TeológiaBlog

Az aranyborjú

Frissen szabadult nép sürgősen istent keres – avagy miért törekedjünk megismerni Istent és az Ő akaratát?

„Visszatért tehát Mózes az Úrhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának.” (2Móz 32,31)

Az Egyiptomból való kiszabadulás után Izrael népe a Szentírás tanúsága szerint három hónapja vándorolt, amikor elért a Sinai-hegy lábához. Ez idő alatt átéltek több olyan csodát, amelyeket Isten Mózesen keresztül vitt végbe, ilyen volt például a tenger kettéválasztása. Láttak olyan csodákat is, amelyeket Isten Mózes közreműködése nélkül művelt, például az őket vezető felhőt és tűzoszlopot. Amikor megérkeztek a Sinai-hegyhez, Mózes – Isten parancsára – ünnepélyes beszédet intézett a néphez, melyben arról beszélt, hogy az Úr szövetséget köt velük, és Isten népévé lesznek, ők pedig fogadalmat tettek az Úr iránti hűségre. Ezután felment Mózes a hegyre és ott megkapta Istentől a tízparancsolat kőtábláit. Amikor visszatért a táborba, látta, hogy a nép az Áron által készített aranyborjút imádja. Hogy történhetett, hogy az imént még ünnepélyesen fogadkozó nép így eltévelyedett? Tovább…

Éves horoszkóp helyett

Mi várható a Biblia szerint 2013-ban a munkád, az anyagiak és a magánéleted területén?

„Bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” (Mt 17,20)

Sokat gondolkodtam, hogy miről is írjak a 2012-es év utolsó TeológiaBlog bejegyzésében. Mivel ez a cikk pontosan az év utolsó napján jelenik meg, úgy gondoltam, jó lenne valami olyan üzenetet megfogalmazni, ami útravaló lehet a 2013-as esztendőre.

Év végén tele van az internet és számos magazin az ilyenkor szokásos éves horoszkópokkal, amikben az a megdöbbentő, hogy sokan ismernek rá bennük a saját életkérdéseikre. Sokan érzik úgy, hogy tényleg róluk szólnak ezek a jövendölések. Mit is kezdjen ezzel a keresztény ember, aki hiszi, hogy sorsunk nem a csillagok állásától, hanem Isten kegyelmétől függ? A horoszkópok azon a régi megfigyelésen alapulnak, hogy az emberek időről időre ugyanazokkal a problémákkal küszködnek, és ugyanazokra a kérdésekre keresik a válaszokat. A Biblia ezt a mindenkire kiható nyomorúságot a bűn törvényszerűségének hívja. Ez röviden azt jelenti, hogy ha ugyanaz a bűnünk, ugyanazok az abból fakadó problémáink is. Az eredendő/áteredő bűn miatt az emberiség egészének szembe kell néznie bizonyos bűnből fakadó törvényszerűségekkel. Mik ezek a törvényszerűségek? Tovább…

Királyok királya 4.

Mit jelentenek és mi az eredetük a karácsonyi történetből jól ismert motívumoknak? Negyedik rész.

„Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,11)

Az égi jel egyértelmű volt, a bölcseknek nem kellett sokat godolkodniuk, hogy merre induljanak. Egyenesen Jeruzsálembe mentek, a zsidók országának fővárosába, hiszen logikusnak gondolták, hogy az új király ott születik meg. Útjuk során azonban három csalódással kellett szembesülniük:

• Az első csalódás, hogy senki sem tudott az új király születéséről. Jeruzsálemben kérdezősködtek, hogy ki mit tud a trónörökösről, de senki nem hallott semmit. Talán tévedtek? Egy trónörökös megszületése nem olyan esemény volt, amit eltitkolnak. Hatalmas népünnepélyeket tartottak, ahol az ünnep fénypontjaként nyilvánosan bemutatták a gyermeket. A zsidók országában azonban csend volt. Senki nem hallott semmilyen új uralkodóról.

Tovább…

Királyok királya 3.

Mit jelentenek és mi az eredetük a karácsonyi történetből jól ismert motívumoknak? Harmadik rész.

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt. Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!” (Mt 2,1-8)

Amikor a napkeleti mágusok látták az égi üzenetet, azonnal útnak indultak. Első útjuk Jeruzsálembe, a zsidók országának fővárosába vezetett, de az új, igazságos király helyett csak egy öreg, tébolyodott uralkodót találtak. Ám Heródes nem volt mindig az a kegyetlen zsarnok, akinek mi ismerjük.

Heródes már Kr. e. 49-től uralkodott Palesztina egy része felett. Antoniusnak (a második triumvirátus egyik tagjának) barátja és szövetségestársa volt. Amikor Kr. e. 31-ben az actiumi csatában Octavianus (a későbbi Augustus császár) legyőzte Antoniust, Heródes félve a megtorlástól a győztes elé sietett. Nem tagadta, hanem bátran vállalta Antoniusszal való barátságát, ugyanakkor biztosította is Octavianust, hogy ha megkegyelmez neki, akkor legalább olyan nagy hűséggel fogja őt szolgálni, mint korábban Antoniust. Octavianus megkegyelmezett a megalázkodó uralkodónak, és egész Palesztina urává tette őt. Tovább…

Királyok királya 2.

Mit jelentenek és mi az eredetük a karácsonyi történetből jól ismert motívumoknak? Második rész.

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,1-2)

Jézus születéstörténetének legismertebb szereplői a napkeleti bölcseknek nevezett rejtélyes emberek. Talán titokzatosságuk miatt, a történelem során sok feltételezés és legenda kapcsolódott ezekhez az alakokhoz; itt gondolhatunk mindjárt a népszerű három királyok elnevezésre, amit a Biblia szövege azonban nem támaszt alá. A Szentírás nem királyokként említi őket, és nem helytálló a bölcsek kifejezés sem. Az eredeti görög szöveg magoi-nak, azaz mágusoknak nevezi őket, ami első hallásra furcsa lehet, de a történetet valójában sokkal érthetőbbé teszi. Az evangélium nem erősíti meg azt sem, hogy hárman lettek volna, ezt a következtetést a hagyomány az általuk hozott ajándékok számából – arany, tömjén, mirha – vonta le. A szöveg egyszerűen csak többesszámban beszél róluk, ami annyit jelent, hogy minimum ketten voltak. Tovább…