Mit tudhatunk a Jézus halála és feltámadása közti eseményekről? Hová, kikhez és miért ment Jézus?
„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. Így ment el a börtönben lévő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Noé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át.” (1Pét 3,18-20)
Az Újszövetség egyedül a fenti igében foglalkozik konkrétan azzal, hogy Jézus mit tett a halála és feltámadása között eltelt idő alatt. Rengeteg magyarázatot olvastam erről az részről, és meggyőződésem, hogy valójában nem ismerjük a teljes igazságot. Péter apostol a fenti mondatokkal a megváltás művének az egyik igen mély misztériumát érinti, amelyről azonban alázattal kell belátnunk, hogy közel sem értjük egészen. Az egymásnak ellentmondó magyarázatok sokasága miatt mégis fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk ezzel az igével, hogy legalább azt megállapítsuk, mit nem jelentenek a fenti szavak.
- Nem olvasunk kárhozott vagy kárhozatban lévő lelkekről, sőt pokolról sem a fenti szakaszban. Az ott szereplő szó egyértelműen a „börtön”, annak profán értelmében, úgy, ahogyan arra mi is gondolunk. Egyes magyarázatok szerint ez a szó a kárhozatot is jelenti, de ezt a feltételezést az Újszövetség szövege nem igazolja. Tény, hogy Péter apostol itt nem kőből épült börtönről ír, de az is biztos, hogy nem is a kárhozatról.
- Fontos az is, hogy nem „bűnösökről”, hanem „engedetlenekről” van szó, tehát a kárhozattal való társítás ebből a szempontból sem tűnik biztosnak.
- Nem olvassuk azt sem, hogy Jézus nekik kegyelmet hirdetett vagy evangéliumot prédikált volna. A görög szövegben csak azt találjuk, hogy „hirdetett” nekik. Hogy mit, arról valójában egyetlen szó sem esik.
- Nincs szó valamiféle második lehetőségről sem, amelyet azok kaptak volna, akik nem ismerték fel Jézusban a Megváltót. Nem olyanokról szól az ige, akik Jézus előtt születtek és nem ismerhették meg Őt, s ezért a törvény alatt haltak meg.
- Nem azt állítja az ige, hogy Jézus a pokolban lévő összes emberhez szállt alá. A görög szövegből is egyértelműen kiderül, hogy itt valamiért a Noé idejében élt emberekről ír az apostol.
Érdemes tehát megfigyelni, hogy a „börtönben lévő lelkekkel” kapcsolatban Péter kerül minden, a megváltástanhoz kapcsolódó fogalmat, amilyen a bűn, a pokol, a kárhozat, a kegyelem, a megváltás (míg levele többi részében bőséggel használja őket). Ezek segítségével jóval egyszerűbben és érthetőbben fogalmazhatott volna, akár így: elment a pokolban lévő lelkekhez, és kegyelmet hirdetett a bűnösöknek. Mi ezt az igét általában így értelmezzük, miért nem így írta le az apostol?
Ha feltételezzük, hogy Péter apostol – még annak árán is, hogy így nehezebbé válik mondanivalója megértése – tudatosan kerüli az ilyen kifejezéseket, akkor ebből két következtetést vonhatunk le. Az első, hogy a fenti ige valójában nem olyan módon beszél Jézus pokolra szállásáról, ahogyan arra mi gondolunk. A második, hogy ezzel a különleges és körülményes fogalmazással valamilyen speciális esetre utal az apostol, amelynek kulcsa Noé történetében – és az azzal kapcsolatos zsidó gondolkodásban – található. (Folyt. köv.)