Áldás

Áldott vagy?

Jorsits Attila,

Az áldás sokat emlegetett keresztény fogalom, nem is nagyon jut eszünkbe definiálni. Pedig ha elgondolkodunk a jelentésén, gazdag tartalomra találunk.

Gyakran kívánjuk Isten áldását egymás életére, munkájára, szolgálatára, és különböző liturgiák során gyakran áldanak meg minket. De tudjuk, hogy mit kívánunk ilyenkor, és mit kapunk az áldásban? A köznyelvben az áldás egyfajta isteni segítséget, gondviselést jelent. Aki áldott, azt segíti, annak gondját viseli Isten. Ez a meghatározás korántsem teljes, mert bár az áldás magában foglalja a segítséget és a gondviselést, de többet is jelent azoknál. A Bibliában első alkalommal a Teremtés könyvében, az állatok megáldásánál szerepel:

„Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok…” (1Móz 1,22a)

Később az emberekre vonatkozóan is ugyanezt olvassuk:

„Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok…” (1Móz 1,28a)

A szaporodás és sokasodás nemcsak egy parancs, hanem az áldás tartalma és következménye. Jézus is áldással szaporítja meg a kenyeret, amikor enni ad a sokaságnak:

„Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.” (Mt 14,19)

Ami áldott, az tehát sokasodik, gyarapszik.

„Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.” (Mt 1,18)

Ezt a kifejezést nem csak Mária különleges helyzete miatt használja a Szentíró, hanem azért is, mert a gyermeket Isten áldásának tekinti a Biblia. Ez a gondolat továbbvezet bennünket az áldás lényegéhez:

„Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot.” (5Móz 30,19a)

A fenti idézet egy a héber költészetre jellemző paralelizmusban azonosítja az áldást az élettel, ami a növekedés és gyarapodás alapfeltétele. Az áldottnak tehát konkrét és átvitt értelemben is élete van, legyen az ember, állat, cselekedet, szolgálat stb. Ha áldott, akkor gyarapszik, nem fogy el, nem hal meg, élete van. Jézus ezért nevezi az örök életet nyert embereket is áldottaknak:

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.” (Mt 25,34)

Mik az áldás feltételei? A héberben az áld és a letérdel szó közös tőről (brk) fakad, mivel tartalmilag összefüggnek. Az áldott emberek, tettek, tervek mind az Isten előtti alázatban születtek és születnek ma is. Az áldás elnyerésének nincsenek különleges feltételei, az nem a nagyszerűség vagy az egyedülálló kipróbáltság kiváltsága. Egy valami azonban feltétlenül szükséges hozzá: az alázat. Csak aki alázattal járul az Úr elé, az tudja elfogadni, befogadni Isten ajándékát, az nyer áldást, vagyis életet mindenféle értelemben.

Így kívánom Neked, kedves Olvasó: Áldjon meg az Úr!

A téma jobb megértéséhez ajánlom az alázatról szóló cikk elolvasását.

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/aldott-vagy/
Copyright © 2012 - 2024 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu