A hit mint a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
Az előző részben tisztáztuk magának a hit szónak a jelentését, és láthattuk, hogy a Bibliában szereplő hitfogalom nem arról szól, hogy a magunkévá teszünk valamiféle elméleti elképzelést Isten létezéséről. Ellenkezőleg. A hiten egy nagyon is gyakorlati tevékenységet ért a Szentírás. A hívő az az ember, aki rábízza magát Istenre. Ezen a vonalon továbbhaladva teszem fel most a kérdést: hogyan bízhatod rá magad valakire, akinek a létezéséről semmilyen egzakt és objektív bizonyítékot nem lehet felmutatni? Ez lesz ennek a résznek a nagy kérdése! Tovább…
Ha Isten létéről gondolkodunk, elkerülhetetlen a kérdés: mi a hit?
Az Isten létezéséről szóló részekben már említettem, hogy a téma végiggondolásához elengedhetetlen a hit fogalmának tisztázása. Ezt most elkezdjük, és megpróbálok válaszolni arra a kérdésre, hogy mi a hit. Ebben az első részben magának a szónak a jelentését szeretném kicsit pontosítani. Itt természetesen a Biblia, pontosabban az Újszövetség által definiált hitre gondolok. Fontos ugyanis, hogy a keresztény és a köznapi értelemben vett hitfogalom nem felcserélhetők. A hittel kapcsolatos félreértések túlnyomó része ebből a cseréből fakad. Először lássuk a különbségeket! Tovább…
Ebben a részben a hívő emberek szemszögéből vizsgáljuk Isten létének bizonyíthatóságát.
Isten önbizonyításának tárgyalása után nézzük meg, hogy maguk a hívők tudnak-e megfelelően erős és cáfolhatatlan választ adni a címben feltett kérdésre. Nem véletlen ugyanis, hogy sokan a keresztény emberektől várják Isten létezésének bizonyítását. A nagy feladat tehát, hogy a hívők mutassanak fel valami olyat, amivel kétséget kizáróan bizonyítani tudják Isten létét. Magyarul mondva: Józsi bácsi sokat jár templomba, tehát bizonyítsa be, hogy van Isten. Sikerül neki? Tovább…
Létezik Isten? Ez az a kérdés, amelyet valószínűleg minden ember életében legalább egyszer feltesz magának, vagy talán nem is magának, hanem annak a feltételezett istenségnek, akinek létezéséről meg szeretne bizonyosodni. Fontos kérdés ez, és nagyon helyes, hogy gondolkodunk róla.
Az istenkérdés nem egy elvont, filozofikus gondolat, minden embert nagyon is személyesen érint. Hiszen ha Isten van, akkor az üdvösségünk, örök életünk múlik azon, hogy megismerjük Őt. Életünk fő spirituális kihívása valami módon bizonyítékot szerezni Isten létéről vagy éppen nemlétéről. Hiszen ha Isten van, akkor követnünk kell Őt, ha viszont nincs, akkor hagyni kell az egészet a fenébe, minek erőlködjünk… Tovább…
Isten valóban önkényesen határozta meg a parancsolatokat? Léteznek-e személyre szabott isteni szabályok és törvények? Felülírhatja-e a korszellem vagy az egyéni élethelyzet az isteni törvényeket?
Néhány éve, még aktív lelkigondozóként rendszeresen szembesültem azzal a jelenséggel, amely bár minden korban része volt az emberi gondolkodásnak, napjainkban minden eddiginél erőteljesebben hódít. Ez a jelenség az általános isteni parancsolatok (a kereszténység számára adott erkölcsi parancsolatokról beszélünk, nem pl. a kultusz törvényeiről!) alól való kibúvási kísérletek legalizálása az egyéni helyzetre való hivatkozással. Vagyis az isteni törvények egyfajta „személyre szabása” attól függően, hogy milyen az egyes parancsolatokkal hadilábon álló személy élethelyzete. Ez a gondolkodás a „többség” számára kötelezőnek tartja a parancsolatokat, de az egyént „nyomós indokok” alapján, egyéni élethelyzetekre, korszellemre vagy a szeretetre való hivatkozással mégis megpróbálja felmenteni a betartás egyes esetei alól. Isten igazságos, tehát látja, hogy számodra ez teljesíthetetlen, és hogyan ítélne el, amikor oly határtalanul szeret – szólnak az indoklások, ám abba bele sem gondolunk, hogy Isten éppen igazságossága és szeretete miatt nem kivételez senkivel. Tovább…
