Jézus pere 2.

Történeti áttekintésünkben elérkeztünk Jézus korához. Milyen körülmények uralkodtak Jézus perének idején Izraelben?

Jézus perének idején Júdea már évtizedek óta a Római Birodalom egyik provinciája volt. Az evangéliumok szövegéből érezhető, hogy mekkora volt a feszültség a zsidóság és a római hatóságok között. Ennek nem csak az volt az oka, hogy Róma megszálló hatalomként volt jelen az országban. A legnagyobb ellentét a tökéletesen ellentétes és mindvégig kibékíthetetlen vallási gondolkodásból fakadt.

A Makkabeusok által kivívott függetlenség Kr. e. 63-ig tartott, amikor az egyre terjeszkedő Római Birodalom képviseletében Pompeius serege megérkezett Jeruzsálemhez és ostrom alá vette a várost. A hadvezérnek tudomására jutott, hogy szombaton a zsidók számára csak a védekező hadakozás megengedett, tehát támadni nem fognak. Ezért szombatonként a rómaiak sem támadtak, hanem a nyugalmat kihasználva egyre közelebb és közelebb telepítették erőiket a városhoz. A betörést is szombatra időzítették, a véres győzelem lezárásaként pedig Pompeius, a legnagyobb gyalázást elkövetve, bement a Templom szentélyébe, a Szentek Szentjébe.

Forrás megjelenítése/elrejtése

Ettől kezdve a zsidók országa hivatalosan is a Római Birodalomhoz tartozott, ami többek között azt is jelentette, hogy bármilyen tisztséget csak jóváhagyott személy tölthetett be, ideértve a főpapi tisztséget is. A jóváhagyás legfőbb feltétele a Birodalommal való együttműködés volt. Azt, hogy ebben a helyzetben mennyire nem volt problémamentes bármilyen vezető tisztséget betölteni, jól példázza Nagy Heródes uralkodása.

Heródes meg volt győződve róla, hogy országának békéjét és jólétét egyedül a Római Birodalommal való együttműködés biztosíthatja, és azon igyekezett, hogy erről népét is meggyőzze. Első intézkedései között tartják számon, hogy felújíttatta és megnagyobbíttatta a Templomot úgy, hogy közben a kultusznak egyetlen percig sem kellett szünetelnie. Heródes nagy uralkodó volt, építkezéseit Salamonéhoz hasonlították, ám népe tiszteletét haláláig sem sikerült kivívnia. Állandó lázadások, békétlenség között uralkodott, s ennek egyik oka a Rómával való jó kapcsolata volt.

Forrás megjelenítése/elrejtése

Jézus perének idején Rómában Tiberius császár uralkodott, Júdea helytartója pedig Poncius Pilátus volt. Pilátus híres volt zsidóellenességéről, amit első jeruzsálemi megjelenésekor tudomására is hozott a népnek azzal, hogy bevitette a városba a császár képmásával díszített hadi jelvényeket, nem törődve az ezt tiltó zsidó vallási törvényekkel.

Forrás megjelenítése/elrejtése

Láthatjuk, hogy a zsidóság és Róma kapcsolata az első pillanattól kezdve feszültségekkel teli volt. A rómaiak ezt nem értették, mert Róma megjelenése valójában fellendülést hozott. Utakat, vízvezetékeket, kulturális és középületeket építettek, katonai védelmet biztosítottak, magukkal hozták “Róma békéjét”. Sok provinciában ezért nagyon szerették őket, de Izraelben nem sikerült elfogadtatni magukat. Az ok vallási volt. Izrael egy Istent tisztelt, Róma többet. Izrael Istene kizárólagosságot követelt, Róma istenei közé Jahve is befért. Izrael számára a pogányság tisztátalannak számított, Róma számára nem létezett olyan vallás, amit ne tudott volna integrálni. Az ellentétekből származó sorozatos konfliktusok miatt a római tisztségviselőknek gyorsan meg kellett tanulniuk távol tartani magukat a zsidók vallási vitáitól. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu