Privát bűneink

Megszoktuk, hogy vannak dolgaink, amikhez senkinek semmi köze. A kérdés, hogy vannak-e ezek között olyanok is, amelyekhez Istennek sincs köze?

Mindenki tudja, hogy ha bűnt követ el, akkor azért bocsánatot kell kérnie. Ha Isten ellen követünk el valamilyen bűnt, akkor bocsánatot kell kérnünk Tőle, ha ember ellen, akkor mind Istentől, mind embertől kérnünk kell a megbocsátást. De miért? Az persze világos, hogy ha az Úr ellen vétkezünk, akkor azt csak Ő tudja megbocsátani, de mi a helyzet az embertársaink ellen elkövetett bűnökkel? Azokhoz mi köze van Istennek? Sőt, továbbmegyek: mi a helyzet az önmagunk ellen elkövetett bűnökkel? Azokkal, amelyekkel csak magunknak ártunk? Miért kell azokért Istentől bocsánatot kérni? Mi köze Istennek az olyan bűnökhöz, amelyek nem közvetlenül ellene irányulnak?

Nem egyszer szembesültem már hasonló kérdésekkel hívők és nem hívők részéről egyaránt. Ezek a kérdések szerintem logikusak, tehát érdemes kicsit foglalkozni a témával. Jó néhány választ is hallottam, olvastam a fentiekre. Nézzünk pár példát:

  • Minden bűn sérti Isten igazságosságát, ezért kell azokért bocsánatot kérni Tőle.
  • Minden elkövetett bűn egyben engedetlenség Isten ellen is, hiszen parancsolata ellen cselekszünk.
  • Minden bűnnel ártunk másoknak is.
  • Isten szeret minket, és ezért sértik Őt az önmagunk ellen elkövetett bűnök is.

Van ezekben az állításokban igazság, de azért érezzük, hogy egyik magyarázat sem teljes. A keresztény teológia már a kezdetektől tanítja, hogy nincsen olyan apró, titkos, privát bűn, ami ne érintené Istent. Miért? A választ a megváltástan alapjaiban találjuk meg. János apostol erről így ír:

“Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.” (1Jn 2,2)

Jézus tehát a világ összes bűnéért vállalta a kereszthalált. Engesztelő áldozata tökéletes, tehát minden időben, minden ember minden bűnéért történt, vagyis nincsen olyan számunkra aprónak látszó bűn, amiért Jézus ne szenvedte volna el a büntetést. Ezért nincs egyetlen olyan bűn sem, ami ne érintené Istent, amihez ne lenne köze, hiszen Jézus mindegyik miatt szenvedett. Ezért irányul minden bűnünk egyben Isten ellen is.

Ez az üzenet azonban reménység is az emberek számára. Annak reménysége, hogy Isten a bűnbánónak biztosan megbocsát, mert Jézus minden bűnért elszenvedte a büntetést a kereszten.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

8 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Az a véleményem, hogy a mai embernek erős megváltottságtudata van.

    Nem abban az értelemben, hogy Isten megteremtett, Ádám vétkezett, Jézus meghalt a bűneinkért a kereszten. Hanem abban az értelemben, hogy a teremtés egy érdekes mese, Ádám és az állítólagos bűn fantáziadús kitaláció, és mivel ez így van, eléggé mindegy, Jézus miért halt meg a kereszten, ha egyáltalán történelmi személy volt. Ha mégis van Isten, majd előveszem az Újszövetségből a jogaimról szóló részt, felolvasom neki, és tuti, hogy megbocsát.

    A poszt lágyan andalít, és mintha harmonizálna ezzel a felfogással. Mit válaszolnál a fenti, meglehetősen elterjedt gondolatmenetre?

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Hol harmonizál vele? Szezon – fazon, ne erőltessünk bele semmit, ami nincs ott.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    A poszt simán olvasható úgy, hogy “hurrá, élhetek, ahogy eddig is, Isten és a szabályai nélkül, hiszen ha úgy van, ahogy a poszt írja, akkor Isten irrelevánssá tette magát, majd a végtelen irgalmára fogok hivatkozni, és nem lesz semmi gond”.

    Ebben az értelemben állítom, hogy a poszt kegyesen, áhítatosan harmonizál a trendi világi felfogással. Vagy legalábbis nem világos, hol ütközne vele.

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    A poszt az ember bűnének Istenhez való viszonyáról szól. Te egy eltorzított “megváltástant” kérsz rajta számon, ami – ismét mondom – szezon, fazon.

    A kérdésedre válaszolva figyelmedbe ajánlom az utolsó mondatot, különösen a bűnbánatról szóló kitételt.

    Egyébként bárki simán beleolvashat bármit. A fentiek (nem az abból induló különféle képzelgések) Bibliai, teológiai helyessége a történelmi keresztény egyházak tanításával harmonizál.

    Egyszer majd írok arról a témáról is, amit feldobtál.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    “különösen a bűnbánatról szóló kitételt”

    Hogyan valósul meg a bűnbánat egy nem hívő ember esetében?

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Nem tudom, hogy miért teszel fel olyan kérdést, amire magad is tudod a választ, hacsak nem ismét a saját teóriádhoz akarsz visszakanyarodni. Ezt néhányszor eljátszottad már itt, kérlek ne kezd újra. Ha ismét csak csatázni akarsz, arra ez a blog nem alkalmas.

  • Gravatar for Zsuzsanna Tomlinson Zsuzsanna Tomlinson szerint:

    Aron vetettem meg, nem vagyok a magam ura tobbe,persze, hogy mindenemhez koze van Istennek. En pedig ugy tekintek azokra akik nem en vagyok, mint Isten – az en uram – alkotasaira tehat kart okozni bennuk bizony bocsanatkerest eredmenyez.

  • Gravatar for Rácz Norbert Rácz Norbert szerint:

    Ahogy én gondolom, Jézus megváltó szenvedése csak az Őt, hitben követőre van hatással. Mindannyiunk meg vagyunk hívva, hogy általa megtisztulhassunk, de nincs automatikus üdvözülés, számomra ez evidencia.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.