Virágvasárnapi harag

Hozsanna és pálmaágak – a kép, ami virágvasárnapról eszünkbe jut. A Biblia azonban nem titkolja, hogy az éremnek itt is van egy másik oldala.

“Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: Hozsanna a Dávid Fiának! – haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet? Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.” (Mt 21,14-17)

Miután Jézus bevonult Jeruzsálembe virágvasárnapon, megnövekedett az Őt körülvevő feszültség. Némelyek önfeledt örömmel fogadták, mások pattanásig feszült idegekkel követték az eseményeket. Nem kellett sokat várni, hogy kitörjenek az érzelmek. Az örömujjongás érthető, Jézus tettei megerősítették azt, amit a nép a bevonulásakor hirdetett róla: Ő a messiás. De mi történt azokkal, akik haragra lobbantak?
Jézus ott volt a templomban, gyógyította a vakokat és a bénákat, ami már önmagában messiási jel. Néhány gyerek elkezdett kiáltozni: Hozsanna a Dávid Fiának! Erre a főpapoknál és az írástudóknál elszakadt a cérna. Miért zavarja őket ez a néhány kölyök? A gyerekek felismerték, amit a felnőttek nem? Lehet, de az is lehetséges, hogy csak a buli kedvéért kiáltoztak. Jézus nemrég vonult be a városba, és akkor mindenki ezt kiáltotta. Most, amikor a gyerekek ismét meglátták Jézust, újra elkezdték azt kiáltozni, amit nemrég hallottak. Ilyenek a gyerekek. A főpapoknak és írástudóknak azonban ez az utolsó csepp volt a pohárban. A haragjuknak kézzelfogható oka volt. Máté evangélista az idézett szövegrész előtt ezt írja:

“Bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította.” (Mt 21,12)

Miért volt ez baj? Nem örülni kellett volna, hogy eltűnnek az árusok és a kufárok a templomból? A probléma az, hogy ezek az árusok mind a főpap alkalmazottai voltak.

Jézus korában egész Palesztina római uralom alá tartozott. A római hatóságok jóváhagyása nélkül nem kerülhetett senki vezető pozícióba. Ez érvényes volt a főpapságra is. Annás és Kajafás főpapok sikeres hintapolitikával tartották fenn a zsidók és rómaiak közötti törékeny békét. Cserébe Annás főpap a rómaiaktól megkapta az áldozati állatok árusításának monopóliumát. Minden, a templomban eladott áldozati állat – például az igénkben említett galambok – ára a főpap zsebébe vándorolt. Jézus templomtisztítása tehát elég komoly anyagi kiesést okozott a főpapnak, ráadásul mindezt a legforgalmasabb zarándokünnep előtti napokon. Jézus megjelenése két területen is veszélyeztette a klérus vezetőinek helyzetét. Az egyik a személyes terület: ha Jézus messiás, akkor az ő karrierjüknek, vezető szerepüknek vége; a másik a már említett anyagi-hatalmi károkozás. Ezek a harag okai.

Jézus ilyen. Ma is ezt a két területet forgatja fel, amikor megjelenik. Megtöri az ÉN uralmát azzal, hogy megmutatja, az Istennel való kapcsolatunk fényében kell értékelnünk életünket, tulajdonunkat, önmagunkat. Valamint megjelenése ma is felborítja, felforgatja a jól felépített bizniszeinket, érdekeinket azért, amit a templommal is tett: hogy megtisztítsa azokat. A kérdés az, hogy mi történik ezután. A főpapok a templomban visszaállították a kereskedést és elrendelték Jézus megöletését. Látszatra ők győztek, hiszen az uralmukat nem sikerült megtörni. Ám Húsvét vasárnapján kiderül majd az igazság. Kiderül, hogy Jézus győzött, és győzelmét, ami nem tisztséget vagy vagyont, hanem magát az életet jelenti, azoknak akarja adni, akik követik őt.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu