és szép szolgálatodra. Maradok igaz szeretettel:
    Győző

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Győző!

      Köszönöm a válaszod. A “mindent tud” tényleg nem jó megfogalmazás, inkább arra gondoltam, hogy ha valaki hívő, akkor feltétlenül helyesen látja-e a hit dolgait, biztosan jól érti-e Istent? De most már értem, hogy a bölcsességre gondoltál. Bár azért azt érdemes átgondolni, hogy a bölcsesség a hívő lét velejárója-e, vagy a hívő léten belüli lehetősége az embernek. Szerintem az utóbbi. Ezt röviden itt foglaltam össze, ha van időd, olvasd el: https://www.teologiablog.hu/a-bolcsek-kove/

      Amit a hit és cselekedetek viszonyáról írsz az utóbbi hozzászólásodban, azzal egyetértek. A felekezeti utalásra pedig csak annyit tudok mondani, hogy elsősorban keresztény vagyok, aztán evangélikus. 😉

  • Gravatar for Győző Győző szerint:

    Kedves Attila!

    Nagy öröm számomra, hogy mégiscsak szinoptikusok vagyunk… Kell a csend, a hallgatás, de bizony olykor kell a szavak bősége is,hogy hitelesen tudjuk közölni azt, amit gondolunk. Megérte.

    Felekezeti különbség? Na ne… Alapító tagja vagyok egy ökumenikus közösségnek, és több, drága testvérem van a két másik egyháztestből. Rengeteget tanultam tőlük!!! Egy csónakban evezünk, és ugyanabba a kikötőbe tartunk. Amire utaltam /Jakab ajánlása tőled,/ az csak évődés volt, de ezt nem lehetett kihagyni, mert annyira klassz dolognak, frappánsnak tartom a fordított szereposztást… Igen; én is szeretnék ELSŐSORBAN Krisztust követő lenni, s csak ezután jöhet minden többi dolog. Annál az asztalnál, ahol majd Jézus ül az asztalfőn, nem lesz külön ref, ev, és kat. csoport. Csak két részre oszlik a világ, a felekezeti korlátok a vallásos emberek számára fontosak, a hívő ember átnéz felettük…
    Egyelőre ennyi.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.