Miért mentek ki az emberek hallgatni Jánost a pusztába? Mi volt a Keresztelő Jánosnak adott isteni üzenet? Nem az, amire elsőként gondolnánk…
„Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára.” (Lk 3,1-3)
Keresztelő János életének, szolgálatának Qumrán felől való megközelítése ésszerű magyarázatot ad néhány kérdésre. Többek között arra, hogyan nevelkedhetett egy gyermek a pusztában, hiszen a közösség – elsősorban árva – gyermekek nevelésével is foglalkozott. Azt is tudjuk, hogy Zakariás és Erzsébet gyermekük születésekor már igencsak idős emberek (Lk 1,7) voltak, tehát a gyermek Qumránba adásában – hitvallásukon felül – az előrelátó gondoskodás is szerepet játszhatott.
Ebben a részben a qumráni tanítások vizsgálatával két, egymással összefüggő kérdésre keressük a választ. Az elsőt a fent idézett ige első verse veti fel:
„Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.”
Mit tartalmazhatott a Keresztelő Jánosnak adott isteni üzenet?
„A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?” (Lk 3,7)
A második kérdés, hogy egyáltalán miért mentek ki az emberek hallgatni Jánost a pusztába?
Keresztelő János népszerűségének okát nem csupán szavai tartalmában kell keresnünk, hiszen abban a korban nagyon sok hasonlóan prédikáló önjelölt próféta élt. Sokan hirdették az erkölcsi jobbá válást, az Isten előtti megtisztulás szükségességét, az ítélet közelségét. Keresztelő János üzenetének túlnyomó része semmi olyat nem tartalmazott, amit ne hallhattak volna már az emberek néhány korabeli hitszónoktól. Téves elképzelés, hogy a Jánosnak adott isteni üzenet legfőbb eleme a megtisztulás, a megtérés, a bűnbocsánat, a keresztség hirdetése lett volna. Ez az elgondolás azért sem állja meg a helyét, mert ha Keresztelő János tanítását, szavait összevetjük a qumráni közösség tanításaival, akkor meglepő egyezéseket találunk.
Az eljövendő messiásnak való útkészítés, a bűnbánat, a megtérés, megjobbulás szükségességének hirdetése, a javak igazságos elosztása, az igazságosság és megelégedés prédikálása valójában mind qumráni tanítások, és nem egy új, egyedi isteni üzenet részei.
„Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket. (…) Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék. Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: Mester, mit tegyünk? Nekik ezt mondta: Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva. Megkérdezték tőle a katonák is: Mi pedig mit tegyünk? Nekik viszont ezt felelte: Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.” (Lk 3, 7-14)
Keresztelő János népszerűsége nem ezeknek a tanításoknak volt köszönhető. Az egyik ok, amiért oly sokan odafigyeltek rá, hogy qumráni szerzetes, esszénus volt. Az esszénusokra a zsidóság nagy része ugyanis különleges tisztelettel tekintett – ennek oka nemcsak a nyilvánvalóan szent életvitelük volt, hanem az is, hogy a korabeli gondolkodás szerint sokan közülük látták a jövőt. Josephus Flavius első századi történetíró beszámol egy akkoriban közszájon forgó történetről, melyben egy Manaem (vagy Menahém ) nevű esszénus megjövendöli a gyermek Heródes későbbi uralkodását.
Forrás megjelenítése/elrejtése
„Élt akkoriban egy Manaem nevű esszénus, aki erényes életmódja miatt igen jó hírben állt és akit Isten megáldott a jövendőmondás adományával. Ez abban az időben, mikor Heródes még gyermek volt és éppen iskolába ment, meglátta őt és azt mondta neki, hogy egyszer majd a zsidók királya lesz. Heródes azonban azt gondolta magában, hogy Manaem vagy nem ismeri őt, vagy pedig csak tréfál vele, és ezért azt felelte rá, hogy hiszen ő alacsony származású. Manaem elmosolyodott, megveregette az arcát és így felelt: „Csakugyan király leszel, s mivel Isten méltónak tart rá, szerencsésen fogsz uralkodni. Emlékezzél majd akkor arra, hogy Manaem arcul ütött, annak jeléül, hogy minden szerencse forgandó. Mert ez a meggondolás nagy hasznodra lesz, ha szereted az igazságosságot és az istenfélelmet, és ha kegyes akarsz lenni alattvalóidhoz. Én azonban a jövőbe látok s tudom, hogy nem leszel ilyen. Mert te páratlanul boldogan fogsz élni, örök dicsőséget szerzel magadnak, azonban a jámborságról és igazságosságról megfeledkezel. De Isten előtt mindez nem marad rejtve, és életed végén haragja sújt bűneidért.” Heródes akkor nem törődött szavaival, mert egyáltalán nem reménykedett királyságában. Midőn azonban uralomra jutott és nagy szerencsével uralkodott és hatalmának csúcspontjára érkezett, magához hívatta Manaemet, és megkérdezte tőle, meddig uralkodik még. Manaem erre semmit sem felelt, csak hallgatott. Erre Heródes arról faggatta, vajon tart-e még az uralkodása tíz esztendeig; most Manaem azt felelte rá, hogy talán húsz vagy harminc esztendeig is, de életének a végét pontosan nem mondta meg. Heródes beérte ezzel, barátságosan elbúcsúzott Manaemtől, és ettől fogva nagy becsületben tartotta az esszénusokat. Ámbár ennek az elbeszélésnek a hitelessége kétséges, mégis jónak láttam közölni olvasóimmal és egyúttal megemlíteni azt is, hogy rajta kívül is sok esszénus meg volt áldva a jövendőmondás adományával erényes életmódja miatt.”
(Josephus Flavius: A zsidók története)
Bár az elbeszélés hitelességét maga a történetíró is vitatja, mégis jól láthatjuk belőle, hogyan gondolkodtak a korabeli emberek az esszénusokról. Ezért ha egy esszénus a pusztában prédikálni kezdett, akkor arra odafigyeltek az emberek. Keresztelő János beszédeinek népszerűségét tehát – természetesen az isteni áldást nem figyelmen kívül hagyva – nagy mértékben annak köszönhette, hogy az esszénusok tiszteletére és hitelességére alapozva léphetett fel.
Hátra van még az a kérdés, hogy mi volt, volt-e egyáltalán Keresztelő Jánosnak speciális isteni üzenete, hiszen az előbbiekben láthattuk, hogy gyakorlatilag az esszénus tanításokat prédikálta. Igen, volt. Egy rövid, de annál fontosabb és jelentősebb üzenet az, amely szavaiban túlmutat a qumráni közösség tanain:
„Közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó” (Jn 1,26)
Keresztelő Jánosnak kijelentetett, hogy a megígért és várt Messiás már közöttük van, és jelen idő szerint ő az egyedüli, aki tudja, ki az.
(Folyt. köv.)