Ex machina

Ex machina – az ember saját képére

Jorsits Attila,

Deus ex machina (Isten a gépből) – olyan színpadi fordulat, melyben a kialakult helyzetet egy csoda vagy más isteni beavatkozás oldja meg. Ebben a filmben azonban nincs Deus.

Néhány hónappal ezelőtt láttam az Ex machina című filmet, és azóta gondolkodom azon, hogy írjak-e róla. Bizonytalanságom oka, hogy ezt a filmet mind mondanivalóját, mind látványvilágát tekintve “tizennyolc karikás” alkotásnak tartom. A mondanivalóval kapcsolatban ez még nem is lenne baj, hiszen igazán elgondolkodtató filmekből soha nem elég, de ezeknek a tényleg mély gondolatoknak a megjelenítését véleményem szerint jóval kevesebb erotikus jelenettel is megoldhatták volna.

Az alaptörténet már-már unalmasan egyszerű: Caleb Smith (Domhnall Gleeson) a Blue Box nevű internetes keresésekkel foglalkozó vállalatnál dolgozik programozóként. Caleb a cégnél megnyer egy versenyt, melynek díja, hogy eltölthet egy hetet a vállalat tulajdonosa és agytrösztje, Nathan Bateman (Oscar Isaac) társaságában. Caleb megérkezik főnöke hegyek közötti luxusvillájába – amely valójában egy kutatóközpont –, és kiderül, hogy Nathan nem szórakozni, hanem egy kísérletben való részvételre választotta ki.

Oscar Isaac és Domhnall Gleeson

A kísérlet céja, hogy Caleb segítségével elvégezzék a Turing-tesztet egy Nathan által épített roboton. A teszt feltételeit viszont annyiban módosítják, hogy Caleb szemtől-szemben találkozhat a robot testű, de ember arcú robotlánnyal (Alicia Vikander), akiről így kell eldöntenie, rendelkezik-e öntudattal. A kísérlet során Caleb és Ava egy vastag üvegfallal elválasztott szobában beszélgetnek, miközben Nathan kamerákon keresztül figyeli őket.

Calebet már az első találkozáskor lenyűgözi Ava, aki a látszat ellenére különösen is emberinek bizonyul. Nathan magyarázata szerint Ava szoftvere az általa üzemeltetett keresőprogramon alapul, ami a keresések és adatok milliárdjain keresztül betekintést ad az emberi gondolkodásba. Ava tehát nem előre beállított minták szerint cselekszik, hanem megtanult emberi módon, emberi értékek és célok szerint gondolkodni.

További cselekmények megjelenítése/elrejtése

Alicia Vikander

Alex Garland rendező a film igencsak puritán díszletein keresztül olyan hangulatot képes átadni, amitől a néző sokáig nem tud szabadulni. A jelenetek nagy része Nathan házában játszódik, ahol szinte minden nyomasztó hangulatot áraszt. A történet ráadásul bővelkedik olyan feszültséget keltő részletekben – repedések a beszélő üvegablakán; váratlan áramszünetek, melyek során az ajtók bezárulnak; Nathan különc, megszállott viselkedése; lezárt szobák; egy titokzatos, furcsán viselkedő fiatal nő jelenléte stb. –, amelyek mesterien vonják be a nézőt az eseményekbe. Átéljük Caleb növekvő nyugtalanságát és bizonytalanságát, miközben Ava jellemének “emberségének” megítélése bennünk is folyamatosan változik.

Oscar Isaac remekül hozza a zsenialitás és az őrület határán egyensúlyozó Nathan szerepét, Alicia Vikander játéka pedig – annak ellenére hogy az egész film során tulajdonképpen csak az arcát látjuk – egyszerűen zseniális. A film egyetlen negatívuma a túlhangsúlyozott szexualitás, ami számomra több jelenetben is igencsak öncélúnak tűnt.

Az Ex machina tükröt tart elénk Ava képében, aki a szemünk előtt nő fel ártatlan gyermekből célratörő felnőtté úgy, ahogyan azt tőlünk, emberektől tanulta. A remek színészi alakításoknak köszönhetően a film szeretet és gyűlölet, igazság és hazugság, őszinteség és manipuláció igencsak elgondolkodtató egyvelegévé válik, legfőbb kérdései pedig nem arról szólnak, hogy milyenné válhatnak a gépek, hanem arról, hogy milyenné váltunk mi, emberek.

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter Google+

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/ex-machina-az-ember-sajat-kepere/
Copyright © 2012 - 2018 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu