Egy ember egészen Krisztusra tette fel az életét. Pálnak volt vesztenivalója…
„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Fil 3,7-8)
A tarzuszi Pál jó családba született. Apja római állampolgárságú volt, amit fia automatikusan örökölt. Több kiváltságot is élveztek a római polgárok; szavazati joguk volt, adókedvezményt kaptak, és a bíróságok is jobb elbánásban részesítették őket. Ezt a polgárjogot lehetett adni és venni, ezért az eladósodott, földjeiket elvesztett rómaiak komoly összegekért bocsátották áruba. Sokan éveken, évtizedeken át dolgoztak, gyűjtöttek, hogy megvásárolják maguknak ezt a jogot.
Pál anyja zsidó származású volt, tehát a fiú a római állampolgárság mellett a zsidó néphez való tartozást is örökölte. Pál így két különleges közösségbe született bele, ez alapjaiban véve okot adhatott volna neki a büszkeségre. Fiatalemberként Gamálielnél tanult, aki akkoriban a zsidók egyik legszínvonalasabb iskoláját vezette. Felnőtt korában beállt a farizeusok közé, akik az akkori zsidóság politikailag, társadalmilag és vallásilag legbefolyásosabb csoportját jelentették.
Erre az életútra mondja, hogy kár és szemét? Sőt, a magyar fordítók itt finomítottak is a szövegen, mert a szemét
helyett a görögben az ürülék
szó egy vulgáris formája szerepel. Miért fogalmaz ilyen durván az apostol?
A választ Pál farizeus múltjában találjuk. A farizeusok legfontosabb célkitűzése volt, hogy Isten előtt igazzá
váljanak. Mindent ennek rendeltek alá. Aprólékosan betartották az írott és a szóbeli tórát , hogy elérjék az Isten előtti megigazulást. Pál azonban ezt a célt a Krisztussal való találkozásban határozta meg:
„Nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom.” (Fil 3,9)
Azt mondja, hogy a megigazulást – amire farizeusként minden erejéből törekedett – megkapta ingyen, a Jézusban való hit által. Ehhez képest minden erőfeszítése, amit az életben tett, kár és szemét
, mert azok a megigazuláshoz kevésnek bizonyultak. Fontos, hogy a görög szöveg itt összehasonlítást fejez ki. Pál nem azt mondja, hogy az életben objektíve minden, amit elérsz, értéktelen, hanem azt, hogy mindez a megigazulás szempontjából kevés. Nem tudsz igazzá válni Isten előtt a saját erődből még akkor sem, ha olyan kvalitásokkal rendelkezel is, mint Pál.
Az ő legnagyobb felismerése azonban éppen az, hogy nemcsak nem tudunk, nem is kell saját erőnkből elérni a megigazulást, pláne emberfeletti teljesítményt felmutatni – mert a megigazulást Krisztus kegyelemből adja a benne hívőknek.