Isten nevét hiába szádra ne vedd!

Keresztények tömegei sértik meg időről időre a második parancsolatot, amely nem csak a káromkodásra és a hamis esküdözésre vonatkozik…

Két kisgyerek szájuk elé tett kezekkel csendre int

“Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!” (1Móz 20,7)

A Tízparancsolat második parancsát leginkább a káromlásokkal, a szinte automatikusan kimondott “jaj, Istenem” felkiáltásokkal, vagy a felelőtlen esküdözésekkel kapcsolatban szokták emlegetni. A káromlás azonban leginkább az első parancsolatot sérti, hiszen az az ember, aki képes Istent káromolni, nem szeretheti Őt teljes szívéből, lelkéből, erejéből. A különböző helyzetekben átgondolatlanul kimondott “ó, Istenem” jellegű rövid felkiáltásokat sem szerencsés a második parancsolat megsértéseként értelmezni. Ha végignézzük a tízparancsolatot, láthatjuk, hogy az abban megfogalmazott kívánalmak és tiltások jóval súlyosabb esetekre vonatkoznak, mint hogy valaki meggondolatlanul ejti ki a száján: Jaj, Istenem! Nem gondolom, hogy Isten ezért ugyanúgy sújtana le, mint ha gyilkosságról vagy egyéb, a tízparancsolatban tiltott tettről lenne szó.

A hamis esküdözés viszont jó példa a második parancsolat megsértésére. Az eskü lényege ugyanis, hogy az esküt tevő személy Istent hívja tanúul, ezzel bizonyítva szavai igazságát. Isten neve ez esetben hitelesíti a mondanivalóját. A hamis eskü viszont a szent Isten nevét hazugságra használja, amely igencsak komoly bűnnek számít. Erről az oldalról közelítve már érthető, hogy mit is keres ez a tiltás a tízparancsolatban.

Van ennek a parancsolatnak más, a kereszténység története során szinte állandó aktualitással bíró jelentése is, ami Jézus nevének emlegetésével hozható kapcsolatba. Pál apostol ezt írja:

“Fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké.” (Fil 2,9-10)

Értelmezzük most ezt az igeszakaszt a lehető legprofánabb módon, kiemelve azt a részt, hogy Jézus nevére a földi – emberi – térdek meghajolnak. Jézus neve tekintély minden istenfélő ember számára, a Bibliában kevésbé jártas emberektől kezdve a teológiai professzorokig. Ezt a tekintélyt sajnos sokan és sokféleképpen próbálták és próbálják saját hasznukra fordítani, hogy mondanivalójuknak kellő súlyt adjanak. Itt nem kell rögtön szektavezérekre vagy modern “prófétákra” gondolnunk. Elég csak egy átlagos gyülekezeti alkalmon valamelyik hívő szájából elhangzó “Isten nekem azt mondta…” típusú kijelentésre gondolnunk. A második parancsolat fényében ezek igen veszélyes szavak, hiszen az eskühöz hasonlóan Isten tekintélyére hivatkozva jelentenek ki dolgokat.

A keresztény ember nem arra hivatott, hogy Isten nevét saját céljaira használja, hanem arra, hogy ezt a Nevet áldja, hirdesse és segítségül hívja. Ha pedig Isten nevében beszél, akkor elsősorban az Ő kijelentéseit, vagyis a Szentírás igazságait kell szem előtt tartania. Szavainak tekintélyét és hitelességét nem Isten nevének gyakori emlegetése, hanem az Ő tanításával való harmóniája garantálja.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

16 hozzászólás

  • Gravatar for Sytka Sytka szerint:

    Attila, neked jót tesz a sör. 🙂

    Teljesen egyetértek a leírtakkal. Ez is olyan dolog, amit nagyon kellene a lehető legszélesebb körben tanítani, mert tapasztalatom szerint a legtöbben még mindig a “jaj Istenem” szemüvegén át tekintenek erre a parancsolatra.

    Most akkor jöhet a “nem múlik el ez a nemzedék” exegézise… 😉

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Az, hogy a sör jót tesz nekem, teljesen egyértelmű, bár az is bizonyított, hogy kettő után romlik a rövid távú memóriám. 😛 Az exegézist a következő alkalomra nem ígérem – még tartozok egy témával valakinek – de majd utána…

  • Gravatar for egyszerű lélek egyszerű lélek szerint:

    Érdekes, hogy mennyire eltérő felfogások léteznek. A legtöbb nyelvben abszurdnak tűnne, hogy valaki Jézus nevét viselje, miközben a spanyol nyelvben a Jesus teljesen elfogadott keresztnév, még becézik is (Chuy).

  • Gravatar for endi endi szerint:

    Egy csomó hívő folyton mondogatja hogy szólt hozzá Isten. Én a Bibliában ha olyat olvasok, hogy Isten szólt, akkor ott vagy konkrétan szólt, vagy látomásban (ami szintén egy konkrét esemény volt), vagy álomban (ezek az álmok se sima hétköznapi “zavaros” álomnak tűnnek).
    Olyat én nem nagyon olvastam, hogy valakihez úgy szólt Isten, hogy “éreztem a szívemben hogy ezt és ezt mondja”.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Csalóka dolog, az biztos. Nem kétlem, hogy Isten tud szólni az emberekhez, de túl sok olyan emberrel találkoztam már, akihez állítólag szólt, de mégsem jött be az “égi” hang ígérete. Szerintem ezt a kérdést a lehető legnagyobb óvatossággal és alázattal kellene kezelnie mindenkinek, és nem minden kósza gondolatot azonnal isteni vezetésnek tulajdonítani.

  • Gravatar for egyszerű lélek egyszerű lélek szerint:

    A neten rendelhető egy házi tanfolyam, amelynek az a címe: Hogyan hallhatod meg Isten hangját 30 nap alatt.

  • Gravatar for egyszerű lélek egyszerű lélek szerint:

    Érdekes, hogy a Lucifer nevet is adományozták régen, még egy Szent Lucifer is van, talán Szicíliában volt püspök a koraközékorban.

  • Gravatar for jános jános szerint:

    NEEE ! HÁT ISTENNEK ISTEN A NEVE???? NEM! JÉZUS, JHVH(AMIT NEMTUDJUK HOGYAN KELL EJTENI PONTOSAN) ELOHIM ADONÁJ EZEK A NEVEI !!EZ VAN LEÍRVA. IMÁDKOZÁSKOR KILEHET MONDANI! GONDOLOM IGAZAM VAN??? SOK HAMIS ISTEN VAN. JA ÉS JÉZUS HELYETT KRISZTUST MONDJUNK,HA UGYADODIK.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Isten emberei több helyen is “Istenem”-ként szólítják meg Őt a Bibliában. Mivel az imáik meg is hallgattatnak, nem hiszem, hogy ez annyira nagy gond lenne.

      (A CapsLock-ot kapcsold ki, hacsak nem akarsz “kiabálni”.)



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.