TeológiaBlog

Idegesítő hívők?

Egy asszony hitre váltotta az esélytelenek nyugalmát.

„Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül. Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,1-8)

Az ókori Izraelben az özvegyek a szociálisan rászorulók csoportjába tartoztak. Nem azért, mert nem volt pénzük vagy földjük, hiszen akár komoly vagyont is örökölhettek, hanem azért, mert nem volt pártfogójuk. Fontos tudni, hogy szociális értelemben nem az az asszony számított özvegynek, akinek meghalt a férje, hanem az, akinek mindemellett nem volt nagykorú fiúgyermeke. Csak a felnőtt férfiaknak volt szavuk bármilyen hivatalos kérdésben, ők tudták jogi és más ügyletekben képviselni magukat vagy a családjukat. Ha egy özvegy valakivel perbe keveredett, akkor biztosan veszített, mert a nők és gyerekek tanúvallomását nem fogadták el. Az özvegyek speciális problémája tehát a védtelenség állapota volt, az, hogy fokozottan ki voltak téve az igazságtalan ítélkezésnek. Tovább…

Isten kardja

A hatalom eszköze Isten kezében fegyver az életre.

„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12)

A kétélű kard a Bibliában sok helyen szerepel a hatalom szimbólumaként és az ítélet eszközeként. Érthető a párhuzam, hiszen a korabeli katonáknak a legfontosabb fegyvere volt, amit kötelesek voltak tisztán és élesen, vagyis mindig harcra készen tartani. A legfélelmetesebb és leghatékonyabb kézifegyver volt a kétélű kard. A Zsidókhoz írt levél szerzője azt írja, hogy Isten igéje még ennél az eszköznél is hatékonyabb. Naturalisztikusan írja le, hogy az ige a kardhoz hasonlóan (a görögben szó szerint) behatol az emberbe, és elválasztja a belső szerveket egymástól, sőt megítéli a szív gondolatait és szándékait – erre egyetlen kétélű kard sem lenne képes. A görög szövegben ez a bizonyos szétválás szó nem a kettévágás értelmében szerepel. Itt elválasztásról és megkülönböztetésről van szó. Tovább…

Lépcsőzetes szeretet

Elmélyíteni az Istennel való kapcsolatunkat – sokszor hallottuk, mindig próbáljuk, de gyakran érezzük úgy, hogy voltaképpen nem tudjuk, hogyan is kellene ezt csinálni. Íme néhány konkrét tanács a Példabeszédek szerzőjétől.

„Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. Az ÚR intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Péld 3,5-12)

Kapcsolataink igen sokfélék minőségük, mélységük tekintetében. Laza ismeretség és szoros családi kötelék; kollegiális viszony és hivatalos kapcsolat; alkalmi találkozás és régi, szoros barátság egyaránt megtalálható életünkben. Az a mód is, ahogyan Istenhez kötődünk, kinél-kinél más. A Vele való kapcsolatunk mindig fejlődhet, mélyülhet, ezért a fenti idézetben az író megmutatja azt az ideális, tökéletes formát, amely felé törekednünk kell. Tovább…

Hitetlen követők

Vannak, akik azért követik Jézust, mert nem akarnak hinni benne.

„Onnan eltávozva bement a zsinagógába, ahol volt egy sorvadt kezű ember. Megkérdezték Jézustól: Szabad-e szombaton gyógyítani? – hogy vádat emeljenek ellene. Ő pedig ezt mondta nekik: Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton! Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik. A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.” (Mt 12,9-14)

Jézus követőinek sorában mindig ott vannak azok, akik Őt szabadítónak vallják, de ott vannak azok is, akik szerint egy törvényszegő szélhámos. Az egyik csoport azért követi, mert tanítást vár Tőle, a másik csoport azért, hogy valami olyat halljon, amit aztán felhasználhat ellene.

Jézus tanítói szolgálatának három éve ebben a feszültségben telt, és ma is ugyanezeket a csoportokat találjuk Jézus körül. Ennek oka az evangélium üzenete, az az üzenet, hogy Isten hajlandó megmenteni az embert, úgy, hogy az ember bűneiért járó büntetést Jézus átvállalja a kereszten. Ez egy jó hír, miért kelt hát feszültséget? Tovább…

Az aranyborjú

Frissen szabadult nép sürgősen istent keres – avagy miért törekedjünk megismerni Istent és az Ő akaratát?

„Visszatért tehát Mózes az Úrhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának.” (2Móz 32,31)

Az Egyiptomból való kiszabadulás után Izrael népe a Szentírás tanúsága szerint három hónapja vándorolt, amikor elért a Sinai-hegy lábához. Ez idő alatt átéltek több olyan csodát, amelyeket Isten Mózesen keresztül vitt végbe, ilyen volt például a tenger kettéválasztása. Láttak olyan csodákat is, amelyeket Isten Mózes közreműködése nélkül művelt, például az őket vezető felhőt és tűzoszlopot. Amikor megérkeztek a Sinai-hegyhez, Mózes – Isten parancsára – ünnepélyes beszédet intézett a néphez, melyben arról beszélt, hogy az Úr szövetséget köt velük, és Isten népévé lesznek, ők pedig fogadalmat tettek az Úr iránti hűségre. Ezután felment Mózes a hegyre és ott megkapta Istentől a tízparancsolat kőtábláit. Amikor visszatért a táborba, látta, hogy a nép az Áron által készített aranyborjút imádja. Hogy történhetett, hogy az imént még ünnepélyesen fogadkozó nép így eltévelyedett? Tovább…