Hogyan legyünk elégedettek? 1.

“Pénz beszél, kutya ugat” – állítja a közmondás. Pál apostol szerint itt az ideje, hogy az emberek visszavegyék a szót a pénztől.

Egy nő az égre néz, fogai között egy papírpénzzel

“Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” (1Tim 6,6-8)

Pál apostol Timóteushoz írt levelének utolsó fejezetében különféle intelmekkel látja el ifjú szolgatársát. Ezek között találhatók a fenti, megelégedéssel kapcsolatos sorok, melyekben az Apostol a nyerészkedés és a meggazdagodni akarás veszélyeire hívja fel a figyelmet. Pál mindezekkel szemben valódi nyereségről beszél, amit az ember nem anyagi javak halmozásával ér el. (Itt röviden meg kell jegyeznünk, hogy a Biblia a közhiedelemmel ellentétben alapvetően nem magát a gazdagságot, hanem csak a tisztességtelenül szerzett vagy helytelenül használt vagyont ítéli el.) Igeszakaszunk fő témája tehát a valódi nyereség kérdése, melynek két egymással szemben álló oldalán a megelégedést, illetve az evilági javak halmozását találjuk.

Mindenekelőtt tegyük fel a kérdést: miért gyűjti az ember az anyagi javakat? A válasz egyszerű: senki sem akar nélkülözni, mindenki kényelmes és biztonságos körülmények között szeretne élni. Baj ez? Dehogy, ezt a Biblia sem ítéli el. Téves az az egyház története során időről időre előtérbe kerülő elképzelés, miszerint a kereszténység lényege, ezzel együtt a keresztény emberek életének fontos kívánalma a szegénység, a nélkülözés lenne. Az ehhez hasonló nézeteket vallók az önként vállalt, fogadalmi szegénységben élők példáját próbálják mindenki számára kötelezővé tenni. A fogadalmi szegénységnek hatalmas gyümölcsei vannak az arra elhívottak életében, ez kétségtelen, de még a kérdésben legnagyobb tekintélynek számító Assisi Szent Ferenc sem tanította, hogy minden keresztény számára a szegénység lenne az egyetlen követendő út. Ha jól megfigyeljük a Biblia pénzről szóló tanításait, láthatjuk, hogy soha nem a gazdagság ténye a probléma, hanem az anyagi javak túlsúlyba kerülése, vagyis az, amikor az ember sorsa alakítójának, gondviselőjének már nem Istent, hanem a pénzt tartja.

Ezek szerint az anyagi javak gyűjtése probléma is, meg nem is? Hogyan tudnánk megfogalmazni ebben a kérdésben a jó és rossz közötti különbséget, határt? Itt jön a képbe a megelégedés. Mit ért alatta az Apostol? Ebben az esetben még a görög kifejezés rejtelmeit sem kell kutatnunk, ugyanis a magyar szó remekül kifejezi a lényeget. A megelégedés az, amikor az ember minden kétely és bizonytalanság nélkül ki tudja mondani, hogy nem kell több, ennyi elég. Pál ezt így fogalmazza meg:

“Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.”

Nem gondolom, hogy a határ mindenkinél azonos lenne, azt sem hiszem, hogy ezt bárkinek bármi módon meg kellene határoznia. Annyit viszont kijelenthetünk, hogy a megelégedett ember nem halmoz felesleget és nem hajszolja a luxust. Ez így persze nem túl konkrét, de a határt mindenki találja meg a saját lelkiismeretére hallgatva. Pál apostol két példájánál maradva – élelem és ruházat –, egy olyan társadalomban, ahol az evés és az ivás egyre nagyobb, szinte már kultikus szerepet tölt be, ugyanakkor egyre rettegettebb probléma az elhízás, a bevásárlóközpontok ruhaüzletei pedig este nyolc után is tömve vannak, a szembesüléshez mindenkinek fel kell tennie az egyszerű kérdést: nem elég?

Senki ne értsen félre, jól tudom, hogy ezt a témát nem lehet ennyivel elintézni, nem ennyire egyszerű. Ezért a következő részben szélesebb perspektívából vizsgáljuk a kérdést, majd az elégedetlenségünk okaira is megpróbálunk választ találni. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu