Kié a templom?

Jézus csendes, szelíd, békés, megbocsátó, ám ez az evangéliumokban sem mindig így van. Ismerkedjünk meg az indulatos Jézussal.

Egy templomból kialakított könyvesbolt

“Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, és a galambárusoknak ezt mondta: Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” (Jn 2,13-17)

A Jézus-korabeli Jeruzsálemben a Templom volt az egyetlen hely, ahol nem érvényesült korlátlanul a római hatalom. A rómaiak keserves tapasztalatok árán tanulták meg, hogy van egy hely Júdea provinciában, amelyre a béke megőrzése érdekében soha nem tehetik rá a kezüket, és ez a Templom. Jézus idejében törvény szólt arról, hogy itt a zsidók szabadon bíráskodhatnak, a római hatóságoknak pedig semmilyen beleszólásuk sincs az itt történt eseményekbe.

Ezeknek a jogoknak a megtartásáról az akkor már nyugalomba vonult főpap, Annás gondoskodott azáltal, hogy bizonyos kérdésekben hajlandó volt a rómaiakkal való együttműködésre. A főpap a segítségért cserébe különleges kiváltságokat kapott. Az egyik ilyen volt, hogy birtokolhatta bizonyos áldozati állatok és termények eladásának monopóliumát, ezért a templomi kereskedés tetemes bevételt hozott neki.

Az áldozati állatokkal való kereskedés nem ütközött törvénybe, sőt praktikus és szükséges gyakorlat volt. Sokan nagyon távolról érkeztek Jeruzsálembe, a hosszú út során pedig könnyen megsérült vagy elpusztult volna az áldozatul szánt állat. Jézus idejére az ősi nomád állattenyésztő életmód rég a múlté, sokaknak eleve nem volt más lehetőségük, mint megvenni az áldozati állatot. Jézusnak nem is ezzel volt baja, hanem azzal, hogy mindez a Templomban történt. Figyeljük, mit mond:

“Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!”

A kérdés tehát: kié a Templom?

Kávézó az oltártérben

Ha szent helyként – tehát Isten tulajdonaként – tekintenek rá, akkor semmi keresnivalójuk ott a kereskedőknek. Nekik is megvan a maguk “háza”, az a hely, ahol nyugodtan adhatnak-vehetnek. A gond, hogy e kettő össze lett keverve, amitől kezdve a Templom – a “ház” – már nem igazán Istené, de nem is igazán a kereskedőké. Az istentisztelet gyakorlatilag így egy hangos, büdös állatvásár közepén zajlott. Az emberek elvették és saját szolgálatukba állították Isten házát. Jézus ez ellen lép fel.

“Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból.”

A templomtisztítás nem egy hirtelen felindulásból elkövetett akció volt. Ezt mutatja, hogy Jézus nem csak úgy berohant a tömegbe, hanem először korbácsot készített és azzal zavarta ki az embereket. Mi szükség volt a korbácsra?

A korbácsnak (ostornak) komoly üzenete van. Az Ószövetségben a korbács Isten kezében az ítélet eszköze. Jézus isteni önkijelentése ez. Nem véletlenül kérnek tőle isteni jelet tettei igazolására:

“Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?” (Jn 2,18)

A Templom személyzete, a kereskedők és az ünnepre érkező zarándokok tehát megkeverték a dolgok rendjét. Ahelyett, hogy megmaradt volna Isten háza is és a kereskedelem háza is a maga funkciójánál, összemosták a rendeltetésüket. Jézus nem mást talál a Templomba lépve, mint hogy egy már bevett, mindenki számára természetes új rend van Atyja házában. Ez a rend az áldozati biznisz rendje. Kinek-kinek megvan a maga helye, asztala, mint a piacon; itt a juhot kapod meg, amott a galambot, ha pedig pénzt kell váltanod, akkor előbb arra menj. Ha ez megvan, mehetsz imádkozni. Ennek a fals rendnek az összetörését fejezik ki nagyon képszerűen Jézus tettei. Kizavar, szétszór, felborít – tökéletesen megszünteti az Isten házát méltatlan célra bitorlók rendjét.

Az igénk utáni versben olvassuk Jézus szavait:

“Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” (Jn 2,19)

Jézus le akarja rombolni a kalmárkodás házát, az igaztalan áldozatot, a képmutató vallásosságot a jeruzsálemi ünneplő közösség életében és a mi életünkben. Meg is teszi ezt Húsvétkor a Golgotán, amikor saját halála és feltámadása által helyreállítja Isten házának, Isten népének rendjét, a régi-új rendet.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

5 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Jézus korában abszurdnak tűnhetett mai értelemben vett lelki életet élni: a haragos Istent áldozatokkal kellett békíteni, vagy világi célok érdekében megvesztegetni.

    Amikor Jézus azt mondja a szamáriai asszonynak, hogy Istent nem itt vagy ott, hanem lélekben és igazságban fogják imádni, akkor ez addig nem hallott, hatalmas újítás. (János 4, 5-42)

    Szerintem az áldozatbiznisz kikergetése a templomból nem feltétlenül egy akkori szemmel bűnnek tekintett gyakorlat megszüntetése (bár lehettek benne apró visszásságok), hanem a lélekben és igazságban imádás felé mutató vallásreform. Ezt abból is gondolom, hogy a judaizmus mai gyakorlata még mindig nem ismeri a lelkiséget, azaz megmaradt egy Jézus előtti, archaikus állapotban.

    Egy judaista hamut szórhat a fejére, megtépheti a ruháját, ököllel verheti a mellét, mert ezt így szokás, állítólag ez a cselekvés tetszik az Úrnak, ezek az előírt külsőségek, de mindebből számára nem következik a lelki megrendülés és megváltozás, ami egy gyakorló keresztény számára alapfogalom.

    Szerintem Jézus megértésében sokat segít, ha egy pillanatra félretesszük a később rá ragadt görög Krisztosz szót, és belegondolunk, hogy első körben a judaizmust megújító, és kizárólag judaistákat tanító Messiás volt, az első messiáskövetők pedig reformjudaisták, akik Jézus újításait átadták minden gójnak.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Nem tűnt abszurdnak, sőt már évszázadok óta a prófétai igehirdetés egyik központi témája a praxis és a lelkület szétválasztásának problémája. A babiloni fogság idején ez a teológiai vonal különösen is felerősödött. Ennek nyoma az Ószövetségben is rengeteg helyen fellelhető, amikor a próféták a helyes böjtről, az Istennek tetsző áldozatról és a helyes kultuszról beszélnek. Szerintük ezek mindegyike csak akkor válik Istennek tetszővé, ha lélekben is “végbemegy”. A templomtisztítás során Jézus által hivatkozott jeremiási ige is erről szól.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Lehet, hogy keveset tudok a témáról, de valami oka bizonyára van annak, hogy a judaisták nevetnek a bűntudatos keresztényeken, és unpraktikusnak tartják az önmegtartóztató viselkedést.

    Annak is oka lehet, hogy a pszichológia alapítói többnyire judaisták voltak, és elsőként a többségi társadalom bűntudatába, elfojtásába akadtak bele. Ha a judaizmus és a kereszténység egyforma lenne e téren, fel sem tűnt volna nekik a jelenség, ahogy a többi kereszténynek tényleg nem is tűnt fel.

    [szerkesztve]

    Azaz Jézus mégis csak hozott valami olyan lelki többletet, ami az ő hiányában nem került be a judaista kultúrába. Gyakorlatilag ez a többlet tartja egyben a nyugati civilizációt.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Jézus egyértelműen többet hozott, de ezt a többletet én nem a lelkiség hangsúlyozásában látom, hiszen azt addig is propagálták a próféták. A jelentős különbség abban van, hogy Jézus mindezt Istenként, tehát megfellebbezhetetlen hatalommal követelte, illetve sokkal szigorúbb mércét állított fel, mint a próféták.

  • Gravatar for István István szerint:

    “Jézus nem mást talál a Templomba lépve, mint hogy egy már bevett, mindenki számára természetes új rend van Atyja házában. Ez a rend az áldozati biznisz rendje. Kinek-kinek megvan a maga helye, asztala, mint a piacon; itt a juhot kapod meg, amott a galambot, ha pedig pénzt kell váltanod, akkor előbb arra menj. Ha ez megvan, mehetsz imádkozni.”

    Ez a fajta automatizmus sok közösség sajátja. Még nem is kell “bizniszegyházzá” válni, hogy ez bekövetkezzen.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.