Elmélyíteni az Istennel való kapcsolatunkat – sokszor hallottuk, mindig próbáljuk, de gyakran érezzük úgy, hogy voltaképpen nem tudjuk, hogyan is kellene ezt csinálni. Íme néhány konkrét tanács a Példabeszédek szerzőjétől.
„Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. Az ÚR intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Péld 3,5-12)
Kapcsolataink igen sokfélék minőségük, mélységük tekintetében. Laza ismeretség és szoros családi kötelék; kollegiális viszony és hivatalos kapcsolat; alkalmi találkozás és régi, szoros barátság egyaránt megtalálható életünkben. Az a mód is, ahogyan Istenhez kötődünk, kinél-kinél más. A Vele való kapcsolatunk mindig fejlődhet, mélyülhet, ezért a fenti idézetben az író megmutatja azt az ideális, tökéletes formát, amely felé törekednünk kell.
A szülő-gyermek kapcsolathoz hasonlítja Isten és ember legmélyebb kapcsolatát: a szeretetnek olyan szintje ez, amely nem csak a jó viszonyra törekszik, hanem a másik javát keresi még azon az áron is, hogy ezért néha kellemetlenséget kell elszenvednie. A szülő sem úgy szeret, hogy mindent feltétel nélkül megad a gyereknek, hanem a valódi javát akarja, ezért szükség esetén tiltáshoz is folyamodik – más kérdés, hogy a gyerek elfogadja-e a szülői útmutatást. Isten is megtilt bizonyos dolgokat, hogy megóvja az embert a rossz következményektől, ám ez sok esetben súrlódáshoz és rossz viszonyhoz vezet. Ő nem csupán jó kapcsolatot akar velünk kialakítani, hanem atyaként akar gondoskodni rólunk. Ám ez a kapcsolat kétirányú. Az embernek is el kell fogadnia Isten atyaságát, és ez sokszor nem megy könnyen. Az elfogadásnak három egymásra épülő lépcsőfokát és azok következményeit írja le igénk.
- Első:
Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
Ez az alap, enélkül nincs értelme egy kapcsolatnak sem; az egésznek a bizalomra kell épülnie. Ha nem bízol benne, hogy Isten Atyaként akarja és fogja is egyengetni az életedet, akkor nem tudsz Vele mély kapcsolatot kialakítani. Ha viszont ezt megteszed, akkor:ő egyengetni fogja ösvényeidet.
- Második:
Ne tartsd bölcsnek önmagadat…
A Biblia különbséget tesz Isten és a világ bölcsessége között. A bölcsesség a Biblia szerint egyfajta látásmód. Kinek a szemével látod a világot, kinek az értékeihez méred a döntéseidet? Felfoghatod ezt a lépcsőfokot egyfajta önkritikaként is. Azt jelenti, hogy hagyod Istennek felülbírálni tetteidet, döntéseidet, mert nem magadat tartod a dolgok egyedüli mércéjének. Ezen a szinten születik meg a bűnbánat az ember szívében, aminek a következménye:gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.
- Harmadik:
Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából.
Ha valaki nem bízik teljes szívből Istenben, és nem az Ő értékrendje szerint nézi a világot és az értékeit, akkor ezt nem tudja megtenni. Istent tisztelni tettek nélkül nem lehetséges. Az adakozás nemcsak azért fontos, mert így a gazdag pénzéből jut a szegénynek is, hanem azért is, mert a lemondás által megtapasztalhatod az atyai gondviselés csodáját:akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból.
Tehát bízzál Istenben, és vezetni fog; Istent tartsd életed mércéjének, és nem győz feletted a rossz; adj és nem fogsz szükséget szenvedni. Ráhagyatkozás, Isten szerint való élet, örömteli adakozás anyagi és lelki bőségedből – ez az út, ez a fejlődés vár rád az Istennel való kapcsolat elmélyítése során, valamint az Ő atyai szeretete, ami téged valódi gyermekévé formál.