TeológiaBlog

Tíz leprás 2.

Gyógyítás és törvényes út. A tíz leprás meggyógyítása történeti megközelítésben. Második rész.

„Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak.” (Lk 17,12-14)

Ebben a történetben a felek közötti kommunikáció nagy része nem szavakkal történik. Attól kezdve, hogy a leprások meglátták Jézust, addig, amíg meggyógyultak, csupán két rövid mondat hangzik el. Ráadásul olyan mondatok, amelyek első hallásra nem is kapcsolódnak szorosan a gyógyuláshoz, mégis mindenki tökéletesen ért mindent. Jézus érti, hogy mit akarnak a leprások, és a leprások is értik Jézus küldését:

„Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.”

Nem kérdezősködnek, nem várják, hogy Jézus kimondja: gyógyuljatok meg, hanem egy szó nélkül elindulnak. Tudják, hogy meg fognak gyógyulni, bár az induláskor még betegek. Az evangélista is kihangsúlyozza, hogy a gyógyulás út közben történt:

„És amíg odaértek, megtisztultak.”

Nem hálálkodnak Jézusnak. Az induláskor nincs is miért, még betegek, de ennek is megvan az oka. Tovább…

Tíz leprás 1.

Gyógyítás és törvényes út. A tíz leprás meggyógyítása történeti megközelítésben. Első rész.

„Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak.” (Lk 17,12-14)

A lepra az ókor talán legszörnyűbb betegsége volt. Lassú lefolyású, fertőző, halálos kór, amire akkoriban nem létezett gyógymód. Aki megfertőződött, azt a lehető leghamarabb elkülönítették egy lakott területen kívüli táborba, ahol a többi beteggel élt együtt, amíg a betegség fel nem emésztette. A fertőzötteknek nem csak testi szenvedést kellett elviselniük, hanem azt is, hogy a betegség kiszakította őket a társadalomból és szeretteik köréből. A lepra mindent megsemmisített: testet, emberi kapcsolatokat, gazdagságot, társadalmi megbecsülést.

A leprások a közösség gondoskodására voltak bízva. Élelmet, ruhát hagytak nekik a pusztában, amit azok utána a táborukba vihettek. Azonban Jézus korára sokan úgy gondolkodtak, hogy a betegségeket – a leprát is – Isten méri büntetésként az emberre valamilyen elkövetett bűne miatt, tehát a beteg megérdemelten szenved. Nem gondoskodtak többé a leprásokról, ezért nekik maguknak kellett kiharcolni a gondoskodást. Tovább…

A bölcsek köve

Mi a bölcsesség? Tapasztalat, okosság, tájékozottság, talpraesettség? Nem, ezeknél jóval több. Valami isteni…

„Isten adott Salamonnak igen nagy bölcsességet és értelmet. Olyan sok bölcs gondolata volt, mint a tenger partján a homok. Nagyobb volt Salamon bölcsessége a keleten lakó emberek bölcsességénél és az egyiptomiak minden bölcsességénél.” (1Kir 4,29-30)

Ha arról gondolkodunk, hogy mit is jelent a Biblia szerint a bölcsesség, akkor egy idő után rájövünk, hogy valami baj van a bölcsességfogalmunkkal. A Biblia másképp határozza meg, mint ahogyan mi gondolkodunk róla. Talán az első, ami a bölcsességgel kapcsolatban eszünkbe jut, a korral való összefüggése. A „bölcs öreg” toposza ott él mindannyiunk fejében, de a Biblia nem beszél arról, hogy a bölcsesség a korral mindenkinek megadatna. Az évek hoznak magukkal tapasztalatot, de bölcsességet nem. Nem automatikusan leszünk bölcsek, bárhogy is szeretnénk. Salamon már uralkodása elején megkapta Istentől ezt az adományt, és akkor még egyáltalán nem volt öreg. Tovább…

Az élet világossága

Világosság a Bibliában és a lélek fotoszintézise.

„Jézus mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

A világosságot a bibliai kor embere nem kötötte a Naphoz, különálló létezőnek tekintette. A világ teremtésének leírásában is láthatjuk ezt, miszerint a világosságot Isten az első, a Napot viszont csak a negyedik napon teremtette. A világosság is Isten teremtménye, amelynek ezért nem csak fizikai, hanem lelki dimenziója is van. Ezt a dimenziót a Bibliában legtöbbször az élettel való azonosításban találjuk, pl.:

„Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” (Zsolt 36,9)

Jézus azt mondja, hogy aki Őt követi, az nem jár a sötétségben, hanem a világosságban. Ez egy szép kép, de mi a különbség – mármint lelkileg – a kettő között? Ugyanaz, ami fizikailag: a látás. Tovább…

Lehetetlen hinni?

Isten azt kéri, hogy higgyünk benne. És ezzel lehetetlent kér.

A keresztény egyházak alapvető tanítása szerint a hit elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy Isten igaznak fogadjon el minket. Ez az örök élet feltétele, ahogyan azt a Bibliában több helyen olvassuk, pl.:

„Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,30-31)

Ez a hit ráadásul egy személyben, Jézus Krisztusban való hit. Nos, itt kezdődik a nehézség, mert az ember könnyebben hisz valami személytelen felső hatalomban, erőben, rendező elvben, mint egy meghatározott személyben. Jézus történelmi létezése nem kétséges, az viszont, hogy keresztre feszítése után továbbra is Istenként uralkodik a világmindenség felett, emberi eszközökkel nem bizonyítható. A hívő megtapasztalja a mindennapi életében, de ennek megvallása még mindig nem oszlatja el az emberek kétségeit. Tovább…