Ebek harmincadja 1.
Számtalan magyarázó próbálta és próbálja ma is menteni Jézus durva szavait. Én nem ezt fogom tenni. Nézzük ezt a történetet úgy, hogy elfogadunk minden szót annak, ami.
„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15,21-28)
Az egész történet az asszony és vele együtt a pogányság hitéről (28. vers) szól. A zsidóság számára Jézus korában elképzelhetetlen volt, hogy egy pogány Isten közelébe kerüljön. Ennek elsődleges oka, hogy a pogányok a választott népen kívül születtek, és ezért már eleve tisztátalannak számítottak. A szövegben szereplő kutya megnevezést is a pogányokra használták, nem véletlenül. A kutya a törvény szerint tisztátalan állat, ezért a Bibliában is általában negatív kontextusban szerepel. Ennek ellenére sok helyen megtűrték a kutyákat, mert elpusztították a férgeket és rágcsálókat, elkergették a betolakodókat – de azért ezek a hasznos képességek sem változtattak az ebek negatív megítélésén. Némelyek így viszonyultak a pogányokhoz is. Alkalmazták őket olyan munkák elvégzésére, amit egy zsidó nem vállalt volna el, mert valamilyen módon ütközött Isten törvényével. A pogányok ezért a kutyához hasonlóan tisztátalan, ámde hasznos segítőnek bizonyultak. Tovább…
