A bűn manapság a magatartás és az értékek szubjektivizálásának köszönhetően nem divatos téma. Mégis mihez kezdjen vele a keresztény ember?
A bűn talán a leginkább vitatott témák közé tartozik a kereszténységen belül is. Ennek oka – véleményem szerint –, hogy egyszerűen rosszul kezeljük. Vagy túlhangsúlyozzuk, vagy éppen minden eszközzel megpróbáljuk elkerülni a vele való szembesülést. Pedig minden kereszténynek fontos megtanulnia, hogy mit kezdjen a bűnnel és hogyan viszonyuljon hozzá. Ez nem kevesebb, mint üdvösség kérdés.Tovább…
János apostol azt írja, hogy aki vétkezik, az nem ismeri Jézust. A keresztények mindeközben azt állítják, hogy ismerik Jézust, mégis vétkeznek. Itt valami nem stimmel…
„Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt.” (1Ján 3,6)
János apostol első levele egy olyan problémával szembesít minket, amely igen sok fejtörést okozott már a keresztényeknek. Azt állítja, hogy aki Jézusban van és Őbenne marad, az nem vétkezik; a vétkezést és Jézus ismeretét egyenesen ellentmondásként írja le. A baj ezzel, hogy minden őszinte keresztény érzi, ez így egyszerűen nem megy. Nem tudunk úgy élni, hogy ne vétkeznénk. Ezek szerint hitünk csak önbecsapás, mert valójában nem is ismerjük Jézust? Miről van itt szó? Tovább…
Jézus csendes, szelíd, békés, megbocsátó, ám ez az evangéliumokban sem mindig így van. Ismerkedjünk meg az indulatos Jézussal.
„Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, és a galambárusoknak ezt mondta: Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” (Jn 2,13-17)
A Jézus-korabeli Jeruzsálemben a Templom volt az egyetlen hely, ahol nem érvényesült korlátlanul a római hatalom. A rómaiak keserves tapasztalatok árán tanulták meg, hogy van egy hely Júdea provinciában, amelyre a béke megőrzése érdekében soha nem tehetik rá a kezüket, és ez a Templom. Jézus idejében törvény szólt arról, hogy itt a zsidók szabadon bíráskodhatnak, a római hatóságoknak pedig semmilyen beleszólásuk sincs az itt történt eseményekbe. Tovább…
Van egy népszerű közmondás a pofonról, miszerint nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. Ez a mondás a kereszténység számára is komoly üzenetet hordoz.
A kereszténység és az erő kapcsolatáról gondolkodni első hallásra talán furcsának tűnhet, hiszen a kereszténységgel, a hittel kapcsolatban inkább az emberi gyengeséget, Isten segítségére való teljes rászorultságunkat szoktuk hangsúlyozni. Ezek a hétköznapi értelemben vett erőfogalmainktól igencsak távol állnak. Persze az is igaz, hogy a kereszténység feladata nem a saját erejét, hanem Krisztus kegyelmét és szeretetét kommunikálni a világ felé.
Ezzel szemben a minket körülvevő világnak az erő a fontos. Az jut előre, az győz, aki a legkeményebben nyomul, aki mindenkinél erősebbnek bizonyul. Az érvényesülés alapvető követelménye az erő, mert a világ az erőseké. Az erőseknek trendi cuccaik vannak, sok pénzt gyűjtenek, tarolnak a párkapcsolatokban, mindent és mindenkit megszereznek. Igen, mondhatjuk, hogy ezek tényleg az erősek kiváltságai, de ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk ezt a hatalmas erőkultuszt, akkor rá kell jönnünk, hogy itt valami nagyon nincs rendben.Tovább…
Következzen a napjainkban leginkább vitatott kérdés: a házasság előtti szexuális kapcsolat paráznaságnak számít? Igen, nem, miért?
A legutóbbi alkalommal azzal a kérdéssel fejeztem be, hogy mi a helyzet akkor, ha a szexuális kapcsolatot nem követi házasság, és így csak az elhálás jön létre? A válaszhoz először tudnunk kell, hogy a Biblia e kettőt – a társadalmi vállalást és az elhálást – nem választja szét. Olyannyira nem, hogy Isten törvénye szerint a szexuális kapcsolatot egyértelműen házasságnak kellene követnie:
„Ha valaki elcsábít egy szűzleányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül.” (2Móz 22,15)
A kényszer nélküli, közös akaratból létrejött szexuális kapcsolat következménye Isten akarata szerint a társadalmi egyesülés. A szexuális kapcsolatot és a társadalmi vállalást tehát elválaszthatatlannak írja le a Szentírás. Tovább…
