Ma a végidei spekulációk és a különböző zavaros vallási áramlatok miatt különösen fontos erről a nehéz és veszélyes kérdésről gondolkodnunk.
„Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.” (2Pt 3,8)
Péter apostol az első hívőket vigasztalja ezekkel a szavakkal, azokat az embereket, akik még életükben várták Krisztus visszajövetelét, de azt kellett tapasztalniuk, hogy hiába várnak. Krisztus nem tért vissza, és mivel a hívek mindenkinek hirdették reménységüket, a pogányok egy idő után gúnyolni kezdték őket mondván: Krisztus visszatérése csupán mesebeszéd. Mivel ennek nyomán sok hívő is elkezdett kételkedni Jézus ígéretében, az apostol figyelmezteti őket, hogy Istennél egész mást jelent az idő, mint nálunk, embereknél, ne keverjék össze a kettőt. Ma is sok félreértés és probléma adódik abból, hogy a Biblia fogalmait – az időfogalmat is beleértve – a mi fogalmainkhoz hasonlítjuk, igazítjuk. Milyen tehát a Biblia időszemlélete?
Ez egy nagyon érdekes, nagyon nehéz és nagyon veszélyes téma. Rengeteg olyan kérdés merül fel az időszemlélettel kapcsolatban, amelyekre az egyetlen helyes válasz az, hogy nem tudjuk. Mindenekelőtt fogadjuk meg nagyon komolyan Jézus figyelmeztetését:
„Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.” (ApCsel 1,7)
Az emberiség történelme során a vallások különböző időszemléleteket alakítottak ki. A három alaptípus a ciklikus, a spirális és a lineáris időszemlélet.
- Ciklikus: Ez az időszemlélet alapul leginkább az ember természeti megfigyelésein. A lényege, hogy egyfajta ismétlődést és ebből fakadó örökkévalóságot hirdet. A gondolat alapja a napok és éjszakák, az évszakok és évek ismétlődésének megfigyelése. Minden, ami fejlődik és változik, egy napon a kezdeti állapotába tér vissza, hogy újra kezdje a születés és meghalás örök körforgását. Különböző természeti vallások tipikus időszemlélete.
- Spirális: A fentire alapul annyi különbséggel, hogy bár a születés és meghalás, kezdet és vég körforgása itt is jelen van, ebben a körforgásban léteznek bizonyos szintek. A szintek közötti előre- vagy visszalépés a legutóbbi ciklusban leélt élet jutalma vagy éppen büntetése. Aki már elég magas szintre jutott, az végül átléphet egy másik világba, másik létformába. Ez a szemlélet megtalálható például a hinduizmusban.
- Lineáris: Mindennek saját kezdete és saját vége van. Minden élet egyedi és megismételhetetlen, a sorsok lehetnek hasonlók, de soha nem ugyanazok. Nincs újrakezdés. Az ismétlődések nem ciklusok, nem visszatérések, hanem mindegyik egy újnak a kezdete és egy megismételhetetlennek a vége. A világ, a történelem és az egyes élet is tart valahonnan valahová.
A legutóbbi a Biblia – világunkkal kapcsolatos – időszemlélete. Számunkra természetes ez az időszemlélet, mert a kereszténység évezredek óta ebben él és ebben gondolkodik. Ha azonban jobban megvizsgáljuk, akkor látni fogjuk, hogy micsoda döbbenetes, az élet minden területére kiható következményei vannak az időszeméleteknek. (Folyt. köv.)