Isten kardja

A hatalom eszköze Isten kezében fegyver az életre.

“Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12)

A kétélű kard a Bibliában sok helyen szerepel a hatalom szimbólumaként és az ítélet eszközeként. Érthető a párhuzam, hiszen a korabeli katonáknak a legfontosabb fegyvere volt, amit kötelesek voltak tisztán és élesen, vagyis mindig harcra készen tartani. A legfélelmetesebb és leghatékonyabb kézifegyver volt a kétélű kard. A Zsidókhoz írt levél szerzője azt írja, hogy Isten igéje még ennél az eszköznél is hatékonyabb. Naturalisztikusan írja le, hogy az ige a kardhoz hasonlóan (a görögben szó szerint) behatol az emberbe, és elválasztja a belső szerveket egymástól, sőt megítéli a szív gondolatait és szándékait – erre egyetlen kétélű kard sem lenne képes. A görög szövegben ez a bizonyos szétválás szó nem a kettévágás értelmében szerepel. Itt elválasztásról és megkülönböztetésről van szó.

Az Isten igéje az emberben elválasztja, megkülönbözteti egymástól az

  • elmét és a lelket,
  • az ízületeket és a velőket,
  • a szív gondolatait és szándékait.

Miért van erre szükség? Azért, mert az ember maga a bűneset óta nem képes erre a szétválasztásra. Ez többek között azt is jelenti, hogy nem tudjuk különválasztani az isteni akaratot az emberitől, az igazat a hamistól. A legtipikusabb megjelenési formája ennek, amikor azt hisszük, hogy amit mi gondolunk, az az igazság, és ezért szentül meg vagyunk róla győződve, hogy azt kellene cselekednie Istennek. Ő azonban azt mondja:

“Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim.” (Ézs 55,8)

Nagyon fontos szétválasztani a saját gondolatainkat Isten gondolataitól, a saját akaratunkat Isten akaratától. Sok ember Istenben való csalódottságának az az oka, hogy nem tudja megkülönböztetni a kettőt; erre egyedül Isten igéje képes.

Hogyan is történik ez a szétválasztás?

  • Szétválasztja az elmét és a lelket: az eredeti szövegben itt a pszükhé és pneuma szavak szerepelnek, amit ebben az esetben a legjobb úgy fordítani, hogy az ember természetes lelkét (pszükhé) elválasztja az Istentől belehelyezett szellemtől (pneuma). Hogy az ember meg tudja különböztetni, hogy mit akar ő, és mit akar Isten. Hogy ne gondolja azt, hogy a saját gondolatai az Isten gondolatai.
  • Szétválasztja az ízületeket és velőket: a Bibliában az ízületek, mint a test összetartására szolgáló részek, testi lényegünk szimbólumai, míg a velők a belső, nem látható dolgokért felelősek, amilyenek például az érzelmek, a gondolkodás. Vagyis szétválasztja testi mivoltunkat a lelki mivoltunktól. Az embernek így megszűnik a testi irányítottsága. Nem gondolja többé, hogy feltétlenül az a jó neki, amit a teste diktál.
  • Szétválasztja a szív gondolatait és szándékait: az embernek vannak az aktuális gondolatai, amikor valamiről valamit gondol, és van a szívének a szándéka, vagyis az alapgondolkodása, a legalapvetőbb működési mechanizmusa. Ez a különbségtétel végigvonul a Biblián. Gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva. (1Móz 8,21) Szívünk legmélye a bűn miatt gonosz, és ezt magunk nem is tudjuk megváltoztatni. Ezért el kell választani az aktuális gondolatoktól, akkor hiába ilyen az alapgondolkodásunk, nem fogunk egyes helyzetekben eszerint cselekedni.

Isten igéje ezekkel a szétválasztásokkal komoly belső átalakítást végez bennünk. Aki eddig önmaga mércéje volt, testi mivoltának és a bűneset miatt megromlott szívének irányítása alatt élt, abban Isten igéje hatni kezd, és az ember megismerheti az isteni gondolkodásmódot, ami igazságra vezet, élteti a testet, beirányozza a lelket és megtisztítja a szívet.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu