TeológiaBlog

A Biblia időszemlélete 1.

Ma a végidei spekulációk és a különböző zavaros vallási áramlatok miatt különösen fontos erről a nehéz és veszélyes kérdésről gondolkodnunk.

„Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.” (2Pt 3,8)

Péter apostol az első hívőket vigasztalja ezekkel a szavakkal, azokat az embereket, akik még életükben várták Krisztus visszajövetelét, de azt kellett tapasztalniuk, hogy hiába várnak. Krisztus nem tért vissza, és mivel a hívek mindenkinek hirdették reménységüket, a pogányok egy idő után gúnyolni kezdték őket mondván: Krisztus visszatérése csupán mesebeszéd. Mivel ennek nyomán sok hívő is elkezdett kételkedni Jézus ígéretében, az apostol figyelmezteti őket, hogy Istennél egész mást jelent az idő, mint nálunk, embereknél, ne keverjék össze a kettőt. Ma is sok félreértés és probléma adódik abból, hogy a Biblia fogalmait – az időfogalmat is beleértve – a mi fogalmainkhoz hasonlítjuk, igazítjuk. Milyen tehát a Biblia időszemlélete? Tovább…

Privát bűneink

Megszoktuk, hogy vannak dolgaink, amikhez senkinek semmi köze. A kérdés, hogy vannak-e ezek között olyanok is, amelyekhez Istennek sincs köze?

Mindenki tudja, hogy ha bűnt követ el, akkor azért bocsánatot kell kérnie. Ha Isten ellen követünk el valamilyen bűnt, akkor bocsánatot kell kérnünk Tőle, ha ember ellen, akkor mind Istentől, mind embertől kérnünk kell a megbocsátást. De miért? Az persze világos, hogy ha az Úr ellen vétkezünk, akkor azt csak Ő tudja megbocsátani, de mi a helyzet az embertársaink ellen elkövetett bűnökkel? Azokhoz mi köze van Istennek? Sőt, továbbmegyek: mi a helyzet az önmagunk ellen elkövetett bűnökkel? Azokkal, amelyekkel csak magunknak ártunk? Miért kell azokért Istentől bocsánatot kérni? Mi köze Istennek az olyan bűnökhöz, amelyek nem közvetlenül ellene irányulnak? Tovább…

Egy értelmetlen háború

Küzdeni valamilyen célért érdemes. Miféle jelenség az, amikor az ember a saját java ellen harcol?

„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgy, hogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5,17-20)

Furcsa háborúnak vagyunk szemtanúi nap mint nap: egy egyoldalú harcnak. Az egyik oldal háborúzik, a másik csupán tűri az ellenségeskedést, elszenvedi a folyamatos támadásokat. Néha van tűzszünet is, általában akkor, amikor a támadó fél valamilyen bajba kerül vagy segítségre van szüksége. Ekkor hívja az „ellenségét”, a segítségéért könyörög, aztán – ha megkapta amit kért, ha nem – újult erővel folytatja ellene támadásait. Mindeközben a háborúságot elszenvedő fél nem viszonozza a támadásokat, mert békülni akar. Elég furcsa helyzet, ugye? Mi ez? Az őrült és a balek háborúja? Tovább…

Szentek legyetek!

Közeledik az újévi fogadalmak ideje. Nézzünk tehát egy igazán komoly célkitűzést a jövő évre, Péter apostol tollából.

„Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1Pét 1,14-16)

Rengeteg cél lebeg a szemünk előtt. Az év utolsó napjaiban ezeknek a céloknak az átgondolására a szokásosnál nagyobb hangsúlyt fektetünk. Az új év kezdete mindannyiunkat önkéntelenül is a múlt értékelésére és annak fényében a jövő átgondolására indít. Új terveket, új célokat tűzünk ki magunk elé, amelyeket a jövőben szeretnénk megvalósítani. Sajnos sokszor csalódás követi ezeket az elhatározásokat; mindannyiunkkal megtörtént már, hogy a lelkes fogadkozások csupán megvalósítatlan álmok maradtak. Néhány ilyen csalódás után az ember már óvatosan fogadkozik. Megpróbál a grandiózus tervek helyett kisebb, egyszerűbb célokat kitűzni – talán azokat sikerül megvalósítani. Tovább…

Az Ige testté lett.

Mi a megtestesülés jelentősége Isten és ember kapcsolatában?

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. (Zsid 1,1-3)

Az emberiség története során a vallás mindig problémás. Ennek fő oka, hogy bár az ember eredendően vallásos lény, mégis nehezen találja a vallás helyes megélésének módjait. Lelke, szelleme nyitott a végtelenre, emiatt képtelen a világ eseményeit és bennük önmagát valamiféle túlvilághit nélkül értelmezni. Széles a skála az arctalan szerencsétől a személyes Istenig, ám az önmagán kívül lévő hatalomban való bizakodás minden ember életében jelen van. A vallás alapja ez a bizakodás. Hit egy tőlünk független hatalomban, amit vagy akit igyekszünk megismerni, segítségül hívni, befolyásolni. Tovább…