TeológiaBlog

Qumrán napjainkban

Nézd meg a qumráni közösség épületeinek maradványait videón és panorámaképeken.

A Holt-tenger északnyugati partjától kb. egy kilométerre, a júdeai sivatagban található Hirbet Qumran. A régészek az ott talált romokról sokáig azt gondolták, hogy azok egy római épület maradványai, ám a híres qumráni tekercsek felfedezésekor kiderült, hogy a hely valójában egy sajátos zsidó vallási közösség telepe. Qumránt sokszor kolostorként emlegetik, de annál jóval több volt. A qumráni telepet egyfajta szent területként tartották számon, az ott élők szegénységre, megszentelődésre, lelki és kultikus tisztaságra törekedtek. A közösség szinte teljesen önellátó gazdálkodást folytatott. Liturgikus kötelezettségeik mellett növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, de saját fazekas és cserzőműhelyük is volt. A szellemi tevékenységek közül érdemes kiemelni a különböző – többek között bibliai – szövegek másolását és a közösségre bízott gyermekek oktatását. Tovább…

Keresztelő János 3.

Mit tudunk János életéről nyilvános fellépését megelőzően? Milyen tanítás, milyen eszmék álltak működése hátterében?

„A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben.” (Lk 1,80)

Az Ószövetséget ismerők számára nem újdonság, hogy Keresztelő János születésének és életének körülményei, történései sok mindenben hasonlítanak egyes ószövetségi személyek élettörténetéhez. Idős, istenfélő szülők kései gyermekeként született például Izsák is, de Sámuel születésének körülményei is komoly hasonlóságot mutatnak a Zakariás és Erzsébet által megtapasztalt csodával. Az utóbbi esetben abban is azonosságot érezhetünk, hogy a megszületett gyermeket ők is Istennek szentelték. Talán nem véletlen, hogy a fenti igeszakasz magyarázatához keleti legendák szintén egy ószövetségi történetet hívtak segítségül. Illés történetére hivatkozva (1Királyok 17) olvashatjuk, hogy a gyermek Keresztelő Jánost hollók táplálták a pusztában, amíg meg nem kezdte prófétai szolgálatát, amelyet Malakiás próféta (Mal 3,23) jövendölt. Tovább…

Keresztelő János 2.

Hová tűnt a legitim főpap Jeruzsálemből? Miért olyan fontos, hogy Zakariás születendő gyermekének a János nevet adja?

Áronnal, Mózes testvérével kezdődött el a zsidó papság, főpapság intézménye. Isten Áron fiait rendelte arra, hogy továbbvigyék a papi szolgálatot, ám ez a legitim főpapi vonal a Krisztus előtti második században megszakadt. Akkoriban – a már egyébként is sok évszázados leigázottság után – IV. Antiokhosz Epifánész (Kr. e. 175-164), a zsidógyűlölő szeleukida uralkodó vette át a zsidóság feletti uralmat. Minden eszközzel megpróbálta kiirtani a zsidó vallást. A tóratekercseket elégettette, betiltotta a szombat ünneplését, pogány áldozatokra, tisztátalan ételek evésére kényszerítette a zsidókat, a Templomban disznót áldozott. Tovább…

Keresztelő János 1.

Az idei nagyböjt heteiben kísérjük nyomon egy fontos, a Jézussal való kapcsolatában is igen jelentős bibliai alak történetét. Hiszem, hogy a Keresztelő Jánosról való elmélkedés húsvéti készületünket is segíteni fogja.

„Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.” (Lk 1,5)

Lukács evangélista az egyetlen, aki evangéliumát Keresztelő János születésének történetével kezdi. János személye az egyház története során sokszor került a teológusok, történészek érdeklődésének középpontjába. Nem véletlen, hiszen teológiai szemszögből egyfajta összekötő kapocsként jelenik meg az Ószövetség és az Újszövetség között, történeti oldalról vizsgálva pedig a Jordán parti próféta személye rengeteg titkot és érdekességet rejt. Tovább…

A szabadság illúziója

Mindenki követ valakit vagy valamit. Ha nem Istent, akkor valami mást…

„Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8,36)

Az ember eredendően társas lény, lételemünk a más személyekhez, közösségekhez való tartozás. Ennek nem csupán materiális, hanem lelki okai is vannak. Szükségünk van a más személyekkel való kapcsolatra, mert önmagunkat a környezetünk visszajelzései alapján értelmezzük, önértékelésünk tehát nagyban függ embertársaink ránk, tetteinkre, szavainkra adott reakcióitól. Ezt persze sokan tagadják; hirdetik, hogy őket nem érdekli a többi ember véleménye, de ez önámítás. Mivel a közösségi lét elképzelhetetlen bizonyos mértékű idomulás nélkül, ezért valójában mindannyian alkalmazkodunk, és ez nem baj. Mutatja, hogy számítunk egymásnak. Tovább…