A szeretet prioritásai 6.

Hogyan tud a szeretet a leghatékonyabban működni? Mi köze az egyháznak a szeretet prioritásaihoz?

Emberek állnak világító körökön

A sorozat előző részében láttuk, hogy a szeretet prioritásainak kérdését a teljes Újszövetség fényében kell vizsgálnunk, hiszen a Jézus által adott kijelentéseket az apostolok tovább részletezték. Ennek oka, hogy Jézus tanításai néhány esetben annyira általánosak voltak, hogy a más-más élethelyzetben vagy kultúrában élők számára nem voltak egyformán alkalmazhatók. Az apostolok feladata volt tehát – a Jézustól kapott megbízatással – a tanítás pontos kifejtése, az egyes élethelyzetekre való alkalmazása. Jó példa erre az étkezésekkel kapcsolatos apostoli szabályozás (1Kor 8). Ez különböző – gyakorlatilag szituációfüggő – szabályokat ír elő az étkezés kérdésében, pedig tudjuk, hogy Jézus ezt a tanítást jóval egyszerűbben foglalta össze Mt 15-ben.

A szeretet kérdésében sem elég egy-egy jézusi mondattal lezárnunk a témát, hanem meg kell vizsgálnunk azt is, hogy az apostoli iratok minként fejtették ki a Jézus által elmondottakat (lásd előző rész). Jézus tanításában Isten után a felebarátok szeretete következik, közöttük az apostolok így állítanak fel sorrendet:

  1. Isten
  2. Család
  3. Hittestvérek
  4. Egyéb közeli (fizikai értelemben, pl. közel lakó) rászorulók
  5. Mindenki más

A szeretet prioritásainak ez a koncentrikus kiáradásmodellje nem ismeretlen a bibliai gondolkodás számára. Talán a legjobb példa erre az evangélium terjesztése, melyet szintén ilyen, a közeliektől a távoliak felé való kiáradásként tudunk leírni.

A bibliai szeretetmodell valójában nagyon egyszerű és életszerű. Legelső dolgunk teljesíteni a belső körökre vonatkozó szeretetparancsokat:

  • Isten szeretetét azért, mert az Ő szeretete táplál minket, ráadásul aki az emberszerető Istent szereti, az nem fordít hátat embertársainak sem.
  • A család szeretetét azért, mert a legbelső körben, a szülők, házastársak és gyermekek körében megvalósuló szeretet nélkül minden más csak képmutatás. Ők azok, akiket elsősorban ránk bízott Isten.
  • A hittestvérek szeretetét pedig azért, mert Krisztusban egyek vagyunk velük – lásd Pál apostolnak a Krisztus testéről szóló tanításait (pl. 1Kor 12,27).

Ha ezt egy kicsit alaposabban végiggondoljuk, láthatjuk, hogy ezeknek a szeretetparancsoknak a teljesítése valójában egy olyan erős háttérbázist hoz létre, amely lehetővé teszi, hogy közös erővel árasszuk ki Isten szeretetét a távolabbi emberek felé. Ezért ha a keresztények valóban megélik a Biblia tanítása szerinti szeretet-prioritásokat, akkor valami nagy dolog történik: létrejön az egyház. Az az intézmény, melyet Isten megtestesült Szeretete hozott létre, és melynek egyik legfontosabb feladata, hogy megélje a biblikus szeretetet.

Tanítja ezért elsősorban Isten szeretetét, mint mindennek alapját; hirdeti a házastársi tisztaságot, hűséget, a családi kötelékek szentségét; segíti tagjait és bátorítja őket a testvériség megélésére a közösségben és a szentségek által Krisztusban. Végül a hívek Isten és egymás iránti szeretetére és áldozatkészségére alapozva kiárasztja a kívülállók felé Isten cselekvő emberszeretetét (karitasz).

A bibliai szeretetfogalmak mögött tehát nagyon komoly, logikus rendező elvet találunk. Ezt azért fontos tudatosítanunk, mert a bibliai szerinti aktív, cselekvő szeretet csak a megfelelő prioritások szerint megvalósítva tud hatékony maradni. Helyesen megélve viszont mindig Istenből indul ki és Isten felé mutat.

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

8 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    A koncentrikus koncepció ebben a posztban szinte tökéletes. Az első a család, azután jön a szűkebb közösség, majd a tágabb közösségek, végül az emberiség szeretete. Egy bökkenő van: Istent nehéz legbelső körként elképzelni, mert egyben a legtágabb kör is.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Isten szeretete mint legbelsőbb kör nélkül az egész összeomlik. Hogy mást ne mondjak, az Ő parancsolatain nyugszik a többi kör. Ha Őt szeretem és engedelmeskedek Neki, akkor működik a dolog.

  • Gravatar for Andaházy Álmos Andaházy Álmos szerint:

    Tetszik ez a kép az egyházról, a háttérbázisról. 🙂

    Szintén tetszik a koncentrikus szó mögött a ,,kiáradásmodellje” szó, főleg hogy még vastaggal is lett szedve. 🙂 Ebben a formában számomra is elfogadható.

    Talán érdemes volna kitérni bővebben arra is, hogy a szeretet tanulásának folyamata milyen viszonyban áll a koncentrikus kiáradásmodellel. Csak mert pl. az 5. rész záró mondatát én kicsit erősnek érzem ebben a formában:

    ,,Fontos tehát, hogy a Biblia szerint csak az gondolkodjon az ezen körökön (1., 2.)kívüliek szeretetén, aki a legbelső körökre vonatkozó szeretetparancsokat már megvalósította.”

    Illetve próbálom még összerakni azt is, hogy gyakorlatilag mi hozza létre ezeket a köröket mert az nem mindegy. Én még mindig úgy érzékelem, hogy amikről beszélünk, ezek felelősségi körök, amelyek cselekedetekre vonatkoznak. Ennek kapcsán valóban szorosan összefügg a szeretettel is, mert ahogy ugye korábban le is lett már írva: a szeretettől elválaszthatatlanok a belőle fakadó cselekedetek. De ha ezeket a köröket csak a felelősség állítja fel, akkor azok pusztán azon cselekedeteire vonatkoznak, amit az adott felelősség magában foglal – amik valóban részei a szeretet cselekedeteinek. Ha viszont ez így igaz, akkor a szeretetből fakadó cselekedeteknek még mindig marad egy hatalmas része, amire ezek a körök ilyen formában nem vonatkoznak. Értelemszerűen ezek a körök – passzívan – az életünk berendezkedését is meghatározzák (pl. hogy kivel mennyi időt és hogyan vagyunk együtt) tehát a szeretet további cselekedeteinek megnyilvánulásainak lehetőségeire is a koncentrikus körök szerint lesznek hatással – egy átlagos családos, felnőtt ember esetében.

    De nagyon sokféle élethelyzet létezik, és pont ezért fontos, hogy utóbbi esetben csak passzívan vannak hatással, hiszen miért ne szerethetné egy külföldön tanuló egyetemista srác a kollégiumi lakótársait cselekedeteiben összességében jobban, mint a családját, akikhez mondjuk kétszer tud hazamenni egy tanévben? Vagy mondhattam volna ugyanezt egy külföldön élő misszionáriusra is, aki hátrahagyta a – szeretteit. Ugyanakkor ezek a példák meg már-már a felelősség alapon felállított körök sorrendjét is felrúgják… (kivéve persze az első kört) de mégsem gondolnám, hogy ezek közül bármelyikkel is probléma lenne.

    Ezért furcsa nekem még mindig egy kicsit az, hogy ezek a részek nagyon a cselekedetek felől próbálják megfogni a szeretetet, mindamellett, hogy a cselekedetek kulcs szerepét továbbra sem vitatom. De mégis: a cselekedetek a végső állomása a szeretetnek. Valóban vannak bizonyos cselekedeteknek keretet adó dolgok a Bibliában – mint ezek a koncentrikus felelősségi körök, de én úgy gondolom, hogy ha a szeretetről beszélünk, és a szeretet cselekedeteiben akarunk hasonló rendező elv vagy elvek után kutatni, azt valahogyan abból kellene levezetni, amiből ezek a cselekedetek – a szeretet cselekedetei – fakadnak. Ha van, vagy vannak ilyenek egyáltalán azon kívül, hogy 1. Isten, 2. felebarát.

    Bennem most ilyesmik forognak. 🙂

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Ha bármi módon megpróbáljuk elválasztani (vagy átnevezni, megkülönböztetni stb.) egymástól a szeretetet és az ahhoz kapcsolódó cselekedeteket, akkor valami bibi mindig lesz. Nem tudok mást írni, mint az előző résznél:

      “Az egyenlőségben viszont nem tudok egyetérteni, pontosan az aktív szeretetfogalmak miatt. Én úgy látom, a bibliai szeretetfogalmakban gondolkodva ez igencsak paradox tanítást eredményezne. Ha mindenkit egyformán szeretek, akkor miért nem kezelek mindenkit egyforma szeretettel? Ha a szeretetből cselekedetek fakadnak, akkor az egyforma szeretetből hogyan fakadhatnak különféle cselekedetek? Ez egy kibékíthetetlen ellentmondás, hiszen egyenlőnek kellene lennie, de közben mégsem.”

      Másrészt ismét írom, hogy nem a cselekedetek oldaláról közelítettem meg a szeretetet, hanem a kettőt egymástól elválaszthatatlannak tartom, bibliai kijelentések alapján.

    • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

      Mit szólnátok egy adaptív szeretetmegközelítéshez: akinek a szeretete alapértelmezetten elvi érzület, az a cselekvés felé tud fejlődni; aki pedig alapértelmezetten cselekvő, és nem elvben érzelgő, az a belső tudatosság felé tud fejlődni. Látszólag két különböző irány, több évszázados teológiai vita és egyházszakadás kiinduló pontja is lehetne, pedig egyszerűen csak az egyéni adottságokhoz igazodik.

      Aki alapból cselekvő, annak nem célra vezető a cselekvést hangsúlyozni. Aki alapból szemlélődő, annak nem célszerű a lelkiséget hangsúlyozni. Végül: a két szempont megbonthatatlan egységét sem célszerű hangsúlyozni, mert azzal meg senki nem tud sokat kezdeni a gyakorlatban. Ha a természet megbonthatatlan egységét nem akarnánk felbolygatni, akkor nem élnénk. 🙂

      Élünk, és ez felbolygatja a természeti viszonyokat – ezért nem tudunk igazán mit kezdeni az elválaszthatatlan dialektikus egységekkel. Nekünk nem kell dialektikus egység. Kinek-kinek többet mond a saját személyiségtípusára szabott pedagógia. Nem véletlen, hanem zseniális módszertan, hogy Jézus sok körben sok személyiségre szabva közelíti meg a szeretet témakörét, a felszínen akár ellentétes dolgokat is állítva.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    A koncentrikus körök be nem tartása elég jól modellezi azt az anomáliát, amikor az emberiség állítólagos barátai, akik „csak” a hazájukat nem szeretik, végül durván ártanak nem csak a hazájuknak, hanem az elvben szeretett emberiségnek is. Így már érthető: nem tartják be a koncentrikus körök szabályát, és a szabályszegésük nem csak a belső körnek, hanem a külsőnek is kárt okoz.

  • Gravatar for AniBark AniBark szerint:

    Hogyan kell szeretni, a hitetlen szülőket, ha nem értenek egyet gyerekük hitben járásával? Mi a prioritás egy hívő hittestvér és egy a kereszténységet elutasító, támadó közeli rokon esetében? Mi a “szűk” család fogalma? Mit jelent az “elhagyja apját és anyját”?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      “Hogyan kell szeretni, a hitetlen szülőket, ha nem értenek egyet gyerekük hitben járásával?”

      Erre hadd válaszoljak egy kérdéssel:
      Melyik esetben van nagyobb esély arra, hogy ők is megismerjék Isten szeretetét: ha mindennek ellenére szereted őket, vagy ha elfordulsz tőlük?

      “Mi a prioritás egy hívő hittestvér és egy a kereszténységet elutasító, támadó közeli rokon esetében?”

      Elsőnek szeresd őket egyformán. Ha ez megvan, visszatérünk a prioritások kérdésére.

      “Mi a “szűk” család fogalma?”

      Házastárs, gyermekek, szülők.

      “Mit jelent az “elhagyja apját és anyját”?”

      Prioritásváltás. A házassággal új család jön létre, és attól kezdve az az első.

      A szeretetre ma nagyrészt úgy gondolunk, mint valami könnyű dologra. Szeretjük a számunkra szimpatikus embereket, és ez természetes. De a Jézus által parancsolt szeretet nem ez a könnyed, szimpátia alapú valami, hanem egy sokszor igencsak nehezen megélhető kapcsolat. Ha jobban belegondolunk, a szimpátiára, kölcsönösségre alapuló szeretetet nem is lenne értelme parancsolni. A Jézus szerinti szeretet megélése sokszor ezért olyan nehéz.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.