TeológiaBlog

A leleplező ige

„Érted is, amit olvasol?” (ApCsel 8,30) Fülöp apostolnak az etióp főemberhez intézett kérdésével szembesíti az olvasót Horváth Orsolya „A leleplező ige” című műve.

A négy tanulmányt tartalmazó kötet célja Isten szavának megértése, pontosabban a nemértés okainak feltárása. A témaválasztást az teszi igazán érdekessé, hogy a szerző nem a hitetlen vagy kételkedő, hanem a hívő olvasókhoz szól. A fő kérdés tehát, hogy mik a tévelygés, nemértés okai a hívő ember életében. Számomra különösen szimpatikus, hogy válaszért a szerző közvetlenül a Bibliához fordul, ezzel példát adva, hogy mit jelent a szöveg valódi megértése. A tanulmányok tehát különböző igehelyek felhasználásával vizsgálják és magyarázzák a nemértés egy-egy bibliai helyzetét és annak okait. Tovább…

Valósítsd meg önmagad!

„Csak félig él, aki nem szabad, a rabok szíve megszakad.” – énekli Ákos. És milyen igaza van! Az önmegvalósításhoz is teljes szabadság kell. De hogyan érjük ezt el?

Az önmegvalósítás olyan örökzöld téma, amely időről időre szárnyra kap és elárasztja a különféle médiumokat. Újságcikkek és internetes oldalak tömege foglalkozik a témával és ad használható vagy épp teljesen értéktelen tanácsokat. Ha valaki azt gondolja, hogy a Biblia nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, téved. Nagyon is foglalkozik vele, sőt azt kell mondanom, ez a Biblia egyik alaptémája.

Isten az embert “jónak” (1Móz 1,31) teremtette. Valójában el sem tudjuk képzelni, mit is jelent ez. Csak találgathatunk, micsoda testi, lelki, szellemi erővel ruházta fel Isten az embert a teremtésben. Azért csak találgatunk, mert mindezek a bűnnel csorbultak vagy teljesen el is vesztek. A Biblia szemszögéből nézve az önmegvalósítás célja, hogy ezeket a jókat Isten ismét valósággá tegye bennünk, mert egyszerűen többre hívattunk. A lényeg, hogy sokat tehetünk a személyiségünk, képességeink és adottságaink fejlesztéséért, de azt a valakit, akivé Isten segítségével válhatunk, önmagunktól nem tudjuk megvalósítani. Tovább…

Hamisított Jézus

Vannak olyan keresztény közhelyek, amelyeket időről időre szajkózunk, és már annyira beépültek a gondolkodásunkba, hogy bele sem gondolunk, igazak-e.

Az ember általában akkor hajlandó csúsztatni, leadni az igazságból, amikor ebből valamilyen előnye származik. Logikus, hiszen nem lenne értelme hazudni, ha jobban járnánk az igazsággal. De mi van akkor, ha egyedül az igazság a célravezető, és ennek ellenére mégis meg vagyunk győződve arról, hogy csúsztatással többre megyünk? Csúsztatni fogunk, és csak rontunk a helyzeten.

Egy ilyen, mostanában sokat hangoztatott keresztény csúsztatás, hogy Jézus mindenkit úgy fogad el, ahogy van. Ez a tétel félrevezethet hívőt és még nem hívőt egyaránt. Ha Jézus elfogadná az embert olyannak (bűnösnek), amilyen, az a kárhozatot jelentené. Tehát ha valaki Jézushoz térve azzal szembesül, hogy elfogadta őt úgy, ahogy van, és nem változott semmi, akkor gyorsan álljon tovább, mert az a valami, amit talált, nem Jézus. Ő nem elfogad minket, ahogy vagyunk, hanem megvált. Hatalmas különbség! Éppen ezért az első dolog, amivel minden Jézushoz menő ember szembesül, hogy Jézus meg akarja változtatni. Tovább…

Legyen mire emlékezned

Valamit eszedbe juttatni azt jelenti: a meglévő tudásból felszínre hozni az épp legmegfelelőbb információt, az odaillő szavakat vagy megoldást. Nos, épp így csinálja a Szentlélek is.

„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14,26)

János evangéliumának tanúságtétele szerint Jézus az utolsó vacsora után fontos tanításokat és ígéreteket ad tanítványainak. Ennek a „tanítói blokknak” a legfőbb témája a Szentháromság körül forog; Jézus az Atyával való kapcsolatáról és az eljövendő Szentlélekről beszél. Ebből a szakaszból most azt a részt emelem ki, amelyben Jézus úgy beszél a Szentlélekről, mint aki majd tanítja és emlékezteti a tanítványokat. De mire kell egyáltalán tanítani és emlékeztetni őket? Tovább…

Botrány a Bibliában 2.

A botránkozás nem megütközés, felháborodás. Sokkal rosszabb annál. Aki megbotránkoztat valakit, az akadályozza az Istenhez való közeledését.

„Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik.” (Mt 18,6-7)

A botránkoztatás bibliai jelentése: valaki csapdába ejtése, akadályozása. Pontosan olyan kilátástalan és halálos helyzetbe kerül a megbotránkoztatott, mint a malomkővel vízbe dobott ember, aki csapdában van a tenger fenekén, mert a malomkő megakadályozza, hogy a felszínre jöjjön. Ebből a helyzetből önmaga képtelen szabadulni, és ha ott marad, meghal. Emiatt a végkifejlet miatt mondja Jézus, hogy egy botránkoztatónak enyhébb büntetés lenne még a megbotránkoztatott sorsa is, a legkilátástalanabb földi csapda, minthogy ezért a bűnért Isten színe előtt kelljen felelnie. Tovább…