Aki üdvözülni akar, annak hinnie kell Jézus Krisztusban. Valóban ennyi? Nem túl kevés feltétel ez az üdvösséghez? Miért olyan különleges a hit?
A történelmi keresztény felekezetek vallják, hogy üdvözülni a Jézus Krisztusban való hit által lehetséges. Abban, hogy az ember cselekedetei mennyiben számítanak Isten előtt, vannak köztünk felfogásbeli különbségek, ám abban mindenki egyetért, hogy az üdvösség alapja a hit. A hit tehát az első és egyetlen, ami semmiképp sem hiányozhat egy üdvözülni akaró ember életéből. Nem véletlenül summázták az üdvösséget kereső börtönőrnek Filippiben az apostolok így:
„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31)
Talán nem én vagyok az egyetlen, aki számára ez nem volt mindig annyira kézenfekvő. Sokszor éreztem úgy, hogy amikor Isten a hitet teszi meg az üdvösség feltételének, akkor egyrészt túl keveset, másrészt túl sokat kér.
Egyfelől a hit egyszerű dolog. Egyszer csak hiszem, elhiszem, hogy Jézus Krisztus azért halt meg, hogy helyettem az én halált érdemlő bűneim büntetését elszenvedje. Magára vette minden bűnömet, tehát nem vár rám büntetés; örök üdvösséget ajándékozott nekem, mert szeret. Ha én ezt hiszem, örök életem van. Ennyi lenne csak? Igen, ennyi. Ne csodálkozzunk, ha ezt az egyház története során oly sokan akarták kiegészíteni további követelményekkel, mert valljuk be, ez igazán nem sok. Jézus az üdvösségünkért cserébe nem is kér tőlünk sokat, ám azt ne felejtsük el, hogy ez nem azért van így, mert az ember üdvösségének megszerzése gyerekjáték lett volna. A mi tevőleges részünk – a hit – azért ilyen csekély, mert Jézus mindent elvégzett helyettünk; viszont ez a „minden” a másik oldalon annyira sok volt, hogy Ő belehalt. Ennek köszönhetjük, hogy nekünk az üdvösségünk eléréséért csak hinnünk kell.
A hit tehát egyik oldalról nagyon is egyszerű. Másrészt viszont ez az egyszerű hit nagyon komoly próba elé állítja az embert. Minden porcikánk tiltakozik ellene. Ugyanis, ha valaki elfogadja Isten létét, azzal szembesül, hogy van egy nála minden értelemben nagyobb hatalom, aki életrendet akar adni a számára: az ember üdvösségét szem előtt tartva útmutatást ad, mit és hogyan tegyen. Éppen ezért az ember életét alapjaiban forgatja fel és változtatja meg a hit.
Sokan mondják, hogy nem tudnak hinni. Ezzel a kijelentéssel két probléma van. Az egyik, hogy a hit nem teljesíthetetlen senki számára. Igazságtalan lenne Isten, ha olyan követelményt támasztana velünk szemben, amelyet nem mindenki képes teljesíteni. Éppen ezért nem kér kötelező zarándoklatokat, megszabott adományokat vagy bármi olyat, amit társadalmi, fizikai, anyagi, etnikai, nemi, szellemi stb. okok miatt ne tudna bárki teljesíteni.
A „nem tudok hinni” kijelentéssel a másik probléma, hogy igaz. Senki nem tud önmagától hinni. Sokan gondolják, hogy a hitet az embernek kell mintegy „kitermelnie” magából úgy, hogy minden kétely és kérdés nélküli bizonyosságot nyerjen Isten létéről és szavainak igazságáról. Na, ez az, ami önerőből nem szokott sikerülni. Igaz, Jézus is buzdít minket arra, hogy higgyünk:
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.” (Jn 14,1)
Más helyen viszont arról olvasunk, hogy a hit is Isten ajándéka:
„Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8)
Akkor most nekünk kell hinni, vagy csak várnunk kell Isten ajándékaként a hitet? Mindkettő igaz. A hit egyfajta kooperáció eredménye Isten és ember között. Együttműködés nyomán jön létre, úgy fejlődik, és csak addig létezik, amíg ez az együttműködő kapcsolat él. Hitünk mélységét és valódiságát ezért egyedül Isten látja. Persze vannak olyan következményei, tettei, amelyekből megsejthető, de ezekkel a külső jelekkel érdemes óvatosan bánni. Vannak rendíthetetlen hitű, csendes életű emberek, és léteznek harsány, Jézus nevében prófétáló szélhámosok is. Egy ember hitének mélységét – vagy akár csak meglétét – egyedül Isten tudja tévedhetetlenül megítélni. Ő az egyetlen, aki a felszín alatti igazságokat látja:
„Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket.” (Péld 21,2)
A hit tehát az üdvösség mindenki számára elérhető, Isten előtt megjátszhatatlan, tökéletes feltétele. Egyenlő esélyt ad a gyengének, az erősnek, a szegénynek, a gazdagnak, az Istenért sokat fáradozónak és az utolsó pillanatban megtérőnek egyaránt. Igazságos, tökéletes, isteni feltétel.