Arra a kérdésre, hogy hiszünk-e vagy sem, könnyen tudunk válaszolni. Azonban arra, hogy miért is hiszünk, a válasz már egy kicsit nehezebb.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Kell a hitnek bármilyen ok vagy motiváció? Erre a kérdésre gyakran hallani nemleges választ, hiszen vannak emberek, akik minden különös motiváció nélkül hisznek Istenben. Ezt nem is vitatom, én is ismerek olyan embereket, akik születésüktől fogva egyértelmű tényként kezelik Isten létét. Hisznek benne és kész. A kérdés azonban egy kicsit bonyolultabb annál, hogy létezik-e Isten.
Nem az a kérdés, hogy hiszünk-e egy nálunk minden szempontból hatalmasabb értelmes lényben, hanem az, hogy hiszünk-e Jézus Krisztusban. Ez nagy különbség! Mert amíg egy magasabb hatalom létének tényként kezelése lehet egyértelmű, addig a Jézus Krisztusban való hit egyáltalán nem. A Jézusban való hit forrása az az információ, hogy Ő Isten Fiaként élt és halt ezen a világon a bűnös emberek üdvéért – gyakorlatilag erről szól kezdő igeszakaszunk is. Ennek az üzenetnek, az evangéliumnak a tartalma ébreszti a keresztény hitet, és ezért az nem születhet meg csak úgy magától.
Az evangélium igencsak összetett üzenetéből azonban mindenkit más ragad meg, és amelyik motívum végül a leginkább hangsúlyossá válik számára, az lesz hitének fő oka. A három leggyakoribb ok igénk alapján:
- A félelem:
„el ne vesszen”
– A Biblia szembesíti az embert bűnös mivoltával és az ezért járó igazságos isteni büntetéssel. Sokan próbálják ezt megspórolni, de enélkül valójában értelmetlenné válik az evangélium üzenete, ami Isten szabadítása Jézus Krisztus által. A kárhozattól való félelem tehát igencsak komoly és jogos ok a Jézus Krisztusban való hitre. - Az örök élet:
„örök élete legyen”
– Az emberiség leghőbb vágyát ajánlja Krisztus a benne hívőknek. Ez olyan cél, amelynél nagyobb nem létezik az emberiség számára, tehát megint csak komoly okot szolgáltat a hitre. - A szeretet:
„úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta”
– A hit legnemesebb oka az embernek az a válaszszeretete, amivel Isten szeretetére reagál. Az ilyen hitben nem játszik szerepet a félelem vagy az ígéretek várása. Egy ókeresztény szerzőnél olvastam egy érdekes kérdést, aminek a lényege ez volt: akkor is hűséges lennél Jézushoz, ha a hozzá való ragaszkodásodért örök kárhozat várna rád? A kérdés persze csupán elméleti, de remekül mutatja, hogy mit is jelent a szeretet motiválta hit.
Félreértés ne essék, bármi is motiválja hitünket, ha Jézus Krisztusra irányul, akkor az üdvözítő hit, tehát itt nem az a kérdés, hogy üdvözülünk-e vagy sem – ráadásul a fenti motivációk közül valószínűleg mindhárom megtalálható minden hívő emberben. A kérdés az, hogy melyik domináns. Isten ugyanis azt akarja, hogy ne félelmetes hatalmáért vagy határtalan gazdagságáért, hanem önmagáért szeressük, ahogyan Ő is szeret minket.
Érdemes önvizsgálatot tartani hitünk okait illetően, mert minél kevésbé motivál bennünket a félelem vagy Isten valamely ígéretére való vágyakozás, annál inkább teret nyer lelkünkben a tisztán szeretet motiválta hit. Mindegyik közül ez a legerősebb, mert nem befolyásolják körülmények, nem rendíti meg félelem vagy bizonytalanság. Minél inkább ez motivál minket, annál biztosabban ragaszkodunk Istenhez, annál erősebb a Vele való kapcsolatunk.