A jó és rossz tudásának fája 4.

Mire megy az ember azzal, ha bármit megtehet? Hogyan képes valóban dönteni a jó és rossz között?

Sírkőre boruló angyalszobor

Az előző részben eljutottunk a Kísértő utolsó ígéretéig, miszerint az ember – Istenhez hasonlóan – tudni fogja, mi a jó, és mi a rossz. Tisztáztuk, hogy az ott szereplő héber kifejezések jóval bővebb jelentésűek, mint ahogy azokat ma általában értelmezzük. Nem csupán szellemi megismerést jelentenek, hanem a dolgok határtalan megcselekvését, függetlenül attól, hogy Isten azt jónak vagy rossznak gondolja. A jó és rossz tudásának fája tehát egyrészt korlátlan cselekvést kínál, másrészt azt, hogy az ember Isten beleszólása nélkül döntheti el, mi számít jónak és rossznak. Ezek isteni privilégiumok.

Az előző részekben többször is kiemeltem, hogy a Kísértő ígéretei mindig hazugságot vagy valamilyen csúsztatást tartalmaznak. Nézzük meg, hogy ez most is igaznak bizonyul-e.

A paradicsomból való kiűzetés után Isten szájából elhangzik egy mondat, ami azt sejteti, hogy a Sátán most az egyszer valóban igazat mondott:

“Íme, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz.” (1Móz 3,22)

Isten igazolja a Kísértő ígéretének beteljesedését: az ember Istenhez hasonlóan megtehet bármit, és attól kezdve ő dönti el mi a jó, és mi a rossz. Ebben a kérdésben valóban Istenhez vált hasonlóvá. Hol a probléma? Ott, hogy ezeket az isteni privilégiumokat az ember bár birtokolja, de élni nem tud velük. Hiába szerzett magának isteni jogokat, ezek által nem vált Istenné, ember maradt. Ez volt a Sátán legnagyobb csapdája: az isteni előjogokkal felruházott emberi természet halálos kombináció. A jó és rossz tudásának gyümölcse által adott isteni privilégiumok helyes megéléséhez ugyanis isteni természetre van szükség. Könnyen megértjük, miről van szó, ha megnézzük, Isten hogyan csinálja.

Vizsgáljuk meg a kérdést Isten legalapvetőbb tulajdonságainak tükrében, összehasonlítva azokat az emberi tulajdonságokkal. Isten mindenható, mindentudó, jóságos. E három együttműködését és egymásra hatását látjuk megnyilvánulni Isten természetében.

Az embernek e három közül az elsőt – a mindenhatóságot, vagyis a dolgok korlátlan megcselekvését – adta meg a fa gyümölcse. Az ember teremtményi mivolta miatt azonban ez csak a teremtettség korlátai között valósulhat meg, bár tény, hogy ezen határok között bármit megtehet. Kérdéses azonban, hogy mire elég a “mindenhatóság”, ha a másik két isteni tulajdonságot az ember – akár a saját teremtményi szintjén – nem birtokolja.

Istenben a mindenhatóság a mindentudósággal és a jósággal együtt érvényesül, ez nagyon fontos! A mindenhatóság önmagában csupán korlátlan megvalósulást biztosít az egyes döntéseknek és cselekedeteknek; ahogy az előző részben megfogalmaztuk: “megtenni bármit”. Isten viszont ebből a “bármiből” csak azt valósítja meg, ami mindentudása mérlegén jónak bizonyul. Ilyen értelemben beszél a teológia Isten önkorlátozásáról. Ő mindenható, megtehetne bármit, de csak a jót teszi meg. Az viszont, hogy mi bizonyul minden szempontból jónak, mindentudása mérlegén válik nyilvánvalóvá. Isten így valósítja meg önmagában a tudás, az erkölcs és a cselekvés tökéletes hármasát.

Az emberben azonban mindez nem valósul meg. A jó és rossz tudásának gyümölcse által magához ragadta a dolgok határtalan megcselekvésének isteni privilégiumát, de semmi többet. Nem mindentudó, nem látja át döntései és tettei minden következményét. A jó és rossz közötti döntésre emiatt valójában csak korlátozottan képes, hiszen legfeljebb azt tudja megítélni, hogy az adott döntés vagy tett az adott helyzetben szerinte vagy számára jó-e vagy rossz. Isten a jó és rossz eldöntésekor a teljes képet látja. Nem adott szituációban vagy emberben, hanem a teljes emberi történelemben és emberiségben gondolkodik. Parancsolatai a társadalom és az emberiség érdekében akarják féken tartani az egyes embert. Jóságát még önnön “érdekei” sem befolyásolják, erre a legjobb bizonyíték a golgotai kereszt. Az ember viszont mindezekre legfeljebb korlátozottan, vagy egyáltalán nem képes.

Isten azonban az embert megtérésre hívja, és ezzel a helyzet rendezését kínálja. Amikor valaki aláveti magát Isten akaratának, ráhagyatkozik az Ő mindentudására és jóságára, akkor ő is emberi “mindenhatósága” korlátozását, önkorlátozást valósít meg, hasonlót ahhoz, mint amit Istennél láttunk: megtehetne bármit, de csak a jót teszi meg. A megtérés által így válik a kisiklott ember újra, valóban istenképűvé.

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

16 hozzászólás

  • Gravatar for Rábai Szabolcs Rábai Szabolcs szerint:

    Nagyszerű bejegyzés. Kibont sok mélyebb gondolatot, ami a bűnbeesés és a kisértés témaköre az Édenben.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    „Amikor valaki aláveti magát Isten akaratának, ráhagyatkozik az Ő mindentudására és jóságára, akkor ő is emberi “mindenhatósága” korlátozását, önkorlátozást valósít meg, hasonlót ahhoz, mint amit Istennél láttunk: megtehetne bármit, de csak a jót teszi meg.”

    – Szép ívű gondolatmenet, gratulálok.

  • Gravatar for Biblias Biblias szerint:

    Szia Attila!
    Ezt írod:” Ő mindenható, megtehetne bármit, de csak a jót teszi meg. Az viszont, hogy mi bizonyul minden szempontból jónak, mindentudása mérlegén válik nyilvánvalóvá. Isten így valósítja meg önmagában a tudás, az erkölcs és a cselekvés tökéletes hármasát.”
    Nagyon megragadott ez a gondolatod, de az egész sorozat inspiráló.
    Köszönöm.

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Köszönöm a visszajelzéseket, örülök, hogy érdekesnek találtátok. Az őstörténet az egyik kedvenc részem a Bibliában, nagyon komoly mélységei vannak.

    • Gravatar for Régi Róbert Régi Róbert szerint:

      Szia Attila!

      Nemcsak érdekes, de átfogó, alapos, és új megközelítése annak, hogy lehet teológiáról elmélkedni. Lelkésztől, teológustól így még nem hallottam beszélni. Ezért úgy érzem szükséges ez a blog. Sokat segít. Köszönöm! Az előzőre is válaszolni fogok:)

  • Gravatar for Régi Róbert Régi Róbert szerint:

    Nagyon komoly mélységek…

    Ha ketten összegyűlnek…

    Az előző felhívásoddal feladtad a leckét. Mondhatnám: nem ér!
    Én nem vagyok képzett teológus. De ez olcsó kibúvó lenne.
    Beleásom magam. Lehet, hogy segítséget is kérek, de nem adom fel. Próbálom megfelelő színvonalon és mélységében feltárni mire gondoltam. Bár nem vagyok a szavak mestere sem. És nem tudom meddig mehetek el. Így vagy úgy megkapod a választ. De akkor te is jössz egyel!

  • Gravatar for Dani Bence Dani Bence szerint:

    Kedves Jorsits Attila!

    Remélem nem jelent problémát, hogy a “jó és rossz tudásának fája” című blog-sorozat kapcsán csak most szólok hozzá a témához, hiszen ezek tavaly novemberi bejegyzések.

    Írásaiban elemzésre kerül a kételkedési-mechanizmus belső természetrajza. A bibliai textushoz hűen olyan kényszerítő erejű destruktív folyamatként ábrázolja, amely megmérgezi a változékony ember harmonikus kapcsolatát a tökéletes és ezért változhatatlan Istennel. Ennek a szükségszerűtlen – és éppen ezért felfoghatatlanul tragikus – folyamatnak a közvetlen következménye Isten jogos és igazságos büntetése, amelyet az ember önhibájából, szabad döntésével vont magára: 1Móz 3,16-19 alapján kilátástalan fáradozás a létfenntartásért, az élettel járó rengeteg fizikai fájdalom, elszigeteltség az emberi kapcsolatok terén, az egyéni életút végén a halál mint mindent értelmetlenné tevő megsemmisülés…

    Az bűnbeesésről szóló igerészre vonatozó elenyésző olvasmányaim alapján ezen “múltba tekintő prófétai beszédnek” az igehirdetés az elsődleges funkciója, tehát nem a “hogyan”, hanem a “miért” kérdésére ad hitbéli választ. Az allegória mint a közlést hatékonyabbá tevő irodalmi eszköz jelenik meg, ezért nem vezet önellentmondáshoz. Azonban a közölt tartalom “betű szerinti” igazsága/érvényessége metszően egyértelmű a személyes létezésünkre vonatkoztatva (gyötrelem, fájdalom, halál), ezért számomra a “hogyan” megválaszolása sem kerülhető el, amennyiben ennek filozófiai-teológiai következményeivel számolnunk kell. Ez vezetett el az alábbi dilemmához:

    1. állítás: Az Isten által teremtett Világegyetem egyidős a saját természeti törvényeivel, ezért a teremtéssel létrehozott idő lineáris tengelyén haladva nem feltételezhetünk egy olyan történelem előtti eseményt, amely módosította a fizikai létezésünket befolyásoló természeti alaptörvényeket.

    2. állítás: Egy ember által jött a bűn a világba. (Róm 5,12) Tehát beszélhetünk az első bűn elkövetése előtti és utáni periódusról, hiszen Isten az embert nem eleve bűnösnek és romlottnak teremtette (a bűn szükségszerűtlensége).

    3. állítás: Ezen bűnbeesés következménye testi valóságunkra nézve is katasztrófális a Genezis könyvének tudósítása szerint. Tehát e szerint az idő egy ismeretlen pontján mégis végbement egy esemény, amely lényegi, negatív irányú változást hozott az ember testi-lelki valóságában. Számomra itt most az a fontos állítás, hogy nem pusztán lelki-szellemi, hanem materiális valóságunkra is pusztító következményekkel járt. (Megjegyzés: egyúttal elfogadom, hogy szoros összefüggésben kell szemlélnünk a két szempontot, tekintettel a személyes emberi valóság pszichoszomatikus egységére).

    KÉRDÉSE(I)M:

    Hogyan tudjuk a fenti ellentmondást egy érvényes kijelentésben feloldani úgy, hogy a kinyilatkoztatáshoz maradéktalanul hűségesek maradjunk?
    Hiszen ha a bűnbeesés előtt is adott volt a természet kegyetlensége (pl. a túlélésért folytatott véres harc az állatvilágban), a fizikai szenvedés (pl. szülés fájdalma, betegségek), a test elöregedéséből fakadó halál, akkor kénytelenek vagyunk a bűnbeesés következményeit leszűkíteni az Isten-ember kapcsolat lelki-szellemi területére.
    Ez viszont számomra önellentmondásnak tűnik, hiszen akkor Isten eleve ilyen kíméletlennek alkotta meg a természetet? Eleve elkerülhetetlenné téve a fájdalmat és a halált?
    Akkor ezek szerint a helyes Istenkapcsolatunkból forrásozó belső harmóniánkat és “üdvbizonyosságunkat” vesztettük el a bűnbeesésben és már a bűnbeesést megelőzően is “az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik” (Róm 8,22) a megváltásért, amíg Isten újjá nem teremti Krisztusban?

    Segítő válaszát előre is hálásan köszönöm!

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Nagyon jól látja a feszültséget a “miért” és “hogyan” kérdései között a teremtéstörténet elbeszéléseiben. Valóban jellemző, hogy bár elsősorban igehirdetési céllal íródott, mégis sok esetben túlságosan konkrét kijelentéseket tartalmaz ahhoz, hogy ne gondolnánk azt, hogy a szöveg maga igényli a “betű szerinti” értelemzést. Az ebből következő dilemmákat teljesen jogosnak tartom.

      Az ellentétek feloldását véleményem szerint a szöveg műfajában, illetve a kor gondolkodásmódjában találjuk.

      A teremtéstörténet egy aitiologia, amely a jelen állapotából következtet vissza a kezdetre, a szerző(k) aktuális ismereteinek fényében. Gyakorlatilag a lét alapvető feszültségeiből fakadó kérdésekre keresi a választ. Például: Isten jó -> Isten nem teremt rosszat -> Honnan van tehát a rossz? -> Ha nem Isten teremtette, akkor utólag jelent meg, stb. Mindezt a szerző(k) a saját koruk természeti ismereteinek fényében teszik. Az következtetések a műfajból eredően tehát lehetnek igazak, de a történések leírását tekintve nem feltétlenül tényszerűek. Ez utóbbit az ókori héber gondolkodásmód egyébként nem is igényli. A lényeg számukra nem a történeti pontosság, hanem a leszűrhető tanulság. Ez a szemlélet messze távol áll a mai európai ember tényszerű gondolkodásától.

      Persze mindezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy miért érdemes mindezek után foglalkozni a szöveggel? Amiatt, amit üzen. A teremtéstörténet esetében, hogy a világot Isten teremtette, hogy a bűn és Isten nem fér meg egymással, hogy a bűn ellen harcolnia kell annak, aki Istenhez közel akar kerülni, stb. A szöveg félreérthetetlen, “megszólító” aktualitása az ihletettségéből fakad. Így válik a Szentírás a tökéletlen, sőt sokszor hibás emberi szavakba, gondolatokba helyezett, tökéletes és tévedhetetlen Isteni kijelentések hordozójává. Emiatt lehetséges a néha szimbolikus események, párbeszédek elemzéséből valós, és hihetetlenül aktuális üzenetet kiolvasni.

      A fő probléma, hogy ezek a szövegek nem csak egy más kor, hanem egy nagyon más gondolkodásmód termékei is, amellyel sok esetben nem kompatibilis a saját XXI. századi gondolkodásmódunk, történelemszemléletünk. Én az ellentmondást (és azok feloldását is) itt látom.

      (Érdekességképpen írtam egy sorozatot a bibliai időszemléletről, ajánlom elolvasásra – a kérdéses téma a 3. résztől kezdődik. Abban jól látszik például, hogy mennyire másképp gondolkodtak a Biblia emberei az időről, mint mi: A Biblia időszemlélete.)

  • Gravatar for Dani Bence Dani Bence szerint:

    (Ajánlására végigolvastam a Biblia időszemléletéről szóló sorozatot is.)

    Elfogadom, hogy:
    – a bűnbeesésről szóló elbeszélés a kinyilatkoztatott igazság hordozója.
    – a nyelvi közeg, amelyben megfogalmazódott, ki van szolgáltatva az emberi tökéletlenségnek.
    – a szöveg egy olyan világ- és időszemlélet jegyében került lejegyzésre, amely részben nem illeszkedik az én szemléletemhez: tehát nem vezet célra, ha feltétlenül egy tényszerű esemény nyomát keresem a szöveg mélyebb jelentésrétegeiben; ez esetben az idő objektív fogalma sem releváns, mivel a homogén idő fogalma a modern természettudományos világképünk “tartozéka”, stb.
    – az elbeszélés valójában a (szerző számára adott) jelenkor elkeserítő állapotából indul ki, egyetemes tapasztalatokat összegez és ezen állapot okát keresi, hogy választ kapjon azon kérdésekre, melyek az emberi létezés elégtelenségeiből következnek. (És mivel az emberi létezés alapadottságai nem változnak, ezért a szöveg nem veszít örökös aktualitásából.)

    Az Ön magyarázata szerint:
    “A lényeg számukra nem a történeti pontosság, hanem a leszűrhető tanulság.” A tanulság, mint pl.:
    “…a világot Isten teremtette,
    …a bűn és Isten nem fér meg egymással,
    …a bűn ellen harcolnia kell annak, aki Istenhez közel akar kerülni…”

    Akkor ezek szerint még a Teremtés könyve sem közöl ismeretet arról, hogy volt-e az emberiség történetében egy olyan periódus, amikor Istennel harmóniában, bűn nélkül élt az ember? Vagy volt vagy nem volt, de nincs róla ismeretünk a kinyilatkoztatás alapján? Homályba vész a tényszerű (történelmi) eseményre irányuló kérdés és kizárólag a saját, személyes életünkre vonatkoztatva tudjuk értelmezni a tanulságot?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      A teremtés könyve (mivel aitiologia) egész pontosan azt állítja, hogy lennie kellett egy ilyen harmonikus, bűn nélküli állapotnak, hiszen ebből az alapállapotból eredeztethető az ember és a világ jelenlegi állapota, és az aktuális Isten-ember viszony. A történetből kibontakozó tanulságokat kezeli tényként, és nem az események pontos lefolyását akarja rögzíteni, tehát nem leíró, hanem tanító igénnyel lép fel. Az pedig a történet jellegéből következik, hogy a tanulság személyes, és egyben globális érvényű.

  • Gravatar for Molnar Gabor Molnar Gabor szerint:

    Elnézést,hogy hozzászólok ehhez az érdekes témához újra,én ugy gondolom,hogy itt nagyon fontos dolog van leírva,és teljesen egyet értek azzal,hogy a tanulság személyes,és mivel minden emberre vonatkozik globális,és hogy egy kicsit más oldalról is megvilágosítsam a dolgot,gondolva arra ,hogy most tökéletes kezdés volt vagy nem volt tökéletes kezdés,amikor egy gyermek megszületik erre a világra,bűntelen,legjobb tudomásom szerint ez a szó hogy bűn,az céltévesztést jelent,ergo egy kisbaba mikor megszületik erre a világra még nem lehet cél tévesztő,vagyis bűntelen,amit nevezhetünk tökéletes állapotnak is,(természetesen most normál helyzetet vegyünk alapul),,nem sérült a baba,,pl,tehát mivel én is úgy gondolom,hogy a tanulság személyes,ez minden emberrel ugyan úgy meg kell ,hogy történjen,a gyermek,(mindenki)belép ebbe a világba,tehát ha az időanalógiát is beveszünk a történetbe,az első ember is tökéletesként kezdte,a paradicsomban volt.Nem akarom most újra leírni,de van pár megjegyzésem az előző az az harmadik részben,és az szorosan hozzátartozik ehhez,tehát mikor a kisgyermek kezdi felfogni a világot maga körül,a világ mindenképp hatással van a gondolkodására,gondolom ez elvitathatatlan,valakinek ezt a gyermeket nevelnie kell,bárki is legyen az,ideális esetben a saját szülők,(ha nem neveli senki,nagyon nagy esélye van,hogy meghal,egy csecsemő nem tud gondoskodni magáról)van egy olyan szó,hogy eredendő bűn,a gyermeket mikor valaki gondozza,megtanítja arra amit maga is megtanult,mivel az ember az írás szerint kiűzetett a paradicsomból,megtévedt,már ezt írtam,hogy megtévesztették,a világ megtévesztette,ezáltal cél tévesztő lett,óhatatlanul ezt a tévedést tovább örökíti,hasonlóan ugye mint ahogy ha van egy program,és a programban ha van vírus,azt tovább adja egy másik programnak.A gyermek megtanul sok mindent a szülőktől,de a gyermek is szembesül a világban lévő megtévesztővel,meglátja a jót és a rosszat,(meglátja a polaritást)ezen én sokat gondolkodtam,Isten a világot megteremti,Isten és a bűn nem fér meg egymással,és ez teljességgel igaz,(főleg ha ugy nézzük,hogy Isten nem lehet cél tévesztő)Isten az embert saját képmására teremti,Isten jót teremtett,Genezis 1,31,És látá Isten,hogy minden amit teremtett vala,ímé igen jó.Minden amit teremtett,gondolom a szerző nem véletlenül hangsúlyozza,ezért írtam már az előző részben is,hogy rendkívül különös lenne, ha Isten tévedne,és az még különösebb számomra,hogy az emberek olyan dolgot fogadnak el ténynek,ami nincs írva a bibliában,természetesen itt Luciferre gondolok,ráadásul,ehhez a névhez van egy szép ívű gondolatmenet is,ami teljesen emberre jellemző,lázadás,árulás,irigység,de az viszont igaz,hogy az akkori író,lehetséges,sőt,megkockáztatom,hogy ő is az emberre gondolt,ugyanis fény hozó,Jézus nem egy fény hozó?nem felvilágosítani jött az embereket?nem tanítani jött? János 8,12,Ismét szóla azért hozzájuk Jézus mondván,Én vagyok a világ világossága:a ki engem követ nem járhat sötétségben,hanem övé lesz az életnek világossága.
    De mi történt?mi van a bibliában írva?Isten ültetett mindenféle fát,tekintetre kedvest,és eledelre jót,az élet fáját is és a jó és gonosz tudásának fáját,és ugye egy figyelmeztetés,ha eszel a jó és gonosz tudásának fájáról akkor bizony meghalsz.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Az eredendő bűnt többek között a rosszra való hajlamban definiálja a teológia, de ez önmagában nem egyértelműen kárhozatra vezető, pl. gyermekhalál esetén sem.

  • Gravatar for Molnar Gabor Molnar Gabor szerint:

    Szia Attila! egyszerűbb így ha nem magázódunk,úgy nézem kb egy időben születtünk,először is amit Bence feszegetett,hogy mi volt a bűnbe esés előtt,idézem,- Hiszen ha a bűnbeesés előtt is adott volt a természet kegyetlensége (pl. a túlélésért folytatott véres harc az állatvilágban), a fizikai szenvedés (pl. szülés fájdalma, betegségek) ez egy jó megközelítés,hisz ez akkor egy ellentmondás lenne,Mozes 1,29,És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.30,A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lőn.tehát a biblia szerint a bűnbe esés előtt nem voltak ragadozók,(a vizekben élőkről nem ír) a szülés fájdalmát kifejezetten említi a bűneset után.
    Igen a bűnre való hajlam,jóra való hajlam, rosszra való hajlam,ha az ember meg van tévedve,eltévedt,mire való hajlama van?a világban mindig van jelzés a rosszra,persze ez most nem egy könnyű értelmezés,hisz ez a történet elég régóta fenn áll,mármint a bűnbe esés,elég sok generációnak volt ideje gondolkodni rajta,de úgy látszik nem sokan értették meg,pedig elég húsba vágó,persze most mondhatnánk hogy dehát az egyház,ad választ,erre megint lehetne mondani,de melyik egyház?(Római?Görög?Protestáns?) csak ,hogy pár nagyot említsek,nem szabad félre érteni,nem ítélek el senkit és semmit,(legalábbis törekszek erre,)de Jézus határozottan kijelenti,Ján,14,12 Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.,,valahol itt csak gond lehet,ezt nem mostanában jelentette ki,de ez túl messzire vezet most,visszatérve a jóra való és rosszra való hajlamhoz,az egésznek mindenképp itt kell keresni a gyökerét,tehát volt egy ideális állapot,és ez megromlott,miért?az ember megtévedt,megtévesztették,de hogyan?ha minden jó és tökéletes,márpedig a biblia ezt állítja,erre azt mondják a sátán,ő volt a félrevezető,de hogy került bele a képbe?Isten nem teremtett gonoszt,ha bármilyen hasonló dolgot is cselekedett volna csak le lenne írva,de nincs írva és ennek a biblia elején le kéne hogy legyen írva,az hogy egyesek értelmeznek itt dolgokat,Izaiás 14,12 ,ez kicsit a teremtés után íródott pár ezer évvel,és ez csak egy értelmezés,és nem véletlenül nincs írva,de ez a dolog annyira benne van a köztudatban,hogy az emberek abszolút természetesnek veszik,mi van írva a bibliában? Isten ültetett fákat,és közte a jó és gonosz tudásának fáját,igen,a kígyó és a nő párbeszéde,ha szó szerint értelmezi akárki,akkor a nő a hibás,(és a kígyó aki ugye nem véletlenül van írva,hogy ravaszabb minden mezei vadnál,ravasz,megtévesztő,az angol fordításban ezen kívül,hajszálnyi,apró,lehelet finom,jelentése is van,nem néztem meg hogy az ,eredetiben ,mi is az eredeti? írásban milyen szóval jellemzik,mármint mi a jelentése,de itt határozottan szimbólummal van dolgunk,tehát nem a nő a hibás ennek más jelentése van,egyébként is megtévesztés történt,már megint jó hosszúra sikerült ez az írás,de nem lehet két szóban leírni,tehát az ember egy ideális állapotban van,de történt valami apró hiba,(megtévesztés)az ember ideális állapotban van,nincs benne bűn,nem is lehet hisz nincs gonosz,legalábbis akkor,(és nem láthatja ,hogy ragadozók tépik az élőt,hisz füvet esznek,)de azt látja ,hogy besötétedik,azt érzékeli,hogy megéhezik,(anyagcsere van,hisz az állatok és az ember táplálkozik,) tehát a polaritás csak jelen van,újra és újra megéhezik,és besötétedik,a polaritás látszata három dimenzióban elkerülhetetlen,egy testnek,kell hogy legyen jobb és bal oldala,vagyis kettősség látszata áll fent,ráadásul hiány keletkezik,mindenképp hiány keletkezik,hisz a föld is forog,és emiatt az egyik oldala árnyékban van,a föld is három dimenzióban van,de mivel egy a teremtő,ez mindenhol tükröződik,az atomnak is van pozitív és negatív oldala,meg minden kiterjedésnek,és ahol hiány keletkezik,ott az egyensúly megbomlik,márpedig ha valaki megéhezik az is egy hiány,de minden más is,ez a hiány félelmet generál,persze először csak jelenléktelen szinte észrevehetetlen de minden dolog kicsiben kezdődik,ráadásul ezzel nincs is baj,hisz újra megvirrad,de az ember megijed,félelem keletkezik benne,és ez a szimbóluma a kígyónak,ugyanis a félelem,nagyon hasonló a kígyó mérgéhez,mármint ahogy öl,hisz a kígyó az aki mérget fecskendez az áldozatba és a méreg szétárad a testben,és megöli,a félelem teljesen ugyan így működik,,gondoljunk a stresszre,nem azonnal öl,, a kígyót sem látják az emberek,az erdőben ha sétál nem veszi észre hogy kígyó van ott,véletlenül lép rá,a félelem is hasonló nem lehet látni,tehát a fa el van ültetve az édenkertben,és az nem is azonnali halált okoz,mint ahogy le is van írva,ha eszel belőle,,meghalsz,viszont nem értem a gyerekhalál esetét,,mire gondolsz?



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.