TeológiaBlog

Hogyan legyünk elégedettek? 4.

Hogyan szabadulhatunk meg az irreális alapokon nyugvó, kínzó elégedetlenségtől? A békés, megelégedett élet kulcsa.

„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel.” (1Tim 6,6)

Kétfajta elégedetlenség létezik. Az egyik a nagyon is jogos, reális alapokon nyugvó elégedetlenség, amit valós hiányok és szükségek okoznak. Legyen szó saját vagy embertársaink elégedetlenségéről, ezek csökkentése, megszüntetése mindannyiunk feladata. A valós szűkölködés, a nyomor, az igazságtalanság elleni harc a keresztény ember számára is feladat és kötelesség. Az elégedetlenségek másik fajtájának – amelyről Pál apostol beszél – viszont nem sok köze van a reális igényekhez és a valós szükséghez. Ennek oka, hogy az ember az élete sok területén nem tudja kimondani, hogy elég. Állandóan hajszolja a többet és a jobbat, miközben valós szükségletei ezt nem indokolják. Ez a fajta elégedetlenség sajnos a keresztényeket is sújtja, nem szabadít meg tőle automatikusan a hit. Nem véletlen, hogy a megelégedéssel kapcsolatban Pál apostol a hit harcára buzdít. Tovább…

Hogyan legyünk elégedettek? 3.

A hithez automatikusan jár a megelégedés, vagy küzdeni kell érte? A megelégedettség mint erény.

Mindannyian boldogok akarunk lenni. A boldogság kulcsa pedig a teljesség, a kiteljesedés – amikor az ember élete minden területén a helyére kerül, ezzel betöltve hivatását. Mivel a hivatás betöltése, a kiteljesedés olyan fogalmak, amelyek – érthető módon – mindenki számára mást jelentenek, nehéz erről a témáról konkrétumokban beszélni. Azt azonban általánosságként nyugodtan megfogalmazhatjuk, hogy amíg ez a kiteljesedés nem történik meg, addig az ember nem tud békére lelni, valamit mindig hiányolni fog. A hiány érzetét persze a lehető legváltozatosabb módokon próbáljuk meg enyhíteni vagy épp elnyomni. Tovább…

Hogyan legyünk elégedettek? 2.

Igények, szükségletek, vágyak: életünk elégedetlenség és elégedettség közepette zajlik. Meghatározó azonban, hogy mi uraljuk ezeket az állapotokat, vagy azok minket.

„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” (1Tim 6,6-7)

A sorozat első részében tisztáztuk a megelégedés fogalmát. Láthattuk azt is, hogy a megelégedés hiánya az ember igényeit elferdíti olyan módon, hogy az egyes anyagi javakat már nem a valós szükségletei szerint gyűjti, hanem elégedetlenségétől hajtva irreális módon felesleget halmoz. Azt is megjegyeztük, hogy a Biblia anyagi javakkal kapcsolatos tanításai sehol sem a szükséges dolgok, hanem csak a tisztességtelenül szerzett vagy helytelenül használt – pl. feleslegesen halmozott – javak ellen szólnak. A probléma gyökere tehát az elégedetlenség. Tovább…

Hogyan legyünk elégedettek? 1.

„Pénz beszél, kutya ugat” – állítja a közmondás. Pál apostol szerint itt az ideje, hogy az emberek visszavegyék a szót a pénztől.

„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” (1Tim 6,6-8)

Pál apostol Timóteushoz írt levelének utolsó fejezetében különféle intelmekkel látja el ifjú szolgatársát. Ezek között találhatók a fenti, megelégedéssel kapcsolatos sorok, melyekben az Apostol a nyerészkedés és a meggazdagodni akarás veszélyeire hívja fel a figyelmet. Pál mindezekkel szemben valódi nyereségről beszél, amit az ember nem anyagi javak halmozásával ér el. (Itt röviden meg kell jegyeznünk, hogy a Biblia a közhiedelemmel ellentétben alapvetően nem magát a gazdagságot, hanem csak a tisztességtelenül szerzett vagy helytelenül használt vagyont ítéli el.) Igeszakaszunk fő témája tehát a valódi nyereség kérdése, melynek két egymással szemben álló oldalán a megelégedést, illetve az evilági javak halmozását találjuk. Tovább…

Milyen a jó hitvallás?

Te kinek mondod az Emberfiát? Mi a hitvallásunk tétje a hétköznapokban?

„Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Erre megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter megszólalt, és így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,13-15)

A kérdés, amit Jézus ebben az idézetben a tanítványoknak feltesz, a kereszténység egyik legfontosabb kérdése. Kinek mondjátok Jézust? Mielőtt bárkinek meglódulna a fantáziája, le kell szögeznünk, hogy az itt szereplő ige (legó) jelentése ténylegesen „mondani, beszélni, elbeszélni”. Jézus itt nem arra kíváncsi, hogy az emberek vagy a tanítványok hogyan, milyen bonyolult teológiai elméletekben gondolkodnak Jézus lényéről, természetéről, hanem arra, hogy mit mondanak el Róla pl. egy beszélgetés során. A kérdés lényege tehát nem az, hogy mit tudnak vagy hisznek, hanem az, hogy ténylegesen mi hangzik el, amikor valakinek Jézusról beszélnek. Jézus itt a tanítványok gyakorlatban megvalósuló hitvallására kérdez rá. Tovább…