Ebek harmincadja 2.

Következzen az egyik legtöbb vitát kiváltó evangéliumi történet kulcskérdése: Mit keres a kutya az asztalnál?

“Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15,21-28)

Az asszony jól tudja, hogy kivel beszél. Már azzal, ahogyan Jézust megszólítja, hitvallást tesz, és ez a hitvallás megteremt egy tiszta helyzetet kettőjük között. A továbbiakban lezajló dialógus a szó szoros értelmében Isten és a bűnös ember párbeszéde.

“Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem.”

Ez a tisztátalan ember és a szent Isten közötti alaphelyzet a bűn következménye. Az ember elszakította magát Istentől, így megtapasztalja a legnagyobb nyomorúságot: Isten hallgatását. Ebben a helyzetben az ember csak egyet tehet, kitartóan kiált és reméli, hogy Isten meghallgatja.

“Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.”

Itt a görög szöveg egész pontosan kiskutyát ír, de ez nem kedveskedés. Kiskutya, úgy mint kutyakölyök; Jézus az asszony lányát nevezi így, akinek az anya a gyógyítást kéri. Kemény szavak ezek, amelyek mindkettőjük tisztátalanságára utalnak. Az asszony nem keres kibúvót:

“Úgy van, Uram!”

Kulcsfontosságú mondat! Elfogadta az ítéletet, elfogadta, hogy Jézus kutyának (tisztátalan pogánynak) nevezte lányával együtt. Nem érdemli a gyermekek kenyerét, mert Jézus ítélete igaz. Ám nem hagyja ennyiben a dolgot:

“De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.”

A zsidó tisztasági törvények óriási gondot fordítanak az étkezésre. Nemcsak az étel alapanyagait kell gondosan megválogatni, hanem arra is oda kell figyelni, hogy az étel egészen az elfogyasztásig kultikusan tiszta maradjon. Nem érintkezhet semmi tisztátalannal, sőt nem is lehet a közelében semmi, ami a törvény szerint tisztátalan. Akkor mit keres a kutya az asztal alatt? Ebben a mondatban valami nem stimmel.

Kinek az asztaláról van itt szó? A fiak ott ülnek az asztalnál, de a fenti okok miatt ez mégsem lehet egy zsidó család asztala. Egy pogány család asztala sem lehet, bár ott a kutyát eltűrik, de a fiak oda nem ülnének le. Ez az asztal Isten asztala! Ott ülnek a gyermekek, és ha Isten nemcsak megtűri a kutyákat az asztalánál, hanem áldásaiból (teremtett világ javai, jólét, gondviselés stb.) is részesíti őket, akkor most miért utasítaná el? Nagyon bölcs ez az asszony. Látja azt, amire a tanítványok csak jóval később fognak rádöbbenni: Isten mindenki Ura, és azzal, hogy eljött a bűnösök világába, lerombolt mindent, ami régen akadálynak számított. Zsidó, pogány, tiszta, tisztátalan – ezek nem érvek, amikor egy asztal van, és ennél az asztalnál Isten nemcsak megtűr, hanem meg is áld mindenkit.

“Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!”

A gyermekek kenyerét tehát mégis megkapta egy kutya? Nem, itt több történt. Sőt, más történt. Jézus nem a véleményét változtatta meg, hanem az asszonyt és a leányát – gyermekekké tette őket. Az történt, ami minden bűnbánó emberrel megtörténik Isten jelenlétében: kutyaként jött, de gyermekként tér haza.

“És meggyógyult a leánya még abban az órában.”

A sorozat részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

7 hozzászólás

  • Gravatar for Miklós Miklós szerint:

    Nagyon jó meglátás, hogy itt nem egy hitetlen beszél Jézussal, hanem egy hívő! 🙂
    Ami még érdekes a hittel kapcsolatban, hogy Jézus lekutyázza a hölgyet, de ő nem csügged. Mi sokszor úgy vagyunk, hogy ha nem tapasztaljuk Isten szeretetét, jelenlétét, akkor elcsüggedünk… de a nő nem hagyta abba a zörgetést, nem a láthatókra (hallhatókra) nézett (figyelt), hanem bízott Isten szeretetében… 🙂

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Igen, minden szempontból a bűnösségét átérző ember helyzetében van. Tudja, hogy mit érdemelne, de utolsó szalmaszálként Isten kegyelmébe kapaszkodik és nem vall szégyent.

  • Gravatar for Miklós Miklós szerint:

    Érdekes, hogy bűnösségét nem vetítette ki Istenre, hanem hitt szeretetében. Talán a csüggedés oka sokszor, hogy kivetítjük saját gondolkodásunkat, e világ szellemiségét Istenre, ezért nem bízunk Benne…nem mondjuk, hogy igen én ilyen vagyok, de Te más vagy…még talán az is lehet, hogy Jézus itt az asszonyt valami régi bűnére emlékeztette, amikor nem könyörült másokon…

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Ne felejtsük el, hogy szüksége volt Jézusra. A nagy szükség nem hagy teret a projekciónak. Az asszony régi bűne? Ezt nem tudjuk. Maradjunk a tényeknél, amiket az evangélista leírt nekünk. 😉

  • Gravatar for Kormos Erika Kormos Erika szerint:

    48,5 Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az ENYÉIM; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.

    48,16 Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és VISELJÉK AZ ÉN NEVEMET és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
    1. Mózes 48:5,16

    48,20. És megáldá őket azon a napon, ezt mondván: Az Izráel te benned áld meg EGYEBEKET ilyen módon:
    Az Isten tégyen olyanná tégedet minémüvé tette Efraimot és Manassét. És Efraimot Manassénál feljebbvalóvá tevé.
    (48:20. egy 1700-1800-ban készült Káldi fordítás szerint.)

    Ez IZRAEL (Jákob) ÁLDÁSA József fiaira – Efraimra, és Manasséra.
    Jákob a maga 12 gyermeke mellé ADOPTÁL még kettőt, Efraimot és Manassét.
    Ha ezt a részt figyelmesen végig olvassuk, észrevehetjük, hogy ez egy prófécia, mely Krisztus Testére mutat előre.

    Krisztus Anyaszentegyháza pedig az első Pünkösdkor jött létre. Nagyon fontos, hogy az Anyaszentegyház “építőkövei” CSAK ZSIDÓKBÓL állhattak, ugyanis “ez a ház” egyedül és kizárólagosan CSAK a ZSIDÓKNAK ÉPÜLT FEL!!!

    – Pontosan ezért váltott ki megdöbbenést Péter Apostolból, a pogány Kornéliusz meghívása is.
    – Kornéliusz volt az első “pogány” vagy “más nemzetbeli”, aki Jézus Krisztus váltságáldozatáért “beléphetett” ebbe a “házba.”
    – Tehát Krisztus Teste áll a Jézus Krisztust befogadó zsidókból, és a Jézus Krisztust befogadó “más nemzetbeliekből”.
    – Habár a “Ház” a zsidókból és a zsidóknak épült, de az Atya, Jézus Krisztusért ADOPTÁLJA gyermekeként a Krisztust befogadó “más nemzetbeli” testvéreinket is.
    Így teljesedik be Jákob ADOPTÁCIÓRÓL szóló próféciája:
    “48,5 Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén … születtek, … az enyéim lesznek.
    48,16 … VISELJÉK AZ ÉN NEVEMET és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét …”

    Erre utal Jézus “erőteljes” – de nem könyörtelen megjegyzése:
    “Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.”
    – A “HÁZAT” a zsidóknak kell MEGÉPÍTENI “Jézus által megszentelt ÉLŐ KÖVEKBŐL”
    – A “HÁZ” a Jézust befogadó ZSIDÓKNAK ÉPÜL,
    – De a “pogány” asszonyhoz hasonlóan Jézust felismerő és befogadó “más nemzetbeliek” is bebocsájtást nyernek, mert az Atya “Izrael nevére” ADOPTÁLJA őket.

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Ez nem teljesen egyezik Pál apostol tanításaival…

  • Gravatar for Molnar Gabor Molnar Gabor szerint:

    Szia Attila,ezt is nagyszerűen látod,és jó következtetés is,az emberek erről a szövegről nagyon szeretnek nem is beszélni,mert van itt pár dolog ami nem stimmel,Jézus soha nem tagadta meg ,hogy zsidó,soha,és nem tagadta meg a régi tanítást sem,vagy mint mondják esetleg,újított,vagy új eszmét hozott,épp ellenkezőleg a régi tanítást értette meg,és azt hozta elő,persze mivel a zsidók már a régi tanításból csak a törvény szellemét értették meg,ezért törvény alatt is voltak,vagyis szó szerint értelmeztek mindent,(ezért nem értették Jézus,és ezért mondja Jézus,hogy megöltetek minden prófétát a próféták ugyanis megértették amit Jézus is,) a szó szerinti értelmezés nem teljesen baj egy pontig,hisz a betűt meg kell érteni, hisz van fizikai sík és van szellemi sík,de a betűnek van magasabb hátsó mondanivalója a szellem mindig előrébb van,ezért kissé nehéz jól értelmezni a bibliát,de ezt az értelmezést a biblia úgy oldja fel,ha már úgy tudja az ember olvasni,hogy nem talál ellentmondást,(az ellentmondást is meg kell keresni,nem minden ellentmondást könnyű megtalálni,)tehát Jézus soha nem tagadta meg,hogy zsidó,persze érthető,hogy a keresztények ezt nem így gondolják,hisz akkor nekik is be kéne tartani azt amit Jézus betartott,(persze Pál azt mondja nem kell pl,fizikailag is metélni,csak a szívet kell körülmetélni,de Pál nem találkozott személyesen Jézussal,és nem volt a személyes tanítványa,ezért is volt rendkívül sok feszültség közte és Jézus tanítványai között,Jézus eredeti tanítványai is mind zsidók voltak)tudom,hogy ez mindig is feszültség volt a zsidók és a keresztények között,hiszen ha csak abba gondolunk bele,hogy a keresztény templomokban minden gond nélkül olvassák a tórát,ami ugye nem kell mondani,hogy a zsidóság vallásának alapja,és ezt a keresztények elegánsan úgy oldják meg,hogy azt mondják a kereszténység zsidó gyökerű,csak arról megfeledkeznek,hogy a zsidók viszont nem fogadják el a kereszténységet,(ha elfogadják akkor át kell nekik keresztelkedni) és kissé furcsa nekik,hogy a keresztények az ő tórájukat minden gond nélkül olvasgassák,ezért is nehéz ezt a szöveget értelmezni,és főleg a kutyát,ugyanis a zsidó szemében egy keresztény is kutya,(persze akkor mikor ez a történet játszódik,nincs kereszténység)de ami fontos,Jézus is zsidó,viszont az tény,hogy akkor is voltak pogányok,na és a szöveg,Jézus mikor a pogány nő könyörög,megy tovább és nem méltatja még válaszra sem,épp ezért furcsa a keresztények szemében ez a viselkedés,és inkább nem is gondolkodnak rajta,hisz akkor kissé kínos lenne,hogy dehát Jézus az egész világ üdvözítője,(ami igaz) és egy pogányt meg, meg sem hallgat,nem szabad elfelejteni,hogy a keresztény az nem zsidó,és Jézus zsidó,- Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.- és ezt Jézus nem csak viccből mondja,vagy játékból,de ami érdekes,és ezen sem gondolkodnak el az emberek,Mózes?Mózes meg az egyiptomiaktól hozta el a tudást,ugyanis Mózes az egyiptomi udvarban cseperedett,ezért is volt nekem furcsa régen,hogy, hogy hogy az egyiptomi papok is megcsinálják ugyan azt amit Mózes is,és az emberek csodálkoztak,mikor egyiptomi sírokban,megtaláltak jó pár frigyládát,(a történelem mindig ismétli önmagát).



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.