Meztelen pár körvonalai a tengerparton

Mi a paráznaság, ki a parázna? 4.

Jorsits Attila,

Következzen a napjainkban leginkább vitatott kérdés: a házasság előtti szexuális kapcsolat paráznaságnak számít? Igen, nem, miért?

A legutóbbi alkalommal azzal a kérdéssel fejeztem be, hogy mi a helyzet akkor, ha a szexuális kapcsolatot nem követi házasság, és így csak az elhálás jön létre? A válaszhoz először tudnunk kell, hogy a Biblia e kettőt – a társadalmi vállalást és az elhálást – nem választja szét. Olyannyira nem, hogy Isten törvénye szerint a szexuális kapcsolatot egyértelműen házasságnak kellene követnie:

“Ha valaki elcsábít egy szűzleányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül.” (2Móz 22,15)

A kényszer nélküli, közös akaratból létrejött szexuális kapcsolat következménye Isten akarata szerint a társadalmi egyesülés. A szexuális kapcsolatot és a társadalmi vállalást tehát elválaszthatatlannak írja le a Szentírás.

Továbbá a sorrend sem mindegy. Fontos, hogy a fenti igeszakasz nem a dolgok normális menetét írja le, hanem egy elkövetett bűn rendezésének a módját. Mindezekből látszik, hogy a szexuális érintkezést a Biblia szigorú keretek közé szorítja; az egyetlen legitim, Istennek tetsző megélési módját a házasság keretein belülre helyezi.

Napjaink kereszténységében is él egy régóta népszerű felfogás, miszerint pusztán a szexuális kapcsolat létrehozza a házasságot. Eszerint a nézet szerint nem is létezik házasságon kívüli szexuális kapcsolat, hiszen az így a házastárssal történik, ezért csak a partnercsere bűn, mert az megtöri a már létrejött “házasságot”. Ez a gondolatmenet több ponton is hibás:

  • Összemossa a paráznaság és a házasságtörés fogalmát, amit a Biblia különválaszt.
  • Lényegében figyelmen kívül hagyja a házasságon kívüli szexuális kapcsolatra vonatkozó tiltásokat, ennek nyomán megengedi azt a lehetőséget, hogy a házasság szent rendjét egy bűn elkövetése hozhatná létre.
  • Legitimálja a házasság előtti szexuális kapcsolatot, ha a felek a jövőben szándékoznak összeházasodni.

Házasságról a Biblia kizárólag a két alapfeltétel – a testi és társadalmi egység – együttes teljesülésekor beszél. A házasság lényege ugyanis férfi és nő Isten és emberek előtti tökéletes egysége. Az emberek előtt ez a törvényes házasságkötés által valósul meg; attól kezdve a házaspárra társadalmi, jogi, anyagi stb. szempontból is új egységként – családként – tekintenek. Egyesülnek aztán testileg is a szexuális kapcsolat által, hogy így misztikusan és születendő gyermekeikben is egy testté legyenek.

Ezek szerint tehát paráznaságnak nevezhető a házasságon kívüli szexuális kapcsolat? Tekintsük át újra a paráznaság ismérveit:

  • a parázna átad, elad valamit,
  • valami olyat, amit Istentől kapott,
  • valami olyat, ami felett nem rendelkezhetne szabadon,
  • nem annak adja, akinek Isten rendje szerint kellene;
  • a tulajdon, amit átad, elad, nemcsak a sajátja, hanem másé is;
  • a parázna mindezt önként, saját elhatározásból teszi;
  • a paráznaság pillanatnyi vagy tartós evilági haszonnal jár.

Sokan kampányolnak napjainkban amellett, hogy a testünk saját tulajdonunk, ezért azt csinálunk vele, amit akarunk, ám a Biblia nem ezt tanítja. Nem tehetünk vele azt, amit akarunk, nem bocsáthatjuk áruba, nem adhatjuk oda használatra annak, akinek éppen kedvünk tartja. Pál apostol világosan tanít:

“Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (1Kor 6,18-20)

Sokan érvelnek azzal is, hogy ha a szexuális partnerük úgyis a házastársuk lesz, akkor a tettük nem tekinthető paráznaságnak. Ez a gondolat még akkor is problémás, ha nem vesszük figyelembe a számos esetet, amikor az ilyen kapcsolatok végül mégis felbomlanak. Lehet, hogy a felek a jövőben valóban egymás házastársai lesznek, de ha a szexuális aktus idején nem azok, egy jövőbeni (tehát emberileg nem biztosan megígérhető) feltétel nem mentheti fel őket. A bűn szempontjából soha nem az a kérdés, hogy mi lesz majd, hanem az, hogy mi van éppen akkor, amikor megtörténik.

Férfi, kezében erotikus könyvvel

Más szempontból sem mindegy, hogy mennyire vesszük komolyan a tisztaság kérdését. Minden cselekedetünk változtatja életünket, és kisebb vagy nagyobb mértékben kihat a jövőnkre. A kísértésekre adott válaszaink apró lépésekben erősítenek vagy gyengítenek minket, nincs ez másképp a hűséggel és az önmegtartóztatással sem.

Képes lehet bárki hűségesnek maradni – akár gondolatban – a későbbi házastársához, ha előtte sem volt szüksége vágyai megfékezésére? Képes lehet hátat fordítani a kísértéseknek, ha korábban soha nem próbálta? A tét tehát a későbbi házasság tisztasága. A házastársi hűség a Biblia szerint nem az oltárnál kezdődik, hanem jóval korábban.

A sorozat további részei

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter Google+

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/mi-a-paraznasag-ki-a-parazna-4/
Copyright © 2012 - 2018 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu