Fair play

Tudod, hogy milyen az abszolúte keresztény sportág? Vigyázat, Pál apostol egyenesen az élmezőnybe hív!

“Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1Kor 9,24-27)

Pál sportból vett példái a korinthosziak számára komoly jelentőséggel bírtak, mivel városuk az ókorban híres sportközpont volt. Korinthosz rendezte meg kétévente az iszthmoszi játékokat, a híres pánhellén (olümpiai, püthói, nemeai, iszthmoszi) játékok egyikét. Az iszthmoszi versenyeken a győztes eleinte zellerlevélből font koszorút, Pál idején pedig mandulafenyő-gallyakból összeállított diadémot kapott. Az apostol tehát tudatosan használja ezt a hasonlatot. Az sem véletlen, hogy a számos sportág közül csak a futást és az ökölvívást hozza fel példának. Ez a kettő mutatja be igazán a keresztény ember küzdelmeit. Célba kell jutni (üdvösség), és valamit le kell győzni (bűn). Ráadásul ezekben a versenyszámokban csak első helyezettet hirdettek, tehát valaki vagy győzött, vagy vesztett, ahogy az örök élet esetében is. Nagyon világos párhuzam, mondhatnánk, de ekkor Pál apostol egy első látásra komoly hibát csúsztat a gondolatmenetbe:

“Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.”

Fentebb írja, hogy csak egyvalaki nyerheti el a díjat, majd hirtelen többes számban beszél. Miért teszi ezt? A mennyek országáért folyó versengés, bár hasonlít az iszthmoszi játékokon való versenyfutáshoz és öklözéshez, annyiban mégis más, hogy nem csak egy győztes van. Fontos különbség! A sportversenyek célja, hogy másokat magunk mögé utasítva, legyőzve előbbre jussunk, de ez a keresztény életben nem így van. Erről Jézus is beszél:

“Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.” (Mk 9,35)

Sőt, más helyen világosan kimondja:

“Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.” (Mt 19,30)

A hívő életben nem egymás, hanem a közös akadály, a közös ellenség legyőzése a cél. Aki a keresztény élet bármely momentumából, erényeiből versenyt csinál, az hatalmasat téved. Itt nem szabad versenyezni. Ha valakit kevésbé erkölcsösnek, gyengébb hitűnek tüntetünk fel önmagunk vagy mások előtt, azzal látszólag magunk mögé utasíthatjuk, de ez önbecsapás. Ettől nem jutunk előbbre. A hit versenypályáján nem egymás teljesítményéhez képest, hanem kegyelemből hirdetnek győzteseket. Jézus az, aki már győzött és osztozni akar győzelmében mindenkivel, aki eljut a célig. A mi feladatunk pedig nemcsak az, hogy célba jussunk, hanem az is, hogy egymást elsegítsük odáig.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu