Miért hiszel Jézusban?

Arra a kérdésre, hogy hiszünk-e vagy sem, könnyen tudunk válaszolni. Azonban arra, hogy miért is hiszünk, a válasz már egy kicsit nehezebb.

Egy imádkozó lány

“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Kell a hitnek bármilyen ok vagy motiváció? Erre a kérdésre gyakran hallani nemleges választ, hiszen vannak emberek, akik minden különös motiváció nélkül hisznek Istenben. Ezt nem is vitatom, én is ismerek olyan embereket, akik születésüktől fogva egyértelmű tényként kezelik Isten létét. Hisznek benne és kész. A kérdés azonban egy kicsit bonyolultabb annál, hogy létezik-e Isten.

Nem az a kérdés, hogy hiszünk-e egy nálunk minden szempontból hatalmasabb értelmes lényben, hanem az, hogy hiszünk-e Jézus Krisztusban. Ez nagy különbség! Mert amíg egy magasabb hatalom létének tényként kezelése lehet egyértelmű, addig a Jézus Krisztusban való hit egyáltalán nem. A Jézusban való hit forrása az az információ, hogy Ő Isten Fiaként élt és halt ezen a világon a bűnös emberek üdvéért – gyakorlatilag erről szól kezdő igeszakaszunk is. Ennek az üzenetnek, az evangéliumnak a tartalma ébreszti a keresztény hitet, és ezért az nem születhet meg csak úgy magától.

Az evangélium igencsak összetett üzenetéből azonban mindenkit más ragad meg, és amelyik motívum végül a leginkább hangsúlyossá válik számára, az lesz hitének fő oka. A három leggyakoribb ok igénk alapján:

  • A félelem: “el ne vesszen” – A Biblia szembesíti az embert bűnös mivoltával és az ezért járó igazságos isteni büntetéssel. Sokan próbálják ezt megspórolni, de enélkül valójában értelmetlenné válik az evangélium üzenete, ami Isten szabadítása Jézus Krisztus által. A kárhozattól való félelem tehát igencsak komoly és jogos ok a Jézus Krisztusban való hitre.
  • Az örök élet: “örök élete legyen” – Az emberiség leghőbb vágyát ajánlja Krisztus a benne hívőknek. Ez olyan cél, amelynél nagyobb nem létezik az emberiség számára, tehát megint csak komoly okot szolgáltat a hitre.
  • A szeretet: “úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta” – A hit legnemesebb oka az embernek az a válaszszeretete, amivel Isten szeretetére reagál. Az ilyen hitben nem játszik szerepet a félelem vagy az ígéretek várása. Egy ókeresztény szerzőnél olvastam egy érdekes kérdést, aminek a lényege ez volt: akkor is hűséges lennél Jézushoz, ha a hozzá való ragaszkodásodért örök kárhozat várna rád? A kérdés persze csupán elméleti, de remekül mutatja, hogy mit is jelent a szeretet motiválta hit.

Félreértés ne essék, bármi is motiválja hitünket, ha Jézus Krisztusra irányul, akkor az üdvözítő hit, tehát itt nem az a kérdés, hogy üdvözülünk-e vagy sem – ráadásul a fenti motivációk közül valószínűleg mindhárom megtalálható minden hívő emberben. A kérdés az, hogy melyik domináns. Isten ugyanis azt akarja, hogy ne félelmetes hatalmáért vagy határtalan gazdagságáért, hanem önmagáért szeressük, ahogyan Ő is szeret minket.

Érdemes önvizsgálatot tartani hitünk okait illetően, mert minél kevésbé motivál bennünket a félelem vagy Isten valamely ígéretére való vágyakozás, annál inkább teret nyer lelkünkben a tisztán szeretet motiválta hit. Mindegyik közül ez a legerősebb, mert nem befolyásolják körülmények, nem rendíti meg félelem vagy bizonytalanság. Minél inkább ez motivál minket, annál biztosabban ragaszkodunk Istenhez, annál erősebb a Vele való kapcsolatunk.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

25 hozzászólás

  • Gravatar for yuki yuki szerint:

    Kedves Attila! “Nem az a kérdés, hogy hiszünk-e egy nálunk minden szempontból hatalmasabb értelmes lényben, hanem az, hogy hiszünk-e Jézus Krisztusban.” Ennél van egy fontosabb kérdés.

    Nem az a kérdés, hogy hiszünk-e Jézusban, hanem hogy hiszünk-e Istenben. Isten (az isten, mindenható, istenek, legfőbb szellemi lény) sokkal kevésbé hihető dolog, mint maga Jézus. Az evangéliumoknak van egy nagyon sajátos nyelvezete a Biblia többi könyvéhez képest. Jézus mint tanítómester olyan kifejezéseket használ és olyan módon tanít, amit a Bibliában addig felmutatni nem nagyon tudunk. Nem nyilvánvaló, hogy a kifejezéseinek mi a jelentése, ahogy az evangélium szerint az apostolok néha félre is értették, a főpapok pedig szándékosan félre akarták érteni. És itt most nem szövegkritikáról, az ateizmus pusztító terjedéséről, a szekularizációról, szinkretizmusról van szó.

    Itt arról a képről van szó, ami Jézusról a mai emberben él. A megmondoka blogon említi Sytka azt, amikor egy lelkész a társai elé tárja: az emberek kíváncsiak Jézusra, de nem kíváncsiak ránk. Az emberek nem kíváncsiak a keresztény vallás teológiai szeméthalmaira, amit az elmúlt 2000 évben felhalmozott. Ebbe a fogalomhalmazba nyugodtan beleérthetjük isten koncepcióját is. Isten sosem szól az emberhez, pláne a mai emberhez. Aki az emberhez szól, az Jézus. Értem én, hogy Istenben meglévő egyik személy Jézus és Jézuson keresztül Isten szól hozzánk. De nagyon úgy fest, hogy mindez pusztán csak ugyanolyan játék a szavakkal, mint amit a teológusok mindig is játszanak. Hangsúlyozom, a mai poszt-keresztény emberről beszélek, aki megismerkedett az “igével”, az isteni jelenség keresztény vallás által prezentált szigorú, tudálékos, precíz, a szentírás által alátámasztott, a hagyomány (igen-igen: a protestáns tradíció) által megőrzött és tovább vitt koncepciójával, majd azt mint irrelevánsat elutasította.

    De nem utasította el Jézust. És ugyanígy nem utasította el a személyes istent, a jótündért, amit ő teremtett magának (mint Mann Ábrahámja), aki megvédi az élet nehézségeiben, segíti, mellette van mindig, akihez lehet beszélni a keserűség idején. Csak éppen nem a templomi vallást vallja, nem azt amit a papok elvárnának tőle, nem úgy. Sőt, talán olyannyira károsnak tartja a templomi véleménydiktatúrát, hogy ezzel a személyes istennel sem tartja (legfeljebb csak nagyon nagy bajban) a kapcsolatot.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Yuki!
      Nehéz úgy bármit is reagálni, hogy alapból elutasítod azokat az axiómákat, amikre nemcsak a fenti cikk, hanem az egész blogom épül. Beszélgetni tehát nem fogunk tudni. Meggyőzni nem tudlak Krisztus és a keresztény istenkép helyességéről, és ennyire különböző alapról indulva bizonyítani sem tudom, hogy a teológia “szeméthalmain” több kincset lelsz, mint gondolnád. Én ennek a szeméthalomnak a túrására tettem fel az életem és mivel rengeteg kincset találok benne nap mint nap, ezért boldogan kukorékolok a tetején. 😉

      Szubjektív kérdéseket feszegetsz, amiket mindenkinek saját magában kell lejátszania. Isten olyan, amilyen, és bármit is képzelünk róla, Ő akkor is az marad, aki volt. Nem tudjuk Őt sem irányítani, sem átalakítani, maximum önmagunkat csapjuk be. A történet végén mindenki ugyanazzal az objektív igazsággal fog szembesülni, függetlenül attól, hogy mit hitt vagy képzelt. Kinek van igaza? Szerintem nekem, szerinted Neked; a végén majd kiderül. A kérdés az, hogy a hitünkre rá merjük-e tenni a lelkünket. Ha erre a Te válaszod is igen, akkor hiába győzködnélek.

      Azért örülök, hogy valamiért mégis itt vagy, és velem együtt beletúrsz a teológia szemétdombjába. Sok szemét van a neten, de ha én igazán annak gondolok valamit, akkor egyrészt sajnálom az időt, hogy turkáljak benne, másrészt a szemét engem taszít és nem vonz. Te valamiért mégis itt vagy, és ennek én igazán örülök.

  • Gravatar for Sytka Sytka szerint:

    A szemétdombon kukorékoló kakas példája megfogott, én is csatlakoznék Attila kukorékolásához. 🙂

  • Gravatar for yuki yuki szerint:

    Kedves Attila és Sytka! 🙂 Igen, jól látjátok, hogy tulajdonképpen közös szemétdombon kapirgálunk és mindannyian találunk félkrajcárokat.

    “Sok szemét van a neten, de ha én igazán annak gondolok valamit, akkor egyrészt sajnálom az időt, hogy turkáljak benne, másrészt a szemét engem taszít és nem vonz. Te valamiért mégis itt vagy, és ennek én igazán örülök.”

    Persze, nagyon sok érték van a kereszténységben és éppen ezért én erősen támogatom is. Nagyon sok indokolja Jézus létét és a mindennapi tapasztalat alátámasztja a mondanivalóját. De semmi sem igazolja a kozmikus szinten létező isten létét. Az minduntalan visszaszorul a tudomány állításai mögé. Ha valami megfogja az embereket, az pontosan Jézus személyessége, az emberekhez való viszonya. Mondatainak 90%-a szíven találja az embert. Persze amikor a nagy egyetemes visszajövetelről beszél máris bicsaklik a mondanivaló. Én nagyrészt Grómon Andrással értek egyet, azzal a kölönbséggel, hogy a kozmikus isten létezésében nem látok értelmet, az csak megnehezíti a dolgokat. Gondoljunk bele: vallás és tudomány, miért engedi isten szenvedni az ártatlanokat. Ezek a súlyos kérdések mind szertefoszlanak, ha nincs kozmikus isten, csak személyes. Amit Jézus átváltoztatott az a haragvó kép átformálása megbocsátó képpé. És Luther is ugyanezt tette.

    Nem azt gondolom, hogy Jézus egy bölcs ember volt és társadalmilag hasznos a szerepe. Azt gondolom, hogy olyan spirituális utat mutat, ami követendő, akár, bizonyos értelmeben az egyetlen út, ami követhető. De mindebbe belekverni egy metafizikus “magyarázatot”…

    Nem féltem a halhatatlan lelkem, mert beletörődtem, hogy az emberi élet véget ér. Nem vágyom halhatatlanságra. Ha tudnám, hogy a lelkem megsemmisülne, már semmivel sem lennék boldogtalanabb. Ráadásul Pál szerint egy másik test lesz az, amiben feltámadunk, az óember maghal. Tehát ami utána jön, az már nem én leszek. Nem lesz folytonosság, nem tudok azonosságot vállalni vele. Sem a “túlvilági” menny nem motivál, sem “túlvilági” pokol, mert ezek a fogalmak pont a “túl” miatt azt jelentik, hogy nincs.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Ebben egyetérteni nem fogunk. Úgy látom, csak elbeszélünk egymás mellett, és annak nem sok értelme van. Ezt a játszmát egyedül Istennel kell lejátszanod, nem velem vagy bármely más teológussal. Bocs, de én itt nem tudok mit tenni. 🙁

  • Gravatar for yuki yuki szerint:

    Valóban, már abban sem értünk egyet, hogy ez személyes ügyem lenne az Öreggel. Az én állaspontom sok szempontból hasonló Giordano Bruno, Eckhart mester, Dávid Ferenc, Marcus Borg, John Crossan, Gromon András álláspontjához. Nem gondolom, hogy ez ne lenne ugyanannyira teológiai álláspont, mint a niceai hitvallás alapján álló teológia. Részben ez is a nevetséges a teológiában. Van katolikus, református, evangélikus, evangéliumi teológia. Furcsa egy tudomány, aminek az állításait az illető üléspontja határozza meg. Azt viszont megértem, ha valakinek nincs kedve egy témáról beszélgetni. De akkor miért nem azt mondod?

    • Gravatar for Sytka Sytka szerint:

      “Furcsa egy tudomány, aminek az állításait az illető üléspontja határozza meg.”

      Yuki, ez itt nem egzakt természettudomány. Ahogy én látom, a humán tudományokban ebben semmi furcsa nincs. Gondolj például a történettudományokra, ott is nagyban befolyásolja a kutató álláspontját, hogy éppen milyen beállítottságú, melyik politikai ideológia felé húz a szíve, és sok ehhez hasonló.

      Ráadásul a teológiai üléspontok nem feltétlenül tudományos állítások megfogalmazása mentén alakultak ki, hanem kegyességi stílusok és különféle nézetek mentén. Azért az első négy zsinat dogmatikai kijelentéseiben minden felekezet egyetért, ülésponttól függetlenül. Ha kézbe veszel egy színvonalas teológiai munkát – mint például Rózsa Huba ószövetségi művei – látni fogod, hogy az elvárható tudományos tisztességgel a jelenleg forgalomban lévő minden fontos nézetet bemutat. Még akkor is ha megvannak a saját preferenciái, és igyekszik bizonyítani miért pont az ő üléspozíciója a legjobb. Én ezt nem tartom bajnak.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Yuki! Rengeteg hozzád hasonló gondolkodású emberrel találkoztam már interneten és személyesen is. Ne érts félre, semmi bajom Veled, biztos lennének témák, amikben remekül eltársalognánk, de a teológia nem az. Utálom magamat ismételni, de az első hozzászólásomnál többet továbbra sem tudok mondani.

      Megjelensz egy teológiai oldalon azzal a felütéssel, hogy a teológia szemét, és aztán minden hozzászólásodban módszeresen támadod a keresztény tanítás valamely alaptételét. Bocs, de ez rosszabb, mint vega fórumokon népszerűsíteni a húslevest…

      – Lehet, hogy magad is bizonytalanságban vagy a kérdést illetően és válaszokat keresel? – ha így lenne, akkor tapasztalatom szerint nem lennél ennyire offenzív.
      – Bizonytalanságodban várhatod tőlem elméleteid igazolását is – ám azt nem adom.
      – Az is lehet, hogy le akarod győzni az elméleteddel az enyémet, hogy az adjon igazolást – ezt majd akkor, ha minden kétséget kizáróan bizonyítani tudod, hogy neked van igazad. 😉
      – Azt akarod, hogy bizonyítsam, van Isten? – mivel nem tudod bizonyítani, hogy nincs: van. (Bocs a humorért, de ezt muszáj volt… – ez ugyanaz az óvodai szint lenne, mint az előző.)
      – Vagdalhatnánk egymásnak különböző teológusokat és teológiai rendszereket is. Elég régi tudomány a teológia ahhoz, hogy találjunk benne mindent, meg annak az ellenkezőjét is. Minden erre tévedő elámulna attól, hogy milyen okosak is vagyunk, de az ilyen közös alapot nélkülöző, öncélú intellektuell vagdalkozástól nekem őszintén szólva, felfordul a gyomrom.

      Mindezek ráadásul csak arra jók, hogy elfedjék a legfőbb kérdést, hogy mit kezdesz Jézussal?

      Ha az állításaidban nem is vagy annyira biztos, akkor azt kizárólag Vele játszhatod le. Én ekkor csak arra vagyok használható, hogy eltereljem erről a szembesülésről a figyelmedet, de ebben nem segítek.

      Ha viszont eldöntötted, hogy továbbra is határozottan elutasítod, akkor miért vagy itt?

      Azt írod, nincs kedvem beszélgetni. Ha megnézzük a hozzászólásaidat, akkor egy érdekes minta figyelhető meg: 1. hárítás; 2. a keresztény teológia valamely alapjának becsmérlése; 3. új téma nyitása. Ez nem beszélgetés. Dobálod a botrányosan megfogalmazott csalijaidat, hátha ráharap valaki. Biztos mókás dolog szívatni a keresztényeket, de nekem ez inkább tűnik trollkodásnak, mint konstruktív érdeklődésnek. Ez csak hárítás, pótcselekvés, és bocs, de én nem asszisztálok hozzá. Mindemellett részemről semmi harag.

    • Gravatar for István István szerint:

      +1 Attilának. Ennek így marhára semmi értelme…

  • Gravatar for m.gy m.gy szerint:

    +1

  • Gravatar for kukori kukori szerint:

    +1 Ha bekapod a csalit, soha nem hagyja abba.

    Egy kolléga a szemétdombról…

  • Gravatar for H. Erika H. Erika szerint:

    +1

  • Gravatar for yuki yuki szerint:

    Kedves Attila! A megmondoka blogon nagyon sokat kommenteltem. Sosem kaptam meg, hogy troll lennék. Ezt Sytka igazolhatja 🙂 Azt mondjuk kb. néha megkaptam, hogy az ördög beszél belőlem, de ez más dolog. Márcsak azért sem vagyok troll, mert amit mondtál: “1. hárítás; 2. a keresztény teológia valamely alapjának becsmérlése; 3. új téma nyitása.”, most nagyon szíven ütött és ezen el fogok gondolkodni.

    Mindamellett itt a vitapartnerben világosan érzékelem a kommunikáció lezárásának folyamatos igényét, ami mindig is megfigyelhető volt a történelmi egyházak világában. Az evangelikál nem akarja lezárni a kommunikációt, mert az ő érdeke a növekedés. A történelmi érdeke a nem csökkenés. A történelmi egyházak baja, hogy nem fogják fel, hogy körülöttük nem (mégpedig nagyon nem) hitetlenek vannak, hanem poszt-keresztények. Európa nem vált hitetlenné, Európa poszt-kereszténnyé vált. Ez a vonzó a lélek megélhető jelenlétét hirdető evangelikál csoportokban. Ebből a poszt-keresztény tömegből az evangelikálok hatalmasat tudnak kanyarítani, miközben a történelmiek nem is akarják ezt a jelenséget tudomásul venni. De mint mondtam, meditálni fogok azon, amit felsoroltál, mert nem szertnék ilyennek látszani, hisz, ha nem vettétek volna észre, egy oldalon állunk. 😛

  • Gravatar for István István szerint:

    Hárít – rúg – új témát nyit… Kár, hogy egy “bocs”-ra már nem futotta…

  • Gravatar for Sytka Sytka szerint:

    Megvédem Yukit, ő tényleg nem troll. 🙂

    Sokat kommentelt a blogomban, vitatkoztam is vele (ez jelenleg is igaz), de a stílusáért, a megnyilvánulásaiért és hangneméért sosem szóltam meg azt hiszem. Néha talán már metaszinten folyt kettőnk között a kommunikáció, de mindig kíváncsi voltam a véleményére. Újabban azonban eltűnt az én blogomból, ezek szerint átjött Attilához. 🙂

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Kedves Sytka! Köszönöm a tisztázást, Yukitól pedig bocsánatot kérek.

  • Gravatar for István István szerint:

    OFF: Furcsa helyzet állt itt elő… Megjelent valaki, aki sorjában kérdőjelezte meg, sőt kötött bele hitünk alapjaiba, nem kímélve Istent (Öreg…) és Jézust, Megváltónkat sem. Attila szerintem – és többek szerint is – átlátott a szitán, a lényegre irányítva a figyelmet, ahogy azt kell. Rávilágított azokra az alapokra, amik nélkül minden ilyen kérdés – és a teológia is – csak öncélú, üres okoskodás. A kedves kommentelő minden bocsánatkérés nélkül (de hát a keresztényeket lehet büntetlenül sértegetni) tovább cikizte nem csak a szerzőt, hanem a történelmi egyházakat is, Sytka igazolására hivatkozva, de ahogy látom, oda is csak vitázni jár. Sytka megjelent, igazolta is – bocs Sytka, nem kötekedés, szeretem és olvasom az írásaidat. Végül Attila bocsánatot kért, de miért is? Ezek szerint tényleg jó móka szivatni a keresztényeket… (Nem kötekedésnek szántam, csak nekem kicsit abszurd ez a szituáció.)

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves István!

      Nem ismerem Yuki “munkásságát”, az alapján gondolkodtam el a lehetséges motivációin, amit az itteni kommentjeiből leszűrtem. Sytkát hiteles embernek tartom, ezért hiszem el neki, hogy rosszul ítéltem meg a helyzetet. Önmagamat felülvizsgálni nem szégyen, sem a hibáimat elismerni, ezért kértem bocsánatot. Ez így korrekt.

      Én alapvetően a szemtől szembeni teológiai vitákon szocializálódtam, ami egy jóval tisztább helyzet. Az ilyen vitáknak, kerekasztaloknak megvannak a jól kijelölt határai. Senki nem jön azzal, hogy van-e egyáltalán Isten? Ha mégis, akkor udvariasan megköszönik a részvételt, és legközelebb nem hívják meg. Erre a demagóg válasz persze az, hogy azért, mert nem mernek szembesülni az ilyen kérdésekkel, nem képesek kilépni a saját határaik közül, csak dogmáik vannak és nem gondolkodnak stb. Az igazság azonban az, hogy nincs érdemi vita közösen elfogadott kiinduló igazságok nélkül. Ha egy ilyen alapban nem tudunk egyetérteni – pl. Níceai hitvallás -, akkor mindenki csak beszél a saját értékrendje szerint, parttalanná és ezzel gyakorlatilag értelmetlenné téve a vitát.

      Persze a Níceai hitvallást és Isten koncepcióját is lehet vitatni, csak azt már egy jóval tágabb témakörben. Egy történelmi egyházak tanításain alapuló “hagyományos” teológia keretein belül nem. Ez a helyzet a TeológiaBloggal is. Akik itt vannak és olvassák a blogot, azok a fenti igazságokra épített hitet vallanak. Senki nem kényszerítette rá őket, önként vannak itt, mert valamilyen módon meggyőződtek hitük igazságáról. Itt nem foglalkozunk a világvallásokkal, vallásfilozófiai kérdésekkel és még számos – egyébként érdekes és fontos – témával sem. Itt az első a szentírás értelmezése, és az a Jézus Krisztus, akit az egyház évezredek óta velünk együtt Istennek vall. Aki ebben egyetért, legyen bármilyen felekezetű vagy akár felekezet nélküli, az itt testvérekre és – remélem – érdekes olvasnivalókra talál. Ha valaki Isten lényének vitatására kíváncsi, vagy nem fogadja el Jézust Isten fiának, akkor számára ez azért nem jó fórum, mert itt ezt mindenki elfogadja, és emiatt nem is fogunk erről vitatkozni. Ebben a kérdésben tehát nincsen közös alap. Az ilyen témákhoz más fórumot kell keresni.

      A Yuki által felvetett kérdések nagy részén nem vagyok hajlandó vitatkozni. Egyrészt azért nem, mert tapasztalatom szerint senki semmi olyan újat vagy eredetit nem tud felmutatni ebben a témában, amit az egyháztörténet évezredei során ne tárgyaltak volna meg vagy százszor. Másrészt, ha belegondolunk ezeknek a kérdéseknek a mélységébe, akkor rájövünk, hogy mindezt kommentelgetéssel nem lehet nemhogy alaposan, de még kielégítően sem megtárgyalni.

      Önvizsgálatom tehát nem a hitvallásomra, hanem a hirtelen ítéletemre vonatkozott. Nem a teológiai álláspontomért kértem bocsánatot, hanem azért, mert trollnak tituláltam. A feldobott kérdések megvitatását ezen a fórumon továbbra is értelmetlennek tartom.

  • Gravatar for yuki yuki szerint:

    Mindenkitől boncsánatot kérek, akit megsértettem. Be kell ismernem, hogy nem kellőképpen körültekintően fogalmaztam és ezzel olybá tűnhetett, hogy provokálni jövök és nem vitatkozni. Pedig csak olyan szociálpszichológiai jelenségeket felmutatni jöttem, amik fontosak lehetnek olyanok számára, aki belülről nem láthatnak rá erre. Megértettem az érveiteket, mindazonáltal szerintem István nem lát át a szitán 🙂

    Jézust üzenetét fontosnak tartom és azt látom, hogy van támogatnivaló azokon, akik az ő üzenetét hirdetik, mert számomra a következmény fontos, ami az emberekben megnyilvánul általa és nem az, amit a hatásmechanizmusról mondanak, akik ennek vélt tudói (legynek akár pszichológusok, akár teológusok). Van a környezetemben njó éhány olyan ember, aki ugyan elutasítja a vallást, sőt istent is, de elfogadja lelkészek vezetéset, iránymutatását. Az ő érdekükben szólok, akik ateistaként nagyon hasznos tagjai tudnak lenni keresztény kezdeményezéseknek. Őket nem utasíthatja el az egyház azzal, hogy “nem hívők”, menjenek. Ez kicsit olyan lenne, mintha megtagadnák színesbőrű vietnami veteránoktól a választójogot, mondván, hogy négerek. Jézushoz közel lenni és figyelni arra, amit mond, persze nem ugyanaz, mint Jézusban hinni. De nem is megvetendő dolog. Jó lenne, ha lenne hely a gyülekezetekben az ateistáknak. (Nyilván nem a harcos ateistákra gondolok.) Az én véleményem szerint ugyanis nem ott húzódnak a határok, ahová oly egyszerűen az emberi elme azokat elképzelni képes (lásd még: “a lélek ott fúj, ahol akar”). Ezért bátorkodtam felszólalni, bár elismerem, hogy rosszul fejeztem ki magam.

    Én egyébként, a fentiek miatt, kívülről szívesen támogatok keresztény felekezeteket, persze amennyire erőmből telik. A MET-ben formálisan tag vagyok, az evangélikusokat, ahol tudom fizikailag is segítem. A katolikusokat, reformátusokat tisztelettel meghallgatom, bár ők kissé…

  • Gravatar for Sytka Sytka szerint:

    Attila, akkor végül én is bocsánatot kérek, nekem eddig ez nem volt világos a blogoddal kapcsolatban (mármint, hogy a közös alapról indulhat mindenki, és ha valaki már azt is vitatja, az ne itt keresse magának a helyet). Ezt az álláspontot tiszteletben tartom. Valószínűleg (megint) magamból indultam ki, nálam ugyanis akár kötekedő ateisták is jöhetnek az asztalhoz, amennyiben az elvárható emberi minimumot hozzák, és nem gyalázzák vitapartnereiket vagy Istent.

    Elnézést, a tervbe vett közös sörözésen akkor nem kell fizetned. 🙂

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Kedves Yuki és Sytka!
    Köszönöm a reagálásokat és a békességre törekvő hangnemet.

  • Gravatar for István István szerint:

    Csatlakozom az előttem szólókhoz, én is bocsánatot kérek, ha valakit esetleg megbántottam.

  • Gravatar for bandi bandi szerint:

    Kedves Mindnyájatoknak!

    ISTEN (semmikép nem “Öreg”! ),szeretetét és bölcsességét az emberi értelem teljességében felfogni nem képes,-ezért(is)a mi Mennyei Atyánk,a Jézus Krisztussal a Szentlelket adta segítségül áldásként….
    A Szentlélek mindnyájunkban ugyanaz, – azonban a “munkája” személyenként,lelkenként eltérő!
    A világban minden okkal és céllal történik, – de Isten nagyon sokszor “cselekszik” úgy,hogy mi azt nem értjük,pedig szeretnénk..
    A sátán célja az,hogy megrendítsen minket hitünkben,bizonyosságainkban…
    Az áldást,az erőt,a szelíd alázatot dolgaink elhordozásához és a “megoldásokat” pedig az ÚRtól kapjuk az Ő akarata és rendelése szerint!

  • Gravatar for egyszerű lélek egyszerű lélek szerint:

    Kedves Hozzászólók!

    Én csak mostanában kezdtem olvasni ezt a blogot, úgyhogy némi késéssel reagálok, mégpedig az eredeti felvetésre (mit kezdünk Jézussal):

    Én mindenféle vallási iskolát tanulmányozgattam a magam szerény eszközeivel, többek közt a manapság értelmiségi körökben népszerű buddhizmust is (bár azt hiszem, a mai magyarországi vagy európai buddhizmus elég távol áll az eredetitől, de ez a téma nem ide tartozik). Több évtizedes csapongás után arra jutottam, hogy az “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” mondás igaz.Biztosan lehetne azon rugózni, hogy ez miért igaz, hogyan igaz, de különösebb magyarázkodás nélkül én azt mondhatom, hogy bennem bizonyossággá érett.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.