Az élet világossága

Világosság a Bibliában és a lélek fotoszintézise.

“Jézus mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

A világosságot a bibliai kor embere nem kötötte a Naphoz, különálló létezőnek tekintette. A világ teremtésének leírásában is láthatjuk ezt, miszerint a világosságot Isten az első, a Napot viszont csak a negyedik napon teremtette. A világosság is Isten teremtménye, amelynek ezért nem csak fizikai, hanem lelki dimenziója is van. Ezt a dimenziót a Bibliában legtöbbször az élettel való azonosításban találjuk, pl.:

“Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” (Zsolt 36,9)

Jézus azt mondja, hogy aki Őt követi, az nem jár a sötétségben, hanem a világosságban. Ez egy szép kép, de mi a különbség – mármint lelkileg – a kettő között? Ugyanaz, ami fizikailag: a látás.

Mi történik a sötétségben?

  • Az ember nem látja azt, hogy hol van, honnan jött és hová tart. Nem találja a helyét a világban, nem talál viszonyítási pontokat. Visszanézve nem látja Istent, akitől az élete származik, és előretekintve sem lát mást, mint ürességet és sötétséget, amibe egy napon végleg belevész. A múlt és a jövő sötétsége pedig a jelent is megkeseríti.
  • A sötétben nem látni a másik embert. Vagy beleütközünk néha, mint valami akadályba, vagy egyáltalán nem vesszük észre, és magányosan élünk egymás mellett. Nem látjuk egymás szükségeit és értékeit.
  • A sötétben mindenki egyforma.
  • Nem látszik a szépség.
  • Csak az létezik a sötétben élő számára, ami anyagi.

Mi történik a világosságban?

  • Az ember meglátja, hogy Istentől jött és felé tart. Ez a jelennek is biztonságot ad.
  • A világosságban meglátni a másik embert is. Észrevesszük egymás szükségeit és értékeit.
  • A világosságban látható az ember egyedisége és megismételhetetlensége.
  • Látni a világ szépségét.
  • Meglátni, hogy a legdrágább dolgok ingyen vannak, és nem anyagiak.

A bűn következtében az ember élete a sötétségben rekedt, ahol a sorsa a pusztulás. Isten nem ezt szánta nekünk, ezért Jézus világosságot akar adni életünkbe, hogy az ne legyen többé kilátástalan. A sötétség lassan felőrli, megbetegíti az embert, mert életellenes. A világosság életigenlő, mert a forrása Jézus, az Élet.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu