A mai rész témája János mint az Ószövetség utolsó prófétája, az Újszövetség elÅ‘hÃrnöke, a Messiás elÅ‘futára. A jánosi és a jézusi keresztség különbsége.
„János teveszÅ‘r ruhát, és dereka körül bÅ‘rövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte Å‘ket a Jordán folyóban.” (Mt 3,4-6)
Mivel KeresztelÅ‘ János egyfajta átmenetet képvisel az Ó- és az Újszövetség között, életének és tanÃtásának vizsgálata során bÅ‘séggel találunk mindkét szövetségre utaló vonásokat. Jánosnak nemcsak a tanÃtása, de megjelenése, életvitele, az egész személye isteni üzenetet hordozott. Öltözéke Illés prófétára utal:
„Milyen volt annak a férfinak a külseje, aki veletek szembe jött, és ezeket mondta nektek? Azok Ãgy feleltek neki: SzÅ‘rbÅ‘l készült ruha volt azon a férfin, és bÅ‘röv övezte a derekát. A király ezt mondta: A tisbei Illés volt az.” (2Kir 1,7-8)
Arra az Illésre, akit Malakiás próféta szerint Isten küldött a Messiás előfutáraként:
„Elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielÅ‘tt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.” (Mal 3,23)
A sáska és a méz a szükség és a bÅ‘ség, az Ãtélet és az áldás jelképei az Ószövetségben. Azt tartották, hogy e kettÅ‘ megtapasztalása által válik képessé az ember a jó és a rossz megkülönböztetésére.
„Mert nagy lészen az Úr elÅ‘tt, és bort és részegÃtÅ‘ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az Å‘ anyjának méhétÅ‘l fogva.” (Lk 1, 15)
János a nazireusok – az Úrnak szenteltek – szabályai szerint (4Móz 6) nem nyÃrta a haját és szakállát, bort nem ivott, nÅ‘t nem érintett. Személyében, megjelenésében, tanÃtásában nem volt egyetlen olyan pont sem, ami ne lett volna jel az Ószövetséget ismerÅ‘k számára, ám ennek ellenére mégis kevesen ismerték fel benne a Messiás elÅ‘futárát.
KeresztelÅ‘ János tanÃtásaival kapcsolatban fontos kitérnünk egy olyan témára, amely napjainkig nagy zavart okoz. János keresztelési tanÃtása a qumráni közösség gondolkodását tükrözte, miszerint az alámerÃtés célja a test megszentelése, de csak azután, hogy a lélek már megtisztult a szent élet révén. Ebben a kontextusban a „keresztelés” szó használata eléggé félrevezetÅ‘, mert rengetegen összekeverik a Jézus által hirdetett keresztséggel, pedig a kettÅ‘ között óriási a különbség. A János és Jézus által hirdetett keresztségben gyakorlatilag csak egy közös van: a vÃz. A kettÅ‘ jelentése és célja viszont teljesen más!
János keresztsége az ószövetségi liturgikus tisztulási fürdÅ‘k gyakorlatát viszi tovább. A qumráni közösség tagjai naponta többször is alámerÃtkeztek, hogy megvalósÃtsák a kultikus tisztaságot. A jánosi keresztség tehát nem valószÃnű, hogy egyszeri alkalom lett volna, hanem a törvények és a szent élet által bűnöktÅ‘l már megtisztult ember testének megszentelése, amit idÅ‘nként újra és újra ismételni kellett. Ez alapvetÅ‘en más, mint a Jézus és az apostolok által hirdetett egyszeri keresztség, ami Jézus halálában és feltámadásában való részesedésünkrÅ‘l szól.
„A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsÅ‘sége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm 6,4)
Az evangéliumokban Jézus az egyik Ãrástudókkal és vénekkel folytatott vitája során a János által gyakorolt keresztelést Jézus is „János keresztségének” nevezi, amivel megkülönbözteti az önmaga által hirdetett keresztségtÅ‘l.
„Vajon a János keresztsége mennybÅ‘l való volt-e vagy emberektÅ‘l?” (Mk 11,30)
E két keresztelési gyakorlat és a hozzájuk kapcsolódó igehelyek megkülönböztetése azért is nagyon fontos, mert összemosásuk sok félreértést és súlyponteltolódást okozott a történelem során, és sajnos, okoz még napjainkban is. A jánosi keresztség lényegét igazán majd Jézus megkeresztelésekor érthetjük meg. (Folyt. köv.)