Az irgalmas samaritánus felebarátja 2.
Isten törvénye útjába állhat egy ember megmentésének? Az irgalmas samaritánus példázata többek között erre a kérdésre keresi a választ.
„Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.” (Lk 10,30-37)
Az előző részben tisztáztuk, hogy Jézus korában ki mindenkit jelölt a felebarát fogalma. Olyan közeli, felelős kapcsolatot jelentett, melynek határai semmiképp nem terjedtek a zsidóságon túlra. A törvénytudó kérdése tehát nem a fogalom jelentésére, hanem a felebarátiság határaira vonatkozott, vagyis arra, hogy Jézus szerint mekkora a felebarátok köre, kik férnek bele ebbe a halmazba. Tovább…