Egy nő, vállán vonalkóddal

Mi a paráznaság, ki a parázna? 3.

Jorsits Attila,

Ha a házasságon kívüli szexuális viszonyok kérdéséről beszélünk, a kulcsot azokban a bibliai alapelvekben találjuk, amelyek magának a házasságnak a mibenlétét hivatottak meghatározni.

Az előző részekben tisztáztuk a paráznaság fogalmának jelentését. Kiderült, hogy a paráznaság nem feltétlenül szexuális természetű. Olyan bűnök speciális csoportját jelenti, amelyek közös jellemzője, hogy tulajdonhoz kapcsolódnak. A parázna önként elad, átad valamit, amit Istentől kapott, ami felett nincsen rendelkezési joga, és valaki olyannak adja, akinek nem volna szabad; mindezt a parázna pillanatnyi vagy tartós evilági haszonért cserébe teszi. Mit jelent ez a napjainkban talán legnagyobb kérdést jelentő házasság előtti szexuális kapcsolatokra nézve?

Mindenekelőtt fontos tisztáznunk, hogy mit is jelent a házasság és hogyan jön létre. Mivel az Újszövetség, valamint az Ószövetség történeti könyvei és bölcsességi irodalma is e kérdésben a Biblia elején, a Törvényben olvasható alapokra hivatkozik, nekünk is ott kell kezdenünk. A mindenki számára ismert házassággal kapcsolatos alapigét a Teremtés könyvében találjuk:

“Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1Móz 2,23-24)

Ezen az igén alapszik a házasság intézménye. Fontos, hogy a fentieket a teremtési rend részének tekintjük, ami azt jelenti, hogy azok közé az alapigazságok közé tartozik – mint pl. Isten léte, teremtői mivolta, a nemek különbözősége, a bűn léte stb. –, amelyeket hosszú évszázadokig komoly formában nem vitattak. A teremtési rend tételei mindenki számára egyértelműek voltak, éppen ezért ugyanúgy nem találunk részletezést a Bibliában a házasság teológiájáról, mint Isten létének bizonyításáról, vagy arról, hogy valóban mindenre kihatott-e a bűn. A teremtési rend alaptételeit és az ebből következő alapszabályokat az ókori zsidóság és az azt követő kereszténység az egészséges emberi és társadalmi lét alapjaként kezelte, amely nem változik vagy módosul.

Ifjú pár konfettizuhatagban

A Bibliában a házasság létrejöttét két feltétel megvalósulásához kötötték:

  • Az első: “a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez”. Ma ezt úgy mondjuk, hogy ez a házasságkötés társadalmi oldala. A lényege, hogy a házastársak a régi családjukat elhagyva új családot hoznak létre, ezzel vállalva egymást a közösség, a társadalom előtt. Az egymáshoz való ragaszkodás által szövetségük egy életre szól.
  • A második: “lesznek egy testté” – a házasság “elhálása”, a szexuális kapcsolat.

Az Ószövetség ezért a házasságkötésekről szinte mindig röviden és igen prózai módon tudósít, úgymint “vele hált”, “bement hozzá”, “magához vette” stb. A házasság létrejöttének feltétele tehát az volt, hogy a felek társadalmilag és testileg is eggyé legyenek.

Érdekes módon a harmadik, a szakrális rész – a házasság Isten előtti megáldása – csak jóval később lett része a házasságkötési gyakorlatnak. Éppen ezért ismeri el napjainkig érvényes házasságnak a történelmi keresztény felekezetek mindegyike a nem megkeresztelt emberek anyakönyvvezető előtt megkötött házasságát akkor is, ha ezt nem követte templomi szertartás. A házasság létrejöttének alapvető két feltétele tehát – mind a mai napig – a társadalmi vállalás és az elhálás. De mi a helyzet akkor, ha megtörténik egy szexuális kapcsolat, ám a társadalmi vállalás nem? A következő részben erről lesz szó. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter Google+

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/mi-a-paraznasag-ki-a-parazna-3/
Copyright © 2012 - 2018 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu