TeológiaBlog

A dicsőítés iskolája 1.

Isten dicsőségét nem növeli a mi dicséretünk. Akkor mire jó, miért szükséges, miért nem haszontalan vagy öncélú a dicsőítés?

„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!” (Zsolt 96,1-3)

A 96. zsoltár nem az általunk megszokott módon dicsőíti Istent. Szavai nem csak Istennek, hanem az Istent dicsőítő embernek is szólnak. Olyan ez, mintha a zsoltáros ott állna Isten és az ember között, és néha ide, néha oda címezné szavait. Éppen ezért nem csupán Istent dicsőíti, hanem egyben magyarázza is az embernek, hogy milyen az igazi dicsőítés. Nem csak dicsőít, de azt is elmondja, hogy miért és hogyan teszi ezt. Ez egy nagyon fontos motívum. Nem csak dicsőít, tanít is dicsőíteni. Hogyan teszi ezt? Tovább…

Ne oszd meg magad!

A Biblia szerint egy, egységes az az ember, aki azonosulni tud végső céljával, aki megfelel a róla és neki szóló isteni tervnek.

„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Lk 16,13)

A kettősség a Bibliában olyan jelenség, amely mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben jelenik meg, mindig problémát okoz. A fenti igét leginkább Isten és a pénz szeretetének ellentéteként szoktuk értelmezni, ami helytálló, bár a mammon nem csak pénzt, hanem tágabb értelemben vett vagyont is jelent. Az igazi probléma itt is a kettősség. Nem az a gond, amikor egy hívőnek vagyona van, hanem az, amikor valaki Istent és a mammont egyaránt szolgálni akarja, egyformán fontosnak tartja. Ezt Jézus nem pusztán két különböző, hanem két tökéletesen ellentétes (anyagi és szellemi) célként írja le. Ez és az ehhez hasonló kettősségek tehát ellentétek, amelyek Istennél nem férnek össze egymással. Tovább…

Miért félünk?

Az emberek nagy részének a félelem uralja az életét. Ez a leggyakoribb érzés, amivel a hétköznapok során találkozunk, és nagyon változatos formákban tapasztaljuk meg.

A félelmet külső vagy belső fenyegetés, fenyegetettség érzése váltja ki, ami megnyilvánulhat enyhe aggódásként vagy akár mindent elsöprő pánikként is. A félelemnek nem csak negatív oldala van, segít megóvni minket a veszélyes döntésektől és helyzetektől. Mindennek ellenére a félelem nincs kezdettől jelen az ember életében. A Bibliában a bűneset után jelenik meg:

„De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.” (1Móz 3,9-10)

A héber szövegben szereplő szó (jr’) egyaránt jelent ijedtséget és félelmet, a lényeg, hogy az ember a bűnesetet követően Istentől is fél. Azóta is három területen tapasztaljuk meg a félelmet. Tovább…

Virtuális séta: Galileai-tenger

Jézus hazájának jelképe, sok csoda színhelye, az első tanítványok „munkahelye” ez a gyönyörű tó és környéke.

Az ókori Izrael legészakibb területén található a Genezáret-tó, vagy mai nevén Galileai-tenger. A környék gazdag vidéknek számított Jézus korában, mert a föld híresen termékeny, a tó halban gazdag volt. Galilea és a délen fekvő Júdea között ebben az időben állandó volt a feszültség. Galilea területét pogányok vették körül, akik közül a történelem során – néha békésen, néha erőszakkal – sokan szivárogtak be a zsidó lakosság soraiba. Az itt élő zsidóság híres volt forró vérmérsékletéről, rengeteg lázadás, felkelés bölcsője volt Galilea. Ennek alapján érthető, hogy a déli országrész vezetői miért érezték vallásilag és politikailag is veszélyesnek ezt a területet, és miért tekintettek aggódással minden innen induló kezdeményezésre. Tovább…

Fair play

Tudod, hogy milyen az abszolúte keresztény sportág? Vigyázat, Pál apostol egyenesen az élmezőnybe hív!

„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1Kor 9,24-27)

Pál sportból vett példái a korinthosziak számára komoly jelentőséggel bírtak, mivel városuk az ókorban híres sportközpont volt. Korinthosz rendezte meg kétévente az iszthmoszi játékokat, a híres pánhellén (olümpiai, püthói, nemeai, iszthmoszi) játékok egyikét. Az iszthmoszi versenyeken a győztes eleinte zellerlevélből font koszorút, Pál idején pedig mandulafenyő-gallyakból összeállított diadémot kapott. Az apostol tehát tudatosan használja ezt a hasonlatot. Az sem véletlen, hogy a számos sportág közül csak a futást és az ökölvívást hozza fel példának. Ez a kettő mutatja be igazán a keresztény ember küzdelmeit. Célba kell jutni (üdvösség), és valamit le kell győzni (bűn). Ráadásul ezekben a versenyszámokban csak első helyezettet hirdettek, tehát valaki vagy győzött, vagy vesztett, ahogy az örök élet esetében is. Nagyon világos párhuzam, mondhatnánk, de ekkor Pál apostol egy első látásra komoly hibát csúsztat a gondolatmenetbe: Tovább…