Miért pont a hit?

Aki üdvözülni akar, annak hinnie kell Jézus Krisztusban. Valóban ennyi? Nem túl kevés feltétel ez az üdvösséghez? Miért olyan különleges a hit?

Egy ember egy magas szikláról ugrik alá

A történelmi keresztény felekezetek vallják, hogy üdvözülni a Jézus Krisztusban való hit által lehetséges. Abban, hogy az ember cselekedetei mennyiben számítanak Isten előtt, vannak köztünk felfogásbeli különbségek, ám abban mindenki egyetért, hogy az üdvösség alapja a hit. A hit tehát az első és egyetlen, ami semmiképp sem hiányozhat egy üdvözülni akaró ember életéből. Nem véletlenül summázták az üdvösséget kereső börtönőrnek Filippiben az apostolok így:

“Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31)

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki számára ez nem volt mindig annyira kézenfekvő. Sokszor éreztem úgy, hogy amikor Isten a hitet teszi meg az üdvösség feltételének, akkor egyrészt túl keveset, másrészt túl sokat kér.

Egyfelől a hit egyszerű dolog. Egyszer csak hiszem, elhiszem, hogy Jézus Krisztus azért halt meg, hogy helyettem az én halált érdemlő bűneim büntetését elszenvedje. Magára vette minden bűnömet, tehát nem vár rám büntetés; örök üdvösséget ajándékozott nekem, mert szeret. Ha én ezt hiszem, örök életem van. Ennyi lenne csak? Igen, ennyi. Ne csodálkozzunk, ha ezt az egyház története során oly sokan akarták kiegészíteni további követelményekkel, mert valljuk be, ez igazán nem sok. Jézus az üdvösségünkért cserébe nem is kér tőlünk sokat, ám azt ne felejtsük el, hogy ez nem azért van így, mert az ember üdvösségének megszerzése gyerekjáték lett volna. A mi tevőleges részünk – a hit – azért ilyen csekély, mert Jézus mindent elvégzett helyettünk; viszont ez a “minden” a másik oldalon annyira sok volt, hogy Ő belehalt. Ennek köszönhetjük, hogy nekünk az üdvösségünk eléréséért csak hinnünk kell.

A hit tehát egyik oldalról nagyon is egyszerű. Másrészt viszont ez az egyszerű hit nagyon komoly próba elé állítja az embert. Minden porcikánk tiltakozik ellene. Ugyanis, ha valaki elfogadja Isten létét, azzal szembesül, hogy van egy nála minden értelemben nagyobb hatalom, aki életrendet akar adni a számára: az ember üdvösségét szem előtt tartva útmutatást ad, mit és hogyan tegyen. Éppen ezért az ember életét alapjaiban forgatja fel és változtatja meg a hit.

Sokan mondják, hogy nem tudnak hinni. Ezzel a kijelentéssel két probléma van. Az egyik, hogy a hit nem teljesíthetetlen senki számára. Igazságtalan lenne Isten, ha olyan követelményt támasztana velünk szemben, amelyet nem mindenki képes teljesíteni. Éppen ezért nem kér kötelező zarándoklatokat, megszabott adományokat vagy bármi olyat, amit társadalmi, fizikai, anyagi, etnikai, nemi, szellemi stb. okok miatt ne tudna bárki teljesíteni.

A “nem tudok hinni” kijelentéssel a másik probléma, hogy igaz. Senki nem tud önmagától hinni. Sokan gondolják, hogy a hitet az embernek kell mintegy “kitermelnie” magából úgy, hogy minden kétely és kérdés nélküli bizonyosságot nyerjen Isten létéről és szavainak igazságáról. Na, ez az, ami önerőből nem szokott sikerülni. Igaz, Jézus is buzdít minket arra, hogy higgyünk:

“Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.” (Jn 14,1)

Más helyen viszont arról olvasunk, hogy a hit is Isten ajándéka:

“Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8)

Akkor most nekünk kell hinni, vagy csak várnunk kell Isten ajándékaként a hitet? Mindkettő igaz. A hit egyfajta kooperáció eredménye Isten és ember között. Együttműködés nyomán jön létre, úgy fejlődik, és csak addig létezik, amíg ez az együttműködő kapcsolat él. Hitünk mélységét és valódiságát ezért egyedül Isten látja. Persze vannak olyan következményei, tettei, amelyekből megsejthető, de ezekkel a külső jelekkel érdemes óvatosan bánni. Vannak rendíthetetlen hitű, csendes életű emberek, és léteznek harsány, Jézus nevében prófétáló szélhámosok is. Egy ember hitének mélységét – vagy akár csak meglétét – egyedül Isten tudja tévedhetetlenül megítélni. Ő az egyetlen, aki a felszín alatti igazságokat látja:

“Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket.” (Péld 21,2)

A hit tehát az üdvösség mindenki számára elérhető, Isten előtt megjátszhatatlan, tökéletes feltétele. Egyenlő esélyt ad a gyengének, az erősnek, a szegénynek, a gazdagnak, az Istenért sokat fáradozónak és az utolsó pillanatban megtérőnek egyaránt. Igazságos, tökéletes, isteni feltétel.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

7 hozzászólás

  • Gravatar for endi endi szerint:

    “Egyszer csak hiszem, elhiszem, hogy Jézus Krisztus azért halt meg…”

    Már bocsánat, de ki olyan ostoba, hogy bármit is így hisz el? Ez vakhit. A Bibliában sehol se olvasok olyat, hogy ilyen hitet várna el Isten, sőt.

    Nem tudom ki és mikor találta ki ezt a fajta hitet (ami nem is hit), de szörnyű rombolást vitt véghez vele. Nagyon népszerű sajnos ez a fajta hit magyarázat minden keresztény egyházban.

    A hitnek, meggyőződésnek, reménynek és ilyesmi dolgoknak mindig van valami alapja, ami miatt elindul. Ez lehet nagyon egyszerű dolog is persze. De senki se fog megmaradni a hite indulása után egyszerű dolgokban, mert egyre inkább megismeri Istent, az igazságot, a valóságot, legalábbis értelmes, igazságkereső ember erre törekszik.

    Áh…

    • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

      “Már bocsánat, de ki olyan ostoba, hogy bármit is így hisz el? Ez vakhit. A Bibliában sehol se olvasok olyat, hogy ilyen hitet várna el Isten, sőt.”

      Szerintem ez egy olyan téma, amelyben szinte mindenkinek igaza van, olyan mértékben, amilyen mértékben életre tudja váltani Jézus tanítását. Vagyis nem elsősorban a szavakon múlik, hanem azon, hogy mi lesz a szavakból a valóságban. Számomra egyre feltűnőbb és egyre fontosabb az Ószövetség és az Újszövetség közötti folytonosság.

      Ábrahám elfogadta Isten akaratát, Sára viszont nevetett, de ebből nem lett különösebb baj (némi egyszerűsítéssel). Ábrahám még nem kapott rendszerbe foglalt tanítást, elég volt a családja jólétével foglalkoznia.

      Mózes szintén elfogadta Isten akaratát, rendszerbe foglalt tanítást kapott, de még csak a saját népére vonatkozóan, az emberiség egésze ebből a rendszerből ki volt rekesztve.

      Jézus földi emberként elfogadta Isten akaratát, majd különleges, egyszeri és megismételhetetlen áldozatot mutatott be, hogy ettől kezdve ne legyen szükség újabb és újabb áldozatokra. Olyan tanítást adott, amely az egész emberiségre kiterjed. Három parancsa: szeresd Istent teljes erőddel, szíveddel, elméddel; szeresd embertársadat, mint önmagadat; tégy a tanítványává minden népet.

      Aki hisz, de nem törekszik a három parancs betartására, az szerintem nem értette meg, mi a hit. Aki törekszik a három parancs betartására, de nem hisz – na, azt az embert megnézem magamnak.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      “Aki hisz, de nem törekszik a három parancs betartására, az szerintem nem értette meg, mi a hit. Aki törekszik a három parancs betartására, de nem hisz – na, azt az embert megnézem magamnak.”

      Ott a pont!

  • Gravatar for Livi Livi szerint:

    Szia, Livi vagyok a Facebook Underground csoportból, és szívesen kérdeznék.

    Ezt írod:
    “Sokan gondolják, hogy a hitet az embernek kell mintegy “kitermelnie” magából úgy, hogy minden kétely és kérdés nélküli bizonyosságot nyerjen Isten létéről és szavainak igazságáról.
    Na, ez az, ami önerőből nem szokott sikerülni.”

    E szerint az állítás szerint ennek kellene sikerülnie (így vagy úgy), mármint hogy minden kétely nélküli bizonyosságot nyerjen valaki Isten létéről?
    Én ezt nem igazán értem. Ha valakinek bizonyosság és válaszok kellenek ahhoz, hogy legyen hite, az nem is hit, nem?

    Azt gondolom, hogy az “elhiszem, hogy…” valami kognitív folyamat, legalább is nekem annak tűnik. A hit meg hát talán valami egészen más: nem tudás, nem lehetsz biztos benne…nem az agyban zajlik, ahogy az igék is, amiket kiemeltél, mindegyikben a szív szó szerepel.

    Köszi, ha válaszolsz a kérdésemre. 🙂

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Nagyon örülök, hogy felvetetted a kérdést. Úgy gondolom, hogy a választ a hit általános és bibliai értelme közötti különbségben találjuk. Mivel erre nem könnyű röviden válaszolni (és jó témát találni sem egyszerű 🙂 ), a következő alkalommal erről fogok írni. Mi a hit, mit ért Jézus hit alatt?

      Türelmedet kérem tehát, de ez annyira jó téma, hogy megérdemli az alapos vizsgálatot.

  • Gravatar for Huba Huba szerint:

    Két megjegyzésem van:

    A hit némely esetben egy folyamat következménye (ha pld. valaki gyerekkorától kezdve olyan közegben nőtt fel, amelyben a számára fontosak hívők, vallásosak, jó eséllyel ő is az lesz), némely esetben tudatos választás eredménye is lehet (ha pld. valaki körülnéz, és látja, miféle korrozív eszmék működnek a világban, és rájön, hogy neki is állnia kell valahová, és ezt az oldalt választja). Igaz, a döntésnek némiképp ellentmondani látszik Jézus kijelentése, hogy “Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”, de ebben az esetben is szükséges ennek az elfogadása az ember részéről – tehát az emberé a választás, a döntés.

    A másik: ha valaki csupán rendelkezik a hittel, de nem éli, s nem váltja tettekre, úgy az vajmi keveset ér. Bár a tanúságtétel is nagyon fontos, a magam részéről a tevőleges részt még fontosabbnak érzem. (Vö.: “Nem mindenki, aki mondja nekem: Uram! Uram!, megy be a mennyek országába”…)

    A kép pedig igazán remek, gondolatébresztő és kifejező, jó választás!



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.