TeológiaBlog

A hittel elmondott ima

Imádság és hit. E kettő olyannyira összetartozik, hogy míg együtt hegyeket mozgatnak, egymás nélkül értelmüket vesztik.

Sokszor hallottam, hogy már az is egyfajta imádság, amikor egy ember szorult helyzetében csak úgy felkiált: Istenem! Szépen hangzó gondolat ez, és talán meg is nyugtat minket, keresztényeket, hogy még a hitetlen ember is imádkozik néha, de mégsem hiszem, hogy ez a legtöbb helyzetben igaz lenne.

Az imádság Istennel való kommunikáció, ami persze magában foglalja a másik fél megszólítását, sőt, néha tényleg elég egy felkiáltás, mert Isten már abból is tudja, hogy mit szeretnénk. A problémám az, hogy az ilyen megszólítások után sokszor nem történik semmi más. Az imádság lehet ennyi? Valódi kapcsolat az, ami csak ennyiből áll? A legfőbb baj nem is a rövidség, hanem az egyoldalúság. Az ember mond, kér, akar valamit, és ezzel le is zárja a kérdést. Tovább…

A Biblia időszemlélete 5.

Következzen a bibliai időszemlélet legrázósabb kérdése: mennyi időt jelöl a teremtéstörténet hat napja?

A Biblia időszemléletének sarkalatos kérdése a hatnapos teremtéstörténet értelmezése. Rengeteg vitát váltanak ki a különböző elgondolások, amelyek sajnos a legtöbb esetben nem veszik figyelembe, hogy a Biblia teljesen másként tekint az időre, mint mi. Értelmetlen a kérdés, miszerint hatszor huszonnégy óráról van-e szó a teremtéstörténetben vagy évmilliókról, ugyanis az ókori sémi gondolkodás, és ezzel együtt a teremtéstörténet az idő általunk ismert definícióit nem ismeri. Arról, hogy – a mi időfogalmaink szerint – Isten mennyi idő alatt teremtette a világot, a teremtéstörténet egyszerűen nem beszél.

Kanyarodjunk csak vissza az egy nap definíciójához. Számunkra az huszonnégy egyforma órát jelent. Az Ószövetség embere számára az egy nap a napkeltétől alkonyatig tartó időszak. Hány óra ez? Ennek a kérdésnek az ő gondolatvilágukban nincs értelme, mert a napok és az órák számukra nem egyforma hosszúak. Tovább…

A Biblia időszemlélete 4.

Tovább folytatjuk a Biblia időszemléletével való ismerkedést a próféciák és az emberkép felől közelítve.

Az előző részben tisztáztuk, hogy az ókori sémi – és ezzel együtt a bibliai – időkép jelentősen különbözik a mai felfogásunktól. A különbséget a legszemléletesebben úgy lehetne leírni, hogy míg mi az időt leginkább mozgásként, haladásként értelmezzük, addig a Biblia egyfajta térnek írja le. Hogy mit is jelent ez pontosabban, azt most a prófécia természetén és a Biblia emberképén keresztül vizsgáljuk meg.

Az időt a Biblia valamiféle térként, tartályként szemléli, amelybe az egyes történések, események gyűlnek. Ez a kép jelenik meg számos helyen a Szentírásban, amikor idők „beteléséről” beszél, pl.:

„Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15)

Tovább…

A Biblia időszemlélete 3.

Túl sok vitát generálnak a Bibliában található időmegjelölések. Lehet ezeknek az egyik oka, hogy egyszerűen rossz oldalról közelítjük meg az idő fogalmát?

A különböző vallási időszemléletek közül a bibliai, a lineáris időszemléletnek egy speciális fajtája, az ún. kvalitatív időszemlélet. Ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent ez, össze kell hasonlítanunk napjaink általános időszemléletével. Az időt általában valamiféle egyenletes mozgásként képzeljük el, amely minden pillanatban ugyanazzal a sebességgel halad előre. Egy óra hatvan egyforma hosszú perc, egy nap huszonnégy egyforma hosszúságú óra stb. Bármi is történik, az egyes időegységek mindig egyformák. Számunkra ez természetes szemlélet, hiszen mérhető egységekről beszélünk, s ezt a mozgás, haladás képével tudjuk leginkább jellemezni. Nem új keletű ez az időkép, hiszen pl. az ókori görögök pontosan ugyanígy gondolkodtak. Az ókori sémi időkép azonban más. A különbség azon a megfigyelésen alapul, hogy az ember nem minden időegységet érez egyforma hosszúságúnak. Az ő gondolkodásukban vannak hosszabb és rövidebb órák, napok, évek stb. Hogyan jutottak erre a következtetésre? Tovább…

A Biblia időszemlélete 2.

Milyen gondolkodást, ember- és világképet eredményeznek a különböző vallási időszemléletek?

A sorozat előző részében megismerkedtünk a három alapvető vallási időszemlélettel. Most arról lesz szó, hogy mi a következménye az egyes időszemléleteknek. A túlvilágról való gondolkodásunk – még a teljes tagadás is – komolyan befolyásolja önmagunkhoz és embertársainkhoz való hozzáállásunkat. A hitünk időszemlélete végső soron egész életvitelünket, gondolkodásunkat meghatározza.

Egy ciklikus időszemléletben nem sok értelme van bármilyen felelősségről beszélni, hiszen bármi történik, végül minden egy alapállapotba tér vissza. A születés és meghalás örök körforgásában – legkésőbb egy világciklus végén – úgyis minden semmivé lesz. Bármit teszünk, bárhogy élünk, az örök körforgás időről időre mindent eltöröl, hogy aztán újra tiszta lappal indítson útnak mindent és mindenkit. Az ember önmagával és másokkal szembeni felelőssége ebben a szemléletben nem jelentős, mivel végső soron, a nagy egész szemszögéből nézve semmit sem befolyásol. Tovább…