Mi a paráznaság, ki a parázna? 4.

Következzen a napjainkban leginkább vitatott kérdés: a házasság előtti szexuális kapcsolat paráznaságnak számít? Igen, nem, miért?

Egy meztelen pár körvonalai a tengerparton

A legutóbbi alkalommal azzal a kérdéssel fejeztem be, hogy mi a helyzet akkor, ha a szexuális kapcsolatot nem követi házasság, és így csak az elhálás jön létre? A válaszhoz először tudnunk kell, hogy a Biblia e kettőt – a társadalmi vállalást és az elhálást – nem választja szét. Olyannyira nem, hogy Isten törvénye szerint a szexuális kapcsolatot egyértelműen házasságnak kellene követnie:

“Ha valaki elcsábít egy szűzleányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül.” (2Móz 22,15)

A kényszer nélküli, közös akaratból létrejött szexuális kapcsolat következménye Isten akarata szerint a társadalmi egyesülés. A szexuális kapcsolatot és a társadalmi vállalást tehát elválaszthatatlannak írja le a Szentírás.

Továbbá a sorrend sem mindegy. Fontos, hogy a fenti igeszakasz nem a dolgok normális menetét írja le, hanem egy elkövetett bűn rendezésének a módját. Mindezekből látszik, hogy a szexuális érintkezést a Biblia szigorú keretek közé szorítja; az egyetlen legitim, Istennek tetsző megélési módját a házasság keretein belülre helyezi.

Napjaink kereszténységében is él egy régóta népszerű felfogás, miszerint pusztán a szexuális kapcsolat létrehozza a házasságot. Eszerint a nézet szerint nem is létezik házasságon kívüli szexuális kapcsolat, hiszen az így a házastárssal történik, ezért csak a partnercsere bűn, mert az megtöri a már létrejött “házasságot”. Ez a gondolatmenet több ponton is hibás:

  • Összemossa a paráznaság és a házasságtörés fogalmát, amit a Biblia különválaszt.
  • Lényegében figyelmen kívül hagyja a házasságon kívüli szexuális kapcsolatra vonatkozó tiltásokat, ennek nyomán megengedi azt a lehetőséget, hogy a házasság szent rendjét egy bűn elkövetése hozhatná létre.
  • Legitimálja a házasság előtti szexuális kapcsolatot, ha a felek a jövőben szándékoznak összeházasodni.

Egy pár körvonalai a napfényben, a férfi a nő előtt térdelve fogja a kezétHázasságról a Biblia kizárólag a két alapfeltétel – a testi és társadalmi egység – együttes teljesülésekor beszél. A házasság lényege ugyanis férfi és nő Isten és emberek előtti tökéletes egysége. Az emberek előtt ez a törvényes házasságkötés által valósul meg; attól kezdve a házaspárra társadalmi, jogi, anyagi stb. szempontból is új egységként – családként – tekintenek. Egyesülnek aztán testileg is a szexuális kapcsolat által, hogy így misztikusan és születendő gyermekeikben is egy testté legyenek.

Ezek szerint tehát paráznaságnak nevezhető a házasságon kívüli szexuális kapcsolat? Tekintsük át újra a paráznaság ismérveit:

  • a parázna átad, elad valamit,
  • valami olyat, amit Istentől kapott,
  • valami olyat, ami felett nem rendelkezhetne szabadon,
  • nem annak adja, akinek Isten rendje szerint kellene;
  • a tulajdon, amit átad, elad, nemcsak a sajátja, hanem másé is;
  • a parázna mindezt önként, saját elhatározásból teszi;
  • a paráznaság pillanatnyi vagy tartós evilági haszonnal jár.

Sokan kampányolnak napjainkban amellett, hogy a testünk saját tulajdonunk, ezért azt csinálunk vele, amit akarunk, ám a Biblia nem ezt tanítja. Nem tehetünk vele azt, amit akarunk, nem bocsáthatjuk áruba, nem adhatjuk oda használatra annak, akinek éppen kedvünk tartja. Pál apostol világosan tanít:

“Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (1Kor 6,18-20)

Sokan érvelnek azzal is, hogy ha a szexuális partnerük úgyis a házastársuk lesz, akkor a tettük nem tekinthető paráznaságnak. Ez a gondolat még akkor is problémás, ha nem vesszük figyelembe a számos esetet, amikor az ilyen kapcsolatok végül mégis felbomlanak. Lehet, hogy a felek a jövőben valóban egymás házastársai lesznek, de ha a szexuális aktus idején nem azok, egy jövőbeni (tehát emberileg nem biztosan megígérhető) feltétel nem mentheti fel őket. A bűn szempontjából soha nem az a kérdés, hogy mi lesz majd, hanem az, hogy mi van éppen akkor, amikor megtörténik.

Egy férfi, kezében erotikus könyvvel

Más szempontból sem mindegy, hogy mennyire vesszük komolyan a tisztaság kérdését. Minden cselekedetünk változtatja életünket, és kisebb vagy nagyobb mértékben kihat a jövőnkre. A kísértésekre adott válaszaink apró lépésekben erősítenek vagy gyengítenek minket, nincs ez másképp a hűséggel és az önmegtartóztatással sem.

Képes lehet bárki hűségesnek maradni – akár gondolatban – a későbbi házastársához, ha előtte sem volt szüksége vágyai megfékezésére? Képes lehet hátat fordítani a kísértéseknek, ha korábban soha nem próbálta? A tét tehát a későbbi házasság tisztasága. A házastársi hűség a Biblia szerint nem az oltárnál kezdődik, hanem jóval korábban.

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

61 hozzászólás

  • Gravatar for Nianna Nianna szerint:

    Hmm, szerinted létezik olyan ember ma, aki ezt be is tartja?

  • Gravatar for István70 István70 szerint:

    Kedves Attila!

    A házasság tisztasága számomra nem érthető fogalmilag. Magam sem gondolom szentségnek, de személy szerint egyáltalán nem értek egyet azzal, ahogy ezt a kérdést a kereszténység kezeli. Ez ugyanis már nem személyes kapcsolat Istennel, hanem emberek közötti kapcsolat. Szerintem inkább az egyéb rokoni kapcsolatokhoz hasonlít vagy a gyülekezeti élethez hasonlít, amely ugyanúgy nem lehet “tiszta”, de törekedni kell rá. Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel, hogy tehát mi is a házasság. Ha szabad akarat, akkor felveti a bűn kérdését lutheri értelemben. Ha isteni akarat, akkor is evilági konzekvenciákkal jár. Itt szerintem inkább a hitből következő erkölcs terén kellene kutakodni.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Már a bejegyzés írása közben is éreztem, hogy ez a téma nem kevés, házassággal kapcsolatos kérdést fog felvetni. Most azonban igyekeztem csak annyiban érinteni a házasság témáját, amennyire az a paráznaság magyarázatához feltétlenül szükséges volt. A harmadik résznél eldöntöttem, hogy írok egyszer a házasság teológiájáról is, mert napjainkban rengeteg kérdést vet fel a házasság keresztény értelmezése. Most azért nem akartam részletezni, mert csak elvitte volna a témát.

      A tisztaságról: A bejegyzés utolsó mondataiban igyekeztem utalni a tisztaság és a hűség összefüggésére, mert gyakorlatilag erről szól a Bibliában a házastársi tisztaság, nem a hibátlanságról.

      “Ez ugyanis már nem személyes kapcsolat Istennel, hanem emberek közötti kapcsolat.”

      Igen, a házasság egy isteni alapítású intézmény, amelyet emberek egymással kötnek, tehát ilyen módon nagyon is az emberek közötti kapcsolatról szól. Emberi és isteni intézmény egyben, annak minden következményével. Majd írok róla egy sorozatot.

    • Gravatar for István70 István70 szerint:

      Kedves Attila!

      Köszönöm, nagyszerű munkát végzel, de ha lehet még egy “kérésem”, akkor a nemzet, illetve bármilyen politikai közösség teológiájáról is értekezz egyszer ugyanezzel a “Sola” megközelítéssel. Hiszen semmivel sem tér el más emberi közösségtől, viszont főleg a nemzet “veleszületett” kategória.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Ehhez azt hiszem, nem csak a Bibliából kellene felkészültnek lennem. Politikai, közéleti kérdésekben sajnos nem vagyok valami jó.

  • Gravatar for Szodoma Szodoma szerint:

    Én bűnösnek érzem magam, valahányszor lefekszem a barátommal. Nem azért, mert a Biblia írja, vagy mert Isten tiltja. Belülről érzem azt, hogy helytelen, amit csinálok. Mindenhonnan jön ez a nyomás, hogy a lányok maradjanak szűzek, mert csak érintetlenül értékesek… Nem gondolja senki azt, hogy ez hány lánynak okoz bűntudatot, lelkiismeretfurdalást? És hogy ezt leplezzék, még inkább belehajtják magukat felületes kapcsolatokba. Én is ilyen vagyok. És már elegem van ebből, hogy nekem ezentúl mocskosnam kell éreznem magam, mert nem vártam a házasságig.
    És a legszomorúbb ebben, hogy az első élményem nem is a beleegyezésemmel történt! Cipelem magam más bűnét és a sajátomat is. Nem kell ez a megbélyegzés…
    Örülnék egy olyan cikknek, ahol ezt helyre lehetne hozni. Sokkal több van ezek a kapcsolatok mögött, mint szimpla olcsóság és élvezethajhászás.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben vagy, és azt sem kétlem, hogy bizonyos szempontból áldozata vagy egy korszellem által kialakított szabadosságnak. Nem hiszem, hogy senki nem gondol bele abba, hogy a lányoknak (és a fiúknak is!) ne okozna lelkiismereti problémákat a házasság előtti nemi kapcsolat. Mindenkinek okoz, aki nem csak tudja, hanem érzi is, hogy ez így nincs rendben.

      Nem tudom, hogy a fenti bejegyzésemet is a “megbélyegzések” közé sorolod-e, de hidd el, nem azzal a céllal íródott. Sőt, azt sem gondolom, hogy mindenki olcsó élvhajhász lenne, aki házasság előtt él szexuális életet. Mindezek ellenére mégsem írhatom, hogy minden rendben. Miért nem? Mert nem rólam és nem az én véleményemről van szó. Persze csűrhetném, csavarhatnám a Bibliát – ahogyan teszik is sokan ebben a kérdésben – addig, amíg egy megnyugtató “csak így továbbot” ki nem hozok belőle, de lenne annak értelme? Hazudnék Neked egy hatalmasat, és hidd el, attól sem lenne könnyebb. Egy olyan őszinte embernek, mint amilyen Te vagy, ez nem oldaná meg a problémáját; éreznéd, hogy hazugság az egész.
      A bűnre van bocsánat és hiszem, hogy mindenkinek van lehetősége arra is, hogy rendezze az életében a problémás helyzeteket. Ez persze sokszor nem könnyű, de nem is lehetetlen.

    • Gravatar for Szabó Gábor Szabó Gábor szerint:

      Szia! Olvasd el ezt, szerintem enyhülést fog hozni!
      link

    • Gravatar for Szodoma Szodoma szerint:

      Talán kicsit túlreagáltam, sajnálom. De rengeteg helyen hallom ezt, bibliaórákon is ezt szajkózza a lelkész nekünk, istentiszteleteken is van példa arra, hogy ezek elhangoznak… Mindenki kb. az idilli, hívő, burokban felnevelkedett református családból jön, és az ilyen infantilis, olykor még mindig gyerekszerepben lévő fiatalok büszkén húzzák ki magukat, mert várnak. Csendben szövögetik édes plátói szerelmüket, és ha a kiszemeltük szóba elegyedik vekük, máris azt gondolják, félig meg is történt az elköteleződés. És én, mint érett, felelősségteljes nő nézem ezeket a bénázásokat, hogy mindenki mindenkit megsért. Így alakul ki az emberben az az átlagos sztereotípia, ami a mai hívő keresztyén fiatalokat illeti: tunyák, muják, szégyenlősek és még 26-28 évesen is ott állnak egyedül, szűzen. Semmi tapasztalatuk kapcsolatok terén, de a Bibliából kívülről idézik a verseket.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Semmi baj, nem vettem támadásnak a hozzászólásodat, sőt nagyon örültem az őszinteségednek. Én sem szeretek kegyes, nyálas frázisok mögé bújva betanult paneleket ismételgetni. Azt pedig külön köszönöm, hogy a válaszomat sem vetted zokon.

      Nos, sajnos igazad van. Jó ideig foglalkoztam fiatalok lelkigondozásával és az általad leírt típust igencsak jól ismerem. Ez egy hatalmas probléma. Attól tartok, hogy a szexualitásnak már csak az említése is olyan fóbiát vált ki sokakból, hogy az lehetetlenné teszi, hogy a témát a helyén kezeljék.
      Írok egy példát: Egy közösségben a fiatalokat arra tanították, hogy nem szabad egymás kezét megfogni – pláne nem csókolózni – mert az bűnös nemi vágyakat ébreszt. Ennek nyomán gátlásokkal teli, aggódó párok alakultak ki, akik végig azon idegeskedtek, hogy nehogy nemi vágyat érezzenek egymás iránt. Pedig csak azt kellett volna megtanítani nekik, hogy az nem baj, ha jönnek a vágyak, hiszen az elkerülhetetlen; a lényeg az, hogy mit kezdenek azokkal. Úgy tűnik, mintha az intimitás területén ma csak a szélsőségek léteznének; teljes tiltás vagy teljes megengedés.

    • Gravatar for Reborned Reborned szerint:

      Kedves Szodoma!

      Valóban nehéz helyzet. Talán egy dolgot tudok még segítségül mondani: az ún. “második tisztaságot”. Mert ami megtörtént, azt nem lehet visszafordítani, de a kegyelem működik és létezik. És van a tisztaságnak egy ilyen formája, amikor az ember – korábbi hibája után – úgy dönt, hogy a továbbiakban “tisztán” várja meg a házasságot.
      Meggyőződésem, hogy szűznek nem lehet “maradni”, szűzzé válni kell. (És ahogy írtad, a közösségben lévő még gyerekszerepben lévő lányokat, így látatlanban rögtön ez ugrott be róla.) Viszont szűzzé válni, azt hiszem, akkor is lehet (és érdemes), ha az ember biológiailag már nem az.
      A sorozat írójához pedig ezúton intézném azt a bátortalan kérdést, hogy olvashatnánk-e erről a “második tisztaságról” majd valamikor? 🙂

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Az általad megfogalmazott “második tisztaságról” mindenképpen fogok írni a már többeknek is megígért házasságos sorozatban. Köszönöm, hogy felvetetted, nagyon fontos téma! (Viszont arra, hogy ez mikor lesz, egyelőre nem merek semmit mondani, de biztos, hogy nem fogom elfelejteni.)

  • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

    A sorozatnak ebben a részében különösen úgy érzem, hogy több a következtetés, mint a konkrét bizonyíték. A Bibliaversek megállnak önmagukban, de az összekötő szöveg fogalmazása az iró sajátja

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Melyik részét nem tartod biblikusnak?

    • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

      Nem igazán mondanám azt, hogy nem biblikus, csupán azt, amit fentebb is írtam, az összekötő szöveg sosem a Biblia. Sok bibliamagyarázatot olvastam már, amelyben bibliaverseket idéznek, és ezeket összekötik egy szöveggel, mivel az idézetek önmagukban nem mondanak semmit a felvetett problémával kapcsolatban. Igazság szerint mindenki csinál ilyet. én is. De ezek nem bizonyítékok, hanem csupán következtetések. Itt van például a háromság. Egy szót nem mond róla a Biblia. Kb ezer évre volt szükség, hogy a teológusok kivitatkozzák magukat az összekötő szövegeken, és meghatározzanak egy olyan tantételt, amiről Isten úgy gondolta, hogy felesleges beszélni róla, ezért nem fejtette ki a szavában. Tehát a kisördög mindig ott bújik el az összekötőszövegekben, amivel összekapcsolunk két nem összekapcsolt verset.

      Kicsit ezt a paráznaságot is a háromsághoz tudom hasonlítani. A Biblia nem beszél róla. Sehol nem fogalmazza meg, csupán sejtet valamit, amit úgy kell kiguberálni. Viszont semmi konkrétum, semmi biztos támpont nincs. Ezért a paráznaságot nem lehet a Bibliából bizonyítani, csupán éppenhogy súrolgatni a jelentését. Namost, hogy ki milyen magyarázatot fogad el, melyik összekötőszöveg logikus neki, az sokmindentől függ, csak a Bibliától nem

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Az összekötő szöveg nyilván nem Biblia, nem is lehet az. Lehetetlen lenne elvárni a Bibliától, hogy az élet minden egyes apró kérdésére egyedi válaszokat adjon. Az viszont tagadhatatlan, hogy olyan alapelveket fogalmaz meg, amelyek irányt mutatnak az egyedi helyzetekben. Ha nem így lenne, akkor gyakorlatilag minden olyan bűnnel, ami a Bibliában konkrétan nem szerepel, nem is kellene foglalkoznunk. A bioetika például elvesztené a jelentőségét, mert a Bibliában nem szerepelnek genetikai kísérletek, sem semmi olyan, ami azokhoz hasonlítana. Ennek semmi értelme.

      A kutatáskor végigolvastam az összes olyan igehelyet – eredeti nyelveken is, kontextusokkal együtt, ahol paráznaságról van szó a Bibliában, szóval úgy érzem, eléggé átfogó képet sikerült alkotnom a témáról. Az általad leírt bizonytalanságot nem érzem. Nagyon konkrét helyzetekben beszél a Biblia paráznaságról, de ezt már leírtam a bejegyzésekben, ezért nem gondolom, hogy az összekötő szöveg független lenne a Bibliától.

    • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

      Én magam is kikerestem az összes olyan idézetet, és pont ezért jutottam arra a következtetésre, hogy a paráznaság kifejezés csak két esetben van kapcsolatban a szexualitással. Az egyik a házasságtörés, a másik pedig a prostihoz fordulás. Ezen kívül semmit sem találtam, amikor a paráznaság és a szexualitás összefonódik. A házasság előtti szexről a Biblia gyakorlatilag nem is beszél. Ebből adódóan nem is nevezi paráznaságnak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy helyes, hanem azt, hogy a Biblia nem beszél róla. A mai fogalomnak(házasság előtti szex) nincs meghatározása a Bibliában, ezért ezt csupán a mi korunkban hoztuk létre, és húztunk rá egy szerintünk ide illő bűnfélét. Ami szerintem hiba. Ha a Biblia sehol nem nevezi a házasság előtti szexet paráznaságnak, akkor mi se tegyük.
      Viszont nem szeretnék abba a hibába esni, hogy ezzel simán kikerülök egy kényes kérdést. Ugyanis én a megoldást nem abban látom, hogy egy biblia számára ismeretlen cselekményt besorolunk valahová, hanem abban, hogy átgondoljuk, hogy mi is valójában a házasság fogalma. És hogy ezt a fogalmat kinek van joga meghatározni. Én személy szerint a jelenlegi meghatározást, amit a törvényekben olvasunk, nem tartom sem biblikusnak, sem mérvadónak. Viszont a promiszkuitást olyan bűnnek tartom, amit egy kereszténynek kerülnie kell. Ezért a fiatalok számára szerintem nem a házasság előtti szex besorolása a jó megoldás, hanem a házasság megfogalmazása.
      A paráznaságról szóló posztom után én is ezt fejtettem ki, mert a kettő egymás nélkül nem létezhet

    • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

      Egy technikai kérdés:

      Hogyan lehet értesítést kérni, hogy ehhez a poszthoz valaki hozzászólt?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Azt írod, hogy sehol nem nevezi a Biblia a házasság előtti szexet paráznaságnak. Ez nem így van. Pédául az 5Móz 22,20-21-ben arról van szó, mi a teendő, ha egy menyasszonyról kiderül, hogy már nem szűz:
      “De ha igaz volt a vád, és a lány nem volt szűz, akkor vigyék a lányt apja házának a bejáratához, és kövezzék halálra a város férfiai, mivel gyalázatot követett el Izraelben azzal, hogy paráználkodott apja házában.”
      Nem fordítási hiba, ott tényleg paráznaság szerepel, egyértelműen a házasság előtti szexre utalva.

      Azzal egyébként egyetértek, hogy az egész téma mélyén a házasság fogalmának kérdése áll. Írok majd egy sorozatot a házasság teológiájáról, mert szerintem is ott a téma kulcsa.

      A technikai kérdésedre: Email értesítést nem tudok adni, mert nem sikerült biztonságosan megoldanom. Sajnos túl sokszor próbálják feltörni az oldalamat (ez remélem a siker jele 🙂 ) és ezért inkább nem kockáztatok.

    • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

      Tényleg jó ez a vers, de ezt én már a promiszkuitás kategóriájába sorolom. Én sem az mellett érvelek, hogy mindenki azzal kufircol akivel akar, hanem az mellett, hogy normál esetben csakis egy szexuális partner lehetne egy ember életében. De ez a vers arról szól, hogy a csaj már a házastársának kijelölt férfin kívül valaki mással szűrte össze a levet. És ez nem ugyanaz, mintha a a jegyesével tette volna ugyanezt. Ez azért jelentős különbség

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Szerintem közeledünk a szintézishez. 🙂

      “Tényleg jó ez a vers, de ezt én már a promiszkuitás kategóriájába sorolom.”
      Oké, elfogadom.

      “Én sem az mellett érvelek, hogy mindenki azzal kufircol akivel akar, hanem az mellett, hogy normál esetben csakis egy szexuális partner lehetne egy ember életében.”
      Rendben, én is így gondolom.

      “De ez a vers arról szól, hogy a csaj már a házastársának kijelölt férfin kívül valaki mással szűrte össze a levet.”
      Itt azért azt is komolyan figyelembe kell venni, hogy a bibliai időkben a hölgyek nem nagyon “szűrögettek” semmit olyan férfiakkal, akiket nem nekik szántak. Ne felejtsük el, hogy egy felelőtlen szexuális kapcsolat könnyen az életükbe kerülhetett (erről bővebben a Samária asszony c. sorozatban írtam). Szóval eléggé valószínűtlen, hogy a számára kiszemelt vőlegény helyett inkább mással feküdt volna le. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy még a házasságszerzés előtt csábította el valaki egy házassági ígérettel, amit aztán nem váltott be.

      “És ez nem ugyanaz, mintha a a jegyesével tette volna ugyanezt.”
      Ez is tény, bár a jegyesség is mást jelentett mint ma, de erről már írtam.

      A promiszkuitás elkerülésére is a legjobb megoldás a házasságon belüli szex. Most őszintén, gondolom neked sem kellene sokat gondolkodnod, hogy olyan eset jusson az eszedbe, amikor Gizi és Gézu gimnáziumi örök szerelme nem élte túl az értettségit. És rengeteg ilyen van… Persze van, akiknek sikerül és kitartanak egymás mellett, de akkor sem tekinthető teljesen legitimnek a dolog (erről a cikkben is írtam). Miért? Ide másolom:

      “Lehet, hogy a felek a jövőben valóban egymás házastársai lesznek, de ha a szexuális aktus idején nem azok, egy jövőbeni (tehát emberileg nem biztosan megígérhető) feltétel nem mentheti fel őket. A bűn szempontjából soha nem az a kérdés, hogy mi lesz majd, hanem az, hogy mi van éppen akkor, amikor megtörténik.”

      Ez nagyon fontos. Jövőbeni feltétel nem menthet fel senkit egy jelenben elkövetett tett felelőssége alól. Nem vihetek el egy autót a kereskedésből azzal, hogy egy év múlva úgyis kifizetem. Az aktuálisan akkor is lopás, ha a jövőben tényleg ki akarom fizetni. Ezért írtam a 2Móz 22,15-re, hogy:

      “Továbbá a sorrend sem mindegy. Fontos, hogy a fenti igeszakasz nem a dolgok normális menetét írja le, hanem egy elkövetett bűn rendezésének a módját.”

      Ha kell a kocsi, de nincs pénz, kölcsön kell kérni, hitelt kell felvenni, hogy törvényes legyen a dolog (tudom, hülye példa, de most jobbat nem tudok). Ezt a törvényességet a kapcsolatokban a társadalmi vállalás jelenti. Nem majd valamikor a bizonytalan jövőben, hanem mostantól; biztosan és visszavonhatatlanul vállalni a másikat. Vagy nincsen kocsikázás… (Na, ez aztán képzavar, de már fáradt vagyok. 🙂 )

  • Gravatar for Viki Viki szerint:

    Hirtelen nem jut eszembe egy olyan példa sem a Bibliából, amit precedensként lehetne állítani arra az esetre, hogy egy nőtlen férfi és egy hajadon nő, kölcsönös szerelemből együtt hálnak a házasságkötést megelőzően és ezzel Isten haragját vonnák magukra. Talán azért, mert abban az időben mire férfivá és nővé értek, már házasságban éltek?
    Ma, amikor a házasságkötés ideje egészen biztosan nem a szexuális éréssel esik egybe, eléggé árnyalt a helyzet.
    Meg az is kérdés, hogy mit nevezünk önmegtartóztatásnak, ugyebár?
    Hozzáteszem: nem értek egyet a szexuális kicsapongásnak semmilyen formájával sem, sem házasság előtt, sem azután.
    Csak ránéznék arra az állításra, hogy a házasság előtti szexuális kapcsolat paráznaság, kicsit sarkosabb megközelítésből: a paráznák nem örökölhetik Isten Országát, mint tudjuk, a részegesekkel, méregkeverőkkel stb. egyetemben. Most akkor ebből az következne, hogy egy szerelmes ifjú pár, akik amúgy Krisztushoz tartoznak, de a társadalmi helyzetüknél fogva még várniuk kell a házasságkötéssel néhány évet, és a szexualitásukat ezalatt nem csendes magányukban óhajtják megélni, hanem szép és közös intimitásban, elkárhoznak? Együtt a részegesekkel és méregkeverőkkel. Én Istent nem ilyennek ismertem meg.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Én sem emlékszem ilyen bibliai történetre, de olyanra sem, amikor hasonló esetről pozitívan nyilatkozna a Szentírás. Ugyanúgy nem találunk elítélő véleményt számos, napjainkban gyakori személyi, anyagi, szexuális, vagy emberjogi visszaéléssel kapcsolatban sem, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ettől a kereszténység számára azok elfogadhatók lennének.

      Persze az is igaz, hogy más világot élünk, mint a bibliai időkben. A kérdés az, hogy ez feljogosít-e minket arra, hogy az Isten adta alapelveket megváltoztassuk? Elfogadhatóvá tehető egy erőszakos társadalomban a gyilkosság, vagy egy elszegényedett világban a lopás? Ha erre a válasz nem, akkor egy laza erkölcsű társadalomban miért gondoljuk, hogy figyelmen kívül hagyható a tízparancsolat egy másik parancsa, csak azért, mert a társadalmi közeg megváltozott?

      Nem tartom szerencsésnek az utolsó gondolatmenetedet, amiben a paráznaság és a kárhozat összefüggéséről írsz. Gondolom a Korintusi levél 6. fejezetére gondolsz, ahol Pál apostol felsorol egy rakás bűnt, amelyek elkövetői nem örökölhetik Isten országát.
      Ezzel a baj az, hogy nem veszed figyelembe a szöveg és a történelmi kontextust. Ezen az alapon a hazugok is a kárhozatra méltók sorába kerülnek, miközben Pál apostol azt is írja, hogy az emberek valamennyien hazugok, tehát akkor mindenki elkárhozik? Ez hibás logika.
      A korintusi gyülekezetben nagy bajok voltak. Normálisnak tekintettek sok bűnt és nem zavarta őket. Az egyik ilyen volt a paráznaság, amit ők minden probléma nélkül gyakoroltak. Erre írja Pál, hogy az ilyeneknek nincsen helyük az Isten országában, mert ahelyett, hogy harcoltak volna a bűn ellen, inkább legalizálták és benne éltek.
      Úgy gondolom, szerelemmel, szeretettel, romantikával nem lehet mindent megmagyarázni. Sajnos ma a szeretetet egy olyan Jolly Jokerként használjuk, amivel minden bűn megoldható, de ez nincsen így. Sajnos nem kevés fiatalt kellett lelkigondoznom azért, mert a nagy Ő, az első szexpartner mégsem jött be. Sokaknak (leginkább lányoknak) ez maradandó lelki sérülést is okoz, hittől függetlenül. Ha már szeretet, akkor szerintem kérdéses, hogy szeretem-e annyira a másikat, hogy ha nem jön össze a remélt házasság, akkor ne kelljen neki egy percig sem a lelkiismeretével küzdeni? Ez persze sokkal nehezebb út.
      Végül ne hagyjuk figyelmen kívül a kegyelmet sem. A bűnre van bocsánat. A bűn elleni küzdelemben rengetegszer elbukik az ember, és Jézus rengetegszer meg is bocsát, de ez teljesen más, mint egyszerűen feladni a küzdelmet és helyesnek, követendőnek beállítani egy olyan gyakorlatot, amit a Biblia ellenez.

    • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

      Néhány idézet az Énekek Énekéből. Érdemes alaposan megnézni, hogy a jegyespár miket mond egymásnak:

      Amíg asztalánál mulat a király, nárduszom jó illatot áraszt magából. 13Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd

      Adjatok mazsolás kalácsot, hadd kapjak erőre, üdítsetek föl almával, mert a szerelemtől egész beteg vagyok! 6A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.

      7Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörűségem! 8Akár a pálmafa, olyan a termeted, a melleid meg, mint a szőlőfürtök. 9Elhatároztam: fölmegyek a pálmafára, s megszerzem gyümölcseit. A melleid legyenek szőlőfürtök, a leheleted almaillat, 10A szád meg a bor a legjavából.

      Kedvesemé vagyok, utánam vágyódik. 12Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon! 13Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel. 14Illatot árasztanak a szerelem almái, sok pompás gyümölcs hever ajtónk előtt. Frisset is, régit is tettem el neked, kedvesem!

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Az Énekek Éneke: Igen, egy szerelmi költemény, szaftos részletekkel. Gondolom azt akartad kiemelni belőle, hogy a szereplők, akik éppen szerelmeskednek, jegyesek és nem házasok. Ezzel az a gond, hogy a jegyesség és a házasság szétválasztása jóval a bibliai kor után vált gyakorlattá. A jegyesség és a házasság nem volt szétválasztva a Bibliai időkben, olyannyira nem, hogy ha egy férfi eljegyzett egy nőt, és az gyermeket fogant (főleg, ha később kiderült, hogy fiú), azt hatalmas áldásnak tekintették. Ekkoriban ezt jelentette a társadalmi vállalás. A „jegyesek” már nem léphettek vissza. Pl. amikor Mária terhes lesz Jézussal, József a jegyese nem azért akarja elbocsátani, mert ciki, hogy házasság előtt terhes lett az asszony (ahogy az a béna bibliai filmekben szerepel), hanem azért, mert tudta, hogy a gyerek nem az övé. Szóval az Énekek Éneke sem igazolja a házasság előtti szexet.

    • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

      Tehát akkor te is elismered, hogy a “társadalmi vállalás” koronként különböző lehet? És azt nem Isten, hanem a korszellem határozza meg?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Nem maga a társadalmi vállalás a különböző, hanem a kinyilvánítás módja. A vállalás mindenkor ugyanaz: két ember egy életre eggyé válik (ezt a cikkben részleteztem, most nem írom le újra). Az a változó, hogy ez a vállalás milyen módon történik a közösség előtt. Az Ószövetségben együtt mentek be a sátorba és kész; napjainkban az anyakönyvvezető előtt aláírnak egy “szerződést”. A lényeg, hogy az adott társadalom – régebben szokásjoga, ma törvényei – szerint mi az a mód, ami szerint a házastársak jogi és társadalmi szempontból is egynek tekinthetők. Ezt nem a korszellem, hanem az adott társadalom törvényei határozzák meg.

  • Gravatar for Viki Viki szerint:

    A korintusi kérdésben teljesen igazad van, nem volt szerencsés párhuzamba állítanom a két témát. 🙂 Csak úgy beugrott.
    Magam sem vagyok híve a laza erkölcsöknek és nem is akarom azokat népszerűsíteni vagy legalizálni. Azzal is tisztában vagyok, hogy sok sérülést okozunk magunknak, egymásnak a szeretet elcsépelt és önös értelmezésére alapozva. DE! Azt sem tartom szerencsésnek, hogy a házasság előtti szexuális kapcsolatot, csak azért, mert megelőzi a házasságkötést, paráznaságnak mondjuk ki és ezáltal ráterheljük a bűntudatot azokra is, akikre nem kellene. Vagy ha már bűntudatkeltés, akkor legyen ott mellette legalább olyan erőteljes hangsúllyal a kegyelem hirdetése – nem csak később megemlítve! Továbbra is az a véleményem, hogy amiatt, hogy a szexuális éretté válás, a bibliai korra jellemző gyakorlat szerint, nem esik egybe a házasságkötés társadalmilag elfogadható idejével, nincs tökéletes megoldás! Következne ugye az a kérdés, hogy micsoda az önmegtartóztatás? …

  • Gravatar for Viki Viki szerint:

    Visszaolvasva az utolsó előtti mondatomat: szétcsúszott kicsit. 🙂 Szóval, talán érthetőbben: Továbbra is az a véleményem, hogy amiatt, hogy a szexuális éretté válás nem esik egybe a házasságkötés társadalmilag elfogadható idejével, ellentétben a bibliai időkre jellemző gyakorlattal, a ma embere számára nincs tökéletes megoldás!

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Ismét csak azt tudom írni, hogy nem én találtam ki, mi a paráznaság. Ezzel nem tudok mit csinálni, maximum hazudni róla, de annak meg semmi értelme.

      A kegyelem és bűnbocsánat hirdetésével tökéletesen igazad van. A bejegyzésben azért nem szerepeltettem, mert ez a sorozat alapvetően egy teológiai fogalommagyarázat és nem lelkigondozói igénnyel íródott.

      Ott látom a csapdát a dologban, ahol a korintusiak tévedtek. (Mégiscsak jó volt szóba hozni azt az igét 🙂 ) Azokat a bűnöket, amikkel nem tudtak megküzdeni, egyszerűen nem nevezték bűnnek, és ezzel a kérdés “megoldódott”. Szerintem ez ma sem megoldás.

  • Gravatar for Viki Viki szerint:

    Eszembe jutott még valami! – A precedens-kérdést ne vessük el ilyen hamarjában! Figyeld csak meg! A Törvény konkrét büntetéseket emleget, ha valakit tetten érnek lopáson, gyilkosságon, házasságtörésen, rokonnal, állattal, apóssal stb. való bujálkodáson … De azt, hogy ha két hajadon ifjú házasságkötés előtt együtt hál … Én nem emlékszem, hogy említené.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Akkor össze kellett házasodniuk. (2Móz 22,15)

    • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

      Nem feltétlenül kellett öszeházasodniuk. Ha a nő apjának inkább a pénz kellett, akkor egyszerűen a srác fizetett a “szolgáltatásért” 2Móz 22:16, 17

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Na, azért ne tekintsük ezt valamiféle házi bordélynak, mert nem erről van szó. A házasságkötéshez akkoriban semmi közük nem volt a fiataloknak, a szülők – persze legfőképpen az apák – döntöttek a kérdésben, a gyermekek pedig engedelmeskedtek. A fiatalok „magánakcióit” akadályozandó volt vétójoga az apának, ha megsértve a negyedik parancsolatot nem tartották tiszteletben a szülői akaratot. (Az Ószövetségi törvénynek van egy érdekes belső hierarchikus rendje, ami többek között azt jelenti, hogy egy magasabb szintű törvényt – mint pl. a tízparancsolat – ne lehessen kijátszani egy másik törvény által biztosított kiskapuval.) Ettől persze a fiatalok tette még nem lett kóser.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Majdnem mindenben egyetértek a posztban foglaltakkal (kivéve az előtti szexet, amelyet valóban házasság követ – Isten ugyanis nem hivatalnok, neki nem a szabál, hanem a kifejlet a lényeg), de máshol látom a fő problémát.

    A társadalmi-gazdasági ritmus teljesen más ma, mint a szexuális ritmus, ez a gond gyökere, ezért lett tömeges a probléma. A megoldás is csak úgy működhet, ha a társadalmi-gazdasági ritmust újra összehangoljuk a szexuálissal. Ehhez tisztán kell látnunk, hogy hol és milyen tekintetben lettünk agymosottak, és vissza kell nyernünk az ép eszünket.

    • Gravatar for István70 István70 szerint:

      Bár nem szorul rá, de Attila “védelmében”, de inkább a saját gondolataimat leírva: az evangélikus hit középpontjában maga a hit áll, mint az üdvösség egyedüli útja. Minden emberi cselekedeted következmény, nem bocsátkozhatsz Istennel “tárgyalásba” vagy alkuba. Megváltott vagy. Szolga vagy, Isten szolgája. A szabad akarat tehát csábítás. A csábításnak nem tudsz ellenállni, mert megtörtént a bűneset. Nem is kell tehát ellenállnod a csábításnak, hiszen úgyis megváltott vagy? Rossz kérdés, a hitből fakad a következmény, az Istent kereső ember erkölcsös cselekedete. Mi az erkölcs most és mi volt 2000 éve? Hogy mi volt 2000 éve, az valóban nem érdekes, legfeljebb a Biblia történeti igazsága szempontjából. Hogy mi most az erkölcs, azt vidd Isten elé, választ fog rá adni. A vágyak mértéktelen kiélése, vagy az önmarcangolás és a bűntudat ugyanúgy a szabad akarat része, mint az önmegtartóztatás a házasságig. Melyik kedvesebb Isten előtt? Egyik sem. Mégis mértéket tartasz, ugye?! Számomra az evangélikus hitben éppen az volt a komoly felismerés, hogy folyamatos önkontrollra, önvizsgálatra késztet a környezetem és önmagam iránt. Nem abban a tekintetben, hogy mi kedves Istennek, hanem abban a tekintetben, hogy milyen hétköznapi cselekvések fakadnak abból, hogy hiszek és ezáltal megváltott vagyok. Nem vagyok teológus, egyszerű hívőként így gondolkodom erről.

    • Gravatar for István70 István70 szerint:

      Bocs, még két kiegészítés: Luther nem véletlenül beszél “mindennapos megtérésről”, tehát nem egyszeri fordulatról. Másrészt a református hitből ugyanúgy levezethetőek a fentiek, mint hétköznapi cselekvések a két felekezet közötti eltérések ellenére. A refik előnye és hátránya ugyanaz, hogy nagyságrendekkel nagyobbak, mint az evangélikusok, így sajnos néhány lelkipásztor időben a két vh. közötti Magyarországon maradt, ráadásul onnan is a fundamentalista irányzatból. Mások viszont kifejezetten hatékony válaszokat adnak a jelen kérdéseire.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Igen, fontos a folymatos önreflexió, de az is fontos, hogy mindezt a Biblia mérlegén tegyük.

  • Gravatar for Arpicus Arpicus szerint:

    Érdeklődéssel követem a sorozatot és nagyon fontosnak és
    építőnek tartom.Nem tudom,hogy szorosan a témához tartozik de
    ahogy olvasom a posztokat és a hozzászólásokat egy biblia
    történet jut eszembe.Ez Amnón és Támár története(2Sám.13,1-
    22).Nyilvánvaló,hogy Amnón megerőszakolta Támárt.Egy szép,tiszta lányt tönkretett.Végül Absolon megbosszulta a
    húgán elkövetett gyalázatot.Támár pedig elszigetelve,szinte
    remeteként élte hátralevő életét.Férjhez nem mehetett.Amnon
    pedig életével fizetett mert nem tudott uralkodni magán,becsapta és megalázta leányt.Vajon itt paráznaságról van szó?A történet nekem arról is szól,hogy két ember intim kapcsolata nem csak rájuk tartozik:ez valamilyen módon kihat
    a környezetükre,gyerekeikre,rokonaikra,barátaikra és ha hívő emberekről van szó akkor a gyülekezetre is.Végül talán egy költői kérdés:létezhet-e paráznaság a házasságon belül?
    Olvastam,hogy már megtörtént,hogy a férj megerőszakolta a
    feleségét…Arról is lehet beszélni amikor a női fél fegyverként használja a nemi életet.Nem akarom elvinni a témát és lehet,hogy amit leírtam az nem is kötődik szorosan
    az alaptémához,csak annyit akartam érzékeltetni,hogy minden
    aktusnak van oka és következménye valamilyen módon és ez előbb utóbb valamilyen módon megnyilvánul.Amnon teljesen elvesztette a fejét,meggyalázott egy nőt,ahelyett,hogy feleségül vette volna-elkergette.Persze az egészhez kellet egy romlott ember,Jonadáb közreműködése is.Tudom,hogy abban
    a társadalomban és kultúrában a férfi dominált és nő teljesen ki volt szolgáltatva.Vajon más,nem ilyen drámai formában,nem-e ismétlődik meg Amnon és Támár esete ma is….?

    • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

      Olyan kérdéseket feszegetsz, amin már én is évek óta gondolkodom.

      link

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Hát igen, csúnya történet. Amint azt a sorozatban is írtam, a megerőszakolt nőt nem nevezi a Biblia paráznának.

      Ettől függetlenül nem tudom a választ minden kérdésre. A szexuális bűnöknek és visszaéléseknek rengeteg fajtája van, ezért is beszél a témáról a legnagyobb szigorral és a legszűkebb keretek között az ige. Érdekes az is, hogy miközben mi megpróbáljuk a paráznaság jelentését minél szűkebben értelmezni, Jézus mennyire kibővítette azt. Szerinte még az is paráznaság, ha kívánsággal tekintünk valakire. (Mt 5,28)

      Amit pedig a következményekről és a bűn kihatásáról írtál, az nagy igazság.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Jézus szerintem nem a paráznaság fogalmát bővítette ki, hanem a gondolatban elkövetett bűnt is bűnnek nevezte, ami abban a korban nem volt szokás, mivel nem ismerték a mai értelemben vett lelkiséget és szívből jövő őszinteséget.

    Ezeket az értékeket Jézus vezette be, semmilyen más világfelfogásban/kultúrában nem léteznek. Judaista felfogás szerint ha ki tudsz találni egy ügyes történetet, amellyel látszólag igazolod a bűnödet – még akkor is, ha mindenki számára világos, hogy ez csak ürügy – akkor nem vagy bűnös, mert Istennel lehet alkudni, Istent ki lehet trükközni, nem csak nem haragszik érte, még örül is neki, hogy ilyen okos voltál. Ez a judaizmus lényegéhez tartozó gondolat, ezért olyan ügyes jogászok a judaisták.

    Jézus bevezeti a nix trix típusú gondolkodást, ami igen, az igen, ami nem, az nem. Amit nem lehet testben, konkrétan, azt nem lehet fejben vagy hipotetikusan, in abstacto sem. Ez radikális váltás, a kereszténység hozzáadott értéke ebben a viszonyításban tárul fel igazán.

  • Gravatar for endi endi szerint:

    Én azon szoktam gondolkodni, hogy miért 2 ember házassága a házasság? Miért nem három vagy bármennyi? Mert ügye pl az ószövetség ideje alatt a “hit hősei” között is bizony sűrűn előfordult pl. a többnejűség. Sőt, a közhiedelemmel ellentétben ezt az Újszövetség sem tiltja! (Most ebbe nem megyek bele részletesebben, természetesen ez nem jelenti azt hogy bárki bárhol többnejű lehet, és hogy ez Isten tökéletes akarata lenne bármilyen korban.)
    És akkor még egyéb “kombinációkról” nem is beszéltünk, pl többférjűség… de nem fokozom. 🙂

    Szóval én úgy gondolom, hogy a kereszténység nem ás le elég mélyre a kérdésben. Én viszont valamennyire már leástam. 🙂 Viszont még nem tudnám értelmesen kifejteni, hogy hova jutottam. Tudom, ez most csalódást okoz, mert minek írok akkor? 🙂 Azért, mert nem tudom egyedül végezni ezt leásást. Vagy csak nagyon lassan. Olyan embert viszont még nem találtam, akivel együtt áshatnék…
    Amit találtam más keresztények részéről, az bizony csak a felszín kapargatása és sajnos sokszor misztifikálás… (ezt most nem erre az írásra értem, ne vegye senki támadásnak).

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Tervezek én is egy nagy “ásást” a házasság teológiájáról, ha elég mélyre jutottam, írok róla egy sorozatot. Nem könnyű téma, tehát lehet, hogy nem mostanában fog elkészülni. 🙂

  • Gravatar for Su Su szerint:

    Szerintem két, még hivatalosan nem házas személy, ha adott esetben lefekszik egymással, de utána úgyis összeházasodnak, tudják ,h egymásnak lettek teremtve, semmiképp sem tekinthető bűnnek, paráznaságnak.
    Legalábbis a Bibli SEHOL nem nevezi annak!
    Ugye ahogy korábban említve volt az 5Móz 22,20-21-ben valóban a paráznaság házasság előtti szexre utal, de nyilvánvalóan másvalakié lett a lány.
    A 2Móz 22,15-ben pedig egyszerűen kötelező volt utána a házasság, nem írja, h bűn lett volna, de az aktus nyilvánvalóan kötelezettséggel járt.

    “Lehet, hogy a felek a jövőben valóban egymás házastársai lesznek, de ha a szexuális aktus idején nem azok, egy jövőbeni (tehát emberileg nem biztosan megígérhető) feltétel nem mentheti fel őket. A bűn szempontjából soha nem az a kérdés, hogy mi lesz majd, hanem az, hogy mi van éppen akkor, amikor megtörténik.”

    Meg kéne gondolni, mi is a céja, az ideális esetben házasság utáni egyesülésnek társunkkal.
    Nem az, hogy csakis egyvalakié legyél, akit az Úr szánt neked és kész vagy leélni vele az életeteket és ne szennyezd be magad mással, aki nem hozzád való, ezáltal megkárosítva és vétkezve a jövendőbelid ellen?
    Ha így van, akkor tulajdonképpen mi vagy ki ellen vétkezik egy ilyen pár?

    “Továbbá a sorrend sem mindegy. Fontos, hogy a fenti igeszakasz nem a dolgok normális menetét írja le, hanem egy elkövetett bűn rendezésének a módját.”

    Hol írja Isten, hogy a jövendőbeliddel bűn idő előtt egyesülni?Azt írja, mi lenne az ideális sorrend nagyon helyesen, de nem valami bűnös, mocskos paráznának mondja ha ez felcserélődik.

    “Nem vihetek el egy autót a kereskedésből azzal, hogy egy év múlva úgyis kifizetem. Az aktuálisan akkor is lopás, ha a jövőben tényleg ki akarom fizetni.”
    Ha belemegy a kereskedő, mert bízik benend, hogy te majd kifizeted, miért ne?:)

    Szóval a Biblia alapján, erre ráfogni, h paráznaság nem korrekt!

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Az általad megfogalmazott kérdéseket már más is felvetette, meg is beszéltük azokat fentebb. Javaslom olvasd át a hozzászólásokat, azoknál többet Neked sem tudok mondani. Azzal pedig, hogy ki mit hisz el, nem tudok mit kezdeni, az mindenkinek a saját felelőssége Isten előtt. Az autókereskedős példát pedig gondoltam, hogy valaki még előveszi. 🙂

      Viszont ami továbbra is komolyan érdekel az az, hogy milyen forrásban olvastad a héber “n’f”-ot a “znh” helyett. Valami Biblia cd vagy valamilyen online biblia? Fontos lenne tudnom.

    • Gravatar for Arpicus Arpicus szerint:

      Ne haragudj,de a hozzászólásod egy kicsit alibi ízű,amolyan néger mosdatása.Kezdem úgy érezni,hogy a paráznaság témáját relativizáljuk,önkényesen,szubjektív módon tologatjuk a határokat:meddig nem paráznaság a paráznaság és mi az a pont ahol már ténylegesen beszélhetünk paráznaságról.Ez a téma nagyon aktuális és húsba vágó.Nagy kísértése fiatal keresztyéneknek,hogy a jegyességet próbaházasságnak fogják fel.Az egész képből kimarad az isteni intervenció:megvárni amíg Isten jelöli ki a jövendőbeli házastársamat és erről én is bizonyosságra jutok.A mai ker.fiataloknak(tisztelet a kivételnek)nincs türelme kivárni a “fenti”döntést.Olvastam egy történetet arról,hogy egy ker.leány az ÚR-tól kért házastársat.Az ÚR megmutatott neki egy szemüveges,nem éppen vonzó fiút.A lány ezt nem tudta elfogadni és a szemüveges fiú helyett egy jóképű fiatalemberhez ment.A kijózanodás már a házasságkötés utáni másnapon jelentkezett amikor az ifjú férj részegen botorkált le a lépcsőkön…És hány ilyen történetet tudnánk leírni.Várjuk az ÚR döntését ebben a nagyon fontos dologban de nem fogadjuk el hanem a saját vágyaink irányítanak….Egy tapasztalt prédikátor ezt tanácsolta fiatal kollégájának:”Vigyázz,hogy ne más feleségét vegyed el!”Tudom,hogy ez egy konzervatív álláspont.Magam is vívódom ezzel a kérdéssel mert van egy 28 éves fiam és egy 24 éves lányom,keresztyének de még nem találtak párt.Félek,hogy a világból választanak párt mint a két húgom(akik házassága egyébként nem rossz,de nem keresztyén és ez miatt bizony elakadtak a lelki életben).A házasságnál fontos dolog a szülői áldás,de ebbe most nem megyek bele.Első hozzászólásomban említettem azt a kérdést,hogy lehet-e paráználkodni a házasságon belül.Egy kicsit megvilágítanám,hogy mire gondoltam:egy feleség feltételekhez köti a nemi életet,a férj,ugye hívő,nem fog elmenni más nővel,de ott van az internet…vagy a férj megunta a feleségét és a pornográfia rabjává válik.Nem kell kimenni a lakásból,ott van kéznél,nagyon könnyen hozzá lehet férni.Megdöbbentett egy adat amit valahol olvastam,hogy Amerikában a hívők és nemhívők válási aránya szinte azonos…Ahogy Attila is írta,hogy Jézus kibővítette a paráznaság jelentését míg mi itt szűkíteni akarjuk.Ebben a kérdésben sem szabad “kiskapukat”,kibúvókat keresni.
      Sytka blogján nagyon megfogott Kövi György egy megállapítása:a hívők kőrében a lelkiismeret fékező erejének a gyöngülésében látja a hanyatlás egyik okát.Szerintem is a paráznaság jelenléte a hívők körében erre a jelenségre is visszavezethető:a lelkiismeret fékező ereje meggyöngült.Lehet,hogy lassan ezeket a fékeket teljesen kiiktatjuk és a lelkiismeretet elaltatjuk.Ha az nem szól akkor bajban vagyunk.Egyszer egy öreg indiánt megkérdeztek,hogy szerinte mi a lelkiismeret.Ő azt válaszolta,hogy a lelkiismeret egy éles háromszög a szívben.Amikor vétkezünk,fordul egyet és belehasít és fáj.De minél többször forog a háromszög annál inkább kopik.Így válhat az ember immunissá a lelkiismeret figyelmeztető hangjára.Nem hiszem,hogy felfedezem a meleg vizet azzal,hogy úgy látom,hogy a paráznaság lelkiismereti kérdés is.Bocsánat a hosszú hozzászólásért és azért ha eltértem az alaptémától!Köszönöm a türelmeteket!

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Köszönöm a hozzászólásodat Arpicus, azért pedig különösen hálás vagyok, hogy példákon keresztül mutattál rá, hogy valójában mennyire komoly ez a kérdés. Sokszor úgy érzem, hogy miközben csűrjük és csavarjuk Isten igéjét, bele sem gondolunk abba, hogy a dolog másik végén ezek az elméletek gyakorlattá válnak. Egy elrontott életre pedig nem vígasz, hogy “én másképp gondoltam”.

  • Gravatar for Krisztof Krisztof szerint:

    Jorsits Attila! Az a gond, hogy ahogy Sefatias is utalt rá, nem vagy tisztában azzal, hogy mi a házasság. Arról, hogy a házasság a közösüléssel köttetik, és ez népszerű vélemény lenne, még nem hallottam. Én épp az ellenkezőjét tapasztalom. Mellesleg ezt az igazságot nem mástól hallottam, tanulmányozással vált nyilvánvalóvá előttem.

    Egyik szavaddal ütötted a másikat.
    Itt azzal érvelsz, hogy egy jegyes nő/menyasszony ha kiderül az elháláskor, hogy a vőlegényén kívül már volt valakivel (mert így derül ki, hogy nem szűz, nincs szűzhártya), az szerinted “házasság előtti szex”:

    “Ez nem így van. Pédául az 5Móz 22,20-21-ben arról van szó, mi a teendő, ha egy menyasszonyról kiderül, hogy már nem szűz:
    “De ha igaz volt a vád, és a lány nem volt szűz, akkor vigyék a lányt apja házának a bejáratához, és kövezzék halálra a város férfiai, mivel gyalázatot követett el Izraelben azzal, hogy paráználkodott apja házában.”
    Nem fordítási hiba, ott tényleg paráznaság szerepel, egyértelműen a házasság előtti szexre utalva.”

    Súlyos tévedés, mert ez házasságon kívüli szex a legutóbbi vőlegényével, mivel már másnak adta magát előzőleg, ezért parázna, azaz házasságtörő.

    Az előbbi érvednek ezzel mondtál ellent:
    “A jegyesség és a házasság nem volt szétválasztva a Bibliai időkben, olyannyira nem, hogy ha egy férfi eljegyzett egy nőt, és az gyermeket fogant” stb.

    Előbb még azt írtad, hogy ha jegyesek közösülnek, az paráznaság, aztán meg azt, hogy tulképp házasok, tehát nem lehet a közösülésüket azelőttinek nevezni. Szóval még magaddal is súlyos képzavarban vagy.

    A 2Mózes 22:16 beszél a “házasságkötés előtti szexről”:
    “Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.”

    Nem paráznaság, mert azt halállal büntette az Ószövetség. Az pedig, hogy a jegyesség=házassággal nyilvánvalóan egy olyan szabályozás, mint a válólevél volt, ami a jó rend érdekében szükséges volt. Jézus azonban azt mondja: “Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.” Máté 19:6

    S mivel a házasság csak harmadik féllel való közösüléssel bontható fel, egyértelmű, hogy a közösüléssel szerkeszti egybe a párt az Isten.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Krisztof!
      Tény, hogy sok mindennel nem vagyok tisztában, a házasság fogalmával talán egy kicsit. 🙂 Bevallom, az idézőjeleidet nem mindig tudtam követni, de ha jól értem, azon a véleményen vagy, hogy pusztán a szexuális aktus létrehozza a házasságot. Jól értem?

      (Egyébként a Sefatiassal folytatott beszélgetésben a jegyesség a mai és az ókori jegyességfogalom értelmében is szerepel, ezt nem vetted figyelembe.)

  • Gravatar for Mike Mike szerint:

    Hogyan tudok megállni a parázna, szexuális kisértések ellen? Isten azt mondta, hogy erőnk felett nem hagy egyedűl, de ilyenkor még is úgy érzem, hogy egyedűl vagyok, mintha kényszerből, és nem önszántamból cselekednék.

    Válaszodat előre is köszönöm

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Tudom, nem vigasztal, de a problémád kb. egyidős a kereszténységgel. Maga Pál apostol is szenvedett attól, hogy bár tudja, hogy kellene élnie, mégsem sikerül (még neki sem):

      “Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.” (Róm 7,17)

      A bűnt nem tudjuk kitisztítani véglegesen az életünkből, amíg ezen a földön élünk. Isten nem is ezt várja el tőlünk, hiszen akkor nem lenne szükség kegyelemre. Azt várja tőlünk, hogy küzdjünk a bűn ellen – ahogyan azt Te is teszed – ne alkudjunk meg vele, ne törődjünk bele. Igen, mindannyian elbukunk százszor, ezerszer, vagy akár milliószor is, de nem adhatjuk fel. Elbukni, bocsánatot kérni, felállni és tovább menni – ez a keresztény ember újra és újra ismétlődő programja. Persze van fejlődés, de bűntelenség az út végéig nincsen.

      Az ige amire céloztál nem arról szól, hogy Isten emberfeletti erővel felruház minket és megoldja a kérdést, hanem arról, hogy nem hagy minket végleg elesni. Ebben mindannyian bízhatunk. Addig meg ott a kegyelem és a bűnbánat minden nap. Amíg a bűnre bűnként tekintesz és nem fogadod el, addig nincsen baj.

      Ajánlom olvasd el ezt: https://www.teologiablog.hu/a-keresztenyek-bunei/

  • Gravatar for Zollux Zollux szerint:

    üdv!

    Nekem a jelenések könyvének tanulmányozása közben támadt az az érzésem, hogy a paráznaság jelentése összetettebb kell legyen, mint ami a köztudatban él paráznaságról. Ezért kezdtem el keresgélni a neten, és szerencsére igen hamar ráakadtam erre a nagyszerű írásra. Engem meggyőzött az érvelés és úgy vélem fontos kérdéseket feszeget. Jó volna, ha minél többekhez eljusson gondolatébresztőnek.

    Az az érzésem, hogy a teológia tudatosan mosta el és formálta át a paráznaság eredeti jelentését az évszázadok során – persze jó kérédés, hogy ki és miért vagy mi lehetett a cél? De ez könnyen összeesküvéselméletbe hajló fejtegetéshez vezethet…

    Mindenesetre ami számomra a legfontosabb üzenet, hogy Isten ajándékaival megfontoltan és takarékosan kell bánnunk. Ha többen gondolkodnánk eszerint a mindennapi cselekdeteink során, az fantasztikusan jó hatással lenne az emberiségre.

    Jó érzés, ha pl. azzal a tudattal nyugtázhatjuk a napot, hogy sikerült a paráznaság (pazarlás) ellen tennünk valamit. Persze az ember parázna módon él, valószínüleg egyidős az emberiséggel. Nem tévedek nagyot, ha kijelentem, hogy az emberiség egyre paráznább módon él!

    Számomra a lényeg, hogy törekedni kell arra, hogy minél kevésbé parázna módon éljünk. Sok a kísértés, hiszen nehezen kerülhető el, mivel a környezetünk túlságosan megengedő a paráznasággal szemben. A fogyasztói társadalom hajtómotorja és gyakorlatilag alapja a paráznaság. (minden eldobható, kívülről tetszetős, felszínes, de belső tartalomban silány és üres. Ez sajnos egyre jellemzőbb az emberi kapcsolatoktól kezdve a használati tárgyainkig).

    Hogy a legegyszerűbb példát említsem: a környezetvédelem kérdése. A föld erőforrásainak pazarlása pl. kimeríti a paráznaság fogalmát.

    Arra buzdítok tehát mindenkit, hogy mindig gondoljuk át, hogy az adott döntésünk mennyire helyes a paráznaság (pazarlás) szempontjából.

    Amúgy meg ajánlom a Noé című filmet – ott kimondatlanul, de nagyon világosan látszik a “parázna” és a “tiszta” ember gondolkodásmódja közti különbség. Mellesleg egy igen komoly és elgondolkodtató film 🙂

    üdv, Z

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Zollux!

      Örülök, hogy rátaláltál a blogra. Jónak találom a paráznaság és a pazarlás közti párhuzamot, de azért arra vigyázzunk, hogy ne azonosítsuk a kettőt, hiszen a Biblia sem teszi.
      A Noé filmet bevallom nem láttam, de most felkeltetted az érdeklődésemet. Köszönöm az ajánlást.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.